Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
110 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. Az ezüstkárász (carassius gibelio bloeh, 1782) növekedése és szaporodási stratégiája a Kis-Balaton vízminőség-védelmi rendszer II. ütemén Ferincz Árpád 1 - Staszny Ádám 2 - Weiperth András 3 - Paulovits Gábor 2 'ELTE-TTK, Állatrendszertani és Ökológiai Tanszék, 1117. Budapest, Pázmány Péter Sétány 1/c 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany, Klebelsberg Kuno u. 3. 3MTA Magyar Dunakutató Állomás, 2131. Göd, Jávorka Sándor u. 14. Kivonat: Jelen tanulmány a Balaton vízgyűjtője ezüstkárász populációit összevető vizsgálatsorozat első eredményeit mutatja be. A mintavételeket 2008 nyarán végeztük a Kis-Balaton Vízminőség-védelmi Rendszer II. ütemén, elektromos halászati módszerrel. A hossznövekedés alakulását a testméretek és pikkely-évgyűrűk mérésre alapozva, von Bertalanffy modelljével írtuk le. Kimutattuk, hogy a vizsgált populációban a nőstények vannak túlsúlyban, a koreloszlás aszimmetrikus, a növekedés üteme hasonlatos a 11 évvel ezelőtti balatoni adathoz, de magasabbra tör és meredekebb, mint a legtöbb más európai vízében. Kulcsszavak: ezüstkárász, növekedés, Kis-Balaton, Bertalanffy modell. Bevezetés Az exóta, invazív fajok világszerte komoly ökológiai és gazdasági károkat okoznak (Nico & Williams, 1996). Az agresszíven terjeszkedő ezüstkárász természetes vizeinkben az őshonos halpopulációk kompetítoraként lép fel, átalakítja az adott élőhelyre eredetileg jellemző táplálkozási hálózatot (Paulovits 1998), ezen keresztül megváltoztatja a biodiverzitást. Szaporodásmódja jórészt gynogenetikus, állományainak ebből is fakadó robbanásszerű növekedése több alkalommal a populáció összeomlásához vezetett a Balaton vízgyűjtőjének egyes élőhelyein, látványos halpusztulásokat produkálva. Állományainak populációdinamikai paramétereket is érintő vizsgálatát a fentiek miatt időszerűnek és természetvédelmi szempontból is indokoltnak tartjuk. Jelen tanulmány ennek a munkának az első fázisát mutatja be. Anyag és módszer A mintákat 2008 nyarán elektromos halászati módszerrel vettük a Kis-Balaton Vízminőségvédelmi Rendszer (KBVR) Zala folyó 4T műtárgy alatti szakaszán és az Ingói berekben. A gyűjtött halegyedek (N=lll) testparamétereit (standard és teljes hossz, testmagasság, tömeg) laboratóriumban rögzítettük. Az ivart boncolással a gonádok alapján határoztuk meg. A kor és a növekedési ütem vizsgálatához gyűjtött pikkelymintákat az elemzéshez beszkenneltük (/. ábra), majd PC-n az ImageJ szoftver (Rasband, NIH-USA) segítségével dolgoztuk fel. A korábbi években elért törzshosszak számítását az L„= (S„/S)*L összefüggés alapján végeztük, ahol L n a hal törzshossza az „n"-edik évgyűrű kialakulásakor; L a hal törzshossza a gyűjtésekor; S„ az „n"-edik évgyűrű távolsága a pikkelyfókusztól; S pedig a pikkely fókuszától a szegélyéig mért távolsága. A növekedés leírására von Bertalanffy modelljét (Beverton & Holt 1957) alkalmaztuk: L, = L jn f* [l-exp.-K(t-to)], ahol Li„f az elméletileg elérhető maximális testhossz; K a növekedési állandó; t a hal kora a kérdéses hossznál; to a növekedésgörbe kiindulópontja. 1. ábra: 4+-os ezüstkárász pikkelyei Eredmények A 2. ábrán jól látszik, hogy a mintában szereplő halak megoszlása az egyes korcsoportok között aszimmetrikus, leginkább a fiatal, l+-os egyedek dominálnak, ezen kívül jelentős a 4+-os és 5+-os korosztály abundanciája is. A feldolgozott halak 65 %-a volt ivarérett, ezek között az ivarok megoszlását a 3. ábra szemlélteti. A testhossz-testtömeg összefüggés a (W = aL^Y = 0,00005X 2,905 9 egyenlettel írható le (4. ábra). A pikkelysugár és a standard testhossz közötti kapcsolat ismerete alapvető fontosságú a növekedés vizsgálatakor, itt ez magas szignifikancia szint mellett lineáris, tehát az összefüggés izometrikus (5. ábra). Ezt felhasználva, a korábbi életévekben elért testhosszak visszaszámítására transzformáció nélkül alkalmaztuk Lea eljárását. Az így kapott adatokat von Bertalanffy modelljébe illesztettük (L, = 394,4734*(l-exp.-0,1912(1+0,0531)) (6. ábra) S 35 0+ 1+ 2+ 3+ 4+ 5+ 6+ Életkor 2. ábra: Az egyedek korosztályonkénti megoszlása a mintába n ^HMJ • hím • 0 nőstény 3. ábra: Az ivarok megoszlása 800 3 70 0 01 600 I 500 S 400 0 I- 300 200 100 0 0 50 100 150 200 250 300 350 Standard hossz (mm) 4. ábra: A testhossz és a testtömeg összefüggése Értékelés A mintában lévő fiatal (1+) egyedek nagy aránya a fajra jellemző tulajdonságnak tekinthető, a 2+-os és 3+-os korosztály alacsony abundanciája viszont külső tényezők hatására alakulhatott így. Ilyen tényezők lehetnek: a szelektíven végzett ezüstkárász-gyérítő halászat, a halpusztulások és
