Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
1. szám - Nagy László: Hogyan mérjük a Darcy-féle együtthatót?
46 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 1. SZ. lönböző helyszínen végzett szivattyúzással meghatározott áteresztőképességi együtthatóra végzett mérést mutat az /. ábra (U.S. Departments of the Army 2000). Az ábra azt sugallja, hogy kettős logaritmikus léptékben ábrázolva a 10 tömegszázalékához tartozó szemcseátmérő és az áteresztőképességi együttható kapcsolata nem lineáris. Turnbull, Mansur (1954) szerint a d ! 0 és az áteresztőképességi együttható között csak durva korreláció van az alsó Missisippi homokoknál, melyet a Hazen képletben lévő C H konstansnak csak széles határok közötti módosításával lehet leírni, így C=100 -1000 alkalmazását javasolták. 10.000 5.000 t 2 2.000 -o' 1 £ Ii. 1,000 S 1 I I 500 =0 N I 200 100 50 0.05 0.1 0.2 0.5 1.0 2.0 Hatékony szemcseétmérö, dw (mm) 1. ábra. Szivattyúzást kísérletek alapján d w-k kapcsolat Ugyancsak a Mississippi melletti homok lerakódások áteresztőképességéről számol be Leonards (1962) helyszíni mérések alapján. A számított és mért áteresztőképességi együtthatókat a 2. ábra mutatja be, mely szerint csaknem minden esetben a helyszínen mért érték magasabb volt, mint a számí0,1 0,2 0.4 0,6 0.8 1,0 Hatékony szemcseétmérö. d,o (mm) 2. ábra. Leonards (1962) helyszíni méréseinek eredménye Hazai megállapítások Az áteresztőképességi együttható meghatározásának módszerére magyar szabvány vagy műszaki irányelv nincs. Értéke helyszíni vagy laboratóriumi méréssel illetve közvetett úton számítással határozható meg. Az áteresztőképességi együttható meghatározásánál Kézdi (1976) előnyben részesíti a laboratóriumi vizsgálatokat, a "k" tényező laboratóriumi meghatározása a következő módszerekkel lehetséges: - állandó víznyomás mellett, - változó víznyomás mellett, - kapilláris áteresztőképességgel, - konszolidációs kísérlettel. Kútból történő szivattyúzást ajánlja Rózsa (1977) az áteresztőképességi együttható meghatározására, a laboratóriumi vizsgálattal szemben: "Az áteresztőképességi együttható szintén azok közé a fizikai jellemzők közé tartozik, amelyek laboratóriumi úton nem határozhatók meg kellő pontossággal. A k tényező 1050-szeres pontossága is sok esetben megfelelő lenne, de a laboratóriumi vizsgálatokkal még ez sem érhető el." Az alapozás kézikönyve a helyszíni próbaszivattyúzást részesíti előnyben, nem utalva arra, hogy mit kell tenni talajvízszint feletti rétegekben. Az előzőekkel ellentétben Kovács (1972) könyvében a szemeloszlási görbe alkalmazásátjavasolja: "A laboratóriumi és helyszíni vizsgálatoknak ... rövid ismertetése és kritikai értékelése alapján még egyszer hangsúlyozzuk, hogy az áteresztőképességi együttható... meghatározására általában a képletekből való számítás javasolható, nemcsak azért, mert ez a legegyszerűbb eljárás, hanem, mert megbízhatósága is eléri, sőt a legtöbb esetben meghaladja az egyéb módszerekét. Csak akkor indokolt laboratóriumi vagy terepmérés elvégzése, ha a rétegnek valamilyen különleges települési adottságát kívánjuk jellemezni. Erre csak a zavartalan magminták laboratóriumi vizsgálata, a tökéletesített beszivárogtatási vizsgálatok vagy a több megfigyelőkút alkalmazásával végrehajtott próbaszivattyúzás ajánlható." A talajok elég nagy tábora kimarad így az áteresztőképességi együttható vizsgálatából, például azok, amelyeknek nincs szemeloszlásuk. A fentiek alapján azt a megállapítást lehet tenni, hogy az áteresztőképességi együttható értékének meghatározásában nincs szakmai összhang. Az áteresztőképesség meghatározására több párhuzamosan végzett mérési módszer összehasonlításáról hazai vizsgálati eredmények is beszámoltak (Szepessy 1983, Nagy 1993, 2008a). Ezek a mérések segítenek eligazodni abban az egyre bővülő ismeret halmazban, ami az áteresztőképességi együttható meghatározásával kapcsolatos. Az EUROCODE 7 megállapításai Az EUROCODE 7: Geotechnikai tervezés (MSZ EN 1997-2) 2. rész szerint az áteresztőképességi együttható meghatározásakor a következőket kell figyelembe venni: - az áteresztőképesség vizsgálatának ajánlott típusát; - a próbatest irányultságát; - a kiegészítő osztályozó vizsgálatok szükségességét. A vizsgálat eredményeinek felhasználási körülményeitől függően a következőket kell előírni agyag, iszap és szerves talaj esetében:
