Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
99 Púposszúnyogok (Diptera: Simuliidae) faunisztikai vizsgálata északdunántúli vízfolyásokban Deák Csaba 1 és Kovács Krisztián 2 tiszántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügy. Mérőállomás, 4025. Debrecen, Hatvan u. 16. E-mail: deacsa@gmail.com 2Észak-Dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség Mérőállomás, 9028. Győr, Török Ignác u. 68. Kivonat: A hazai cseszlefajokról meglehetősen csekély ismeretekkel rendelkezünk, melyet sürgősen pótolni kell. Ehhez járul hozzá munkánk is, melyben az EDKTVF illetékességi területén 2003-2005 a között a VKl-ban meghatározottak szerint vett makroszkopikus vízi gerinctelen mintákban talált púposszúnyog lárvákat és bábokat dolgoztuk fel. A 29 víztest 37 mintavételi pontján végzett gyűjtések során összesen 13 púposszúnyog taxont sikerült kimutatnunk. A mintákban való előfordulásuk alapján a leggyakoribb taxonok a Simulium (Boophthora) erythrocephalum (34%), a Simulium (Simulium) ornaíum-fajcsoport (18%) és a Simulium (Simulium) ornatum (12%) voltak, melyek nagyon elteijedtek és általában nem mutatnak szoros kötődést semmilyen áramló víztípushoz (hegy- és síkvidéki) sem. Jelentős volt továbbá a Simulium (Eusimulium) aureum-fajcsoport (10%) és a Simulium (Nevermannia) lundstromi (6%) aránya is, elsősorban a síkvidéki kisvízfolyásokból vett mintákban, cseszlék, faunisztika, vízfolyások, Víz Keretirányelv Kulcsszavak: Bevezetés Hazánkban számos olyan vízi élőlénycsoport létezik, melyekről nagyon kevés ismeretekkel rendelkezünk, melynek oka elsősorban a specialisták és a megfelelő irodalmak hiánya. Ilyen rovarcsoport a púposszúnyogok vagy cseszlék is, annak ellenére, hogy szinte minden áramló víztípusban megtalálhatók (Crosskey 1990) és általában a vízfolyások makrogerinctelen közösségeinek kiemelkedő tagjai (Giller & Malmqvist 1998, Malmqvist et al. 1999, Illésová et al. 2008). E vízi gerinctelenekkel kapcsolatos hazai és hazai vonatkozású publikációk száma nagyon kevés, így a Magyarországon előforduló fajok számáról, azok elterjedéséről meglehetősen csekély ismeretekkel rendelkezünk. A jelenlegi Magyarország területéről Thalhammer (1900) munkája közölt először adatokat, ebben öt fajról tesz említést (melyek revideálása sajnos már nem lehetséges a gyűjtemény megsemmisülése miatt), később Rubzow (1967) kutatásainak köszönhetően a kimutatott fajok száma is bővült. Ezeket alapul véve Papp (2001) tizenegy fajról és három alfajról számolt be, azonban azok taxonómiai helyzete eléggé kétséges. Majd Kúdela (2003) vizsgálatai során a Szigetközben három, a magyar faunára új faj kimutatásával a hazai faj szám 23-ra növekedett (Adler és Crosskey 2008). A cseszlékkel kapcsolatos faunisztikai adatok gyűjtése már elkezdődött Magyarország északkeleti területeinek síkvidéki vízfolyásainak felmérésével (Deák 2008), azonban nagy szükség lenne az egész országra kiterjedő, hegyvidéki vízfolyások ilyen irányú vizsgálata is. Anyag és módszer A vízi makroszkopikus gerinctelenek mintavételei a Víz Keretirányelv követelményei alapján monitorozásra kiválasztott víztestekben (vízfolyásokban), az ÉDKTVF illetékességi területén történtek, standard nyeles kéziháló (kick and sweep) segítségével. Munkánk során a 2003 és 2005 között 29 víztest 37 mintavételi pontján (1. ábra) gyűjtött és 70 %-os etanolban tartósított makrozoobenton minták feldolgozására került sor. Összesen 95 simuliida minta identifikációja történt meg, melyek azonositását Knoz (1980), Bass (1998), Seitz (1998), Jensen (1984, 1997), Belqat és Dakki (2004), valamint Jedlicka et al. (2004) kulcsai alapján végeztük, a nevezéktan pedig Adler és Crosskey (2008) munkáját követi. A feldolgozás során igyekeztünk minden egyedet faji szintig azonosítani, azonban a közel rokon fajok esetében egyelőre csak fajcsoport szintű (Simulium (Eusimulium) aureum, Simulium (Simulium) ornatum és Simulium (Nevermannia) vernum) identifikációra nyílt lehetőség. 1. ábra: A mintavételi helyek helyszínrajza (2003-2005) Eredmények és értékelésük Összesen 13 púposszúnyog taxont sikerült azonosítani (1. táblázat), melyek közül a Simulium (Hellichiella) latipes (Meigen, 1804), egy ritka, de széles elteijedésű faj (Crosskey és Howard 2004) a magyar faunára újnak bizonyult (Deák és Kovács in press) és melynek előfordulására mindenképpen számítani lehetett, hiszen Ausztriában és Litvániában a fajt már korábban kimutatták (Car és Lechthaler 2002, Lechthaler és Car 2005). Faunisztikai szempontból nagy jelentősége van a Simulium latipes megtalálásának, mellyel így a Magyarországon előforduló fajok száma már 24-re nőtt. A faj négy, meszes hídrogeokémiai jellegű vízfolyásból (Által-ér, Bikol-patak, Csenke-patak és Kardos-ér) került elő eddig (1. ábra nyilak) így elképzelhető, hogy valamiféle preferenciát mutat ehhez a típushoz.
