Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

88 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. A vándorkagyló (Dreissena polymorpha) vízszint csökkenésre és betöményedésre adott reakciója különböző laboratóriumi beállítások mellett Balogh Csilla

1, B. Muskó Ilona

1, G.-Tóth László

1 és Purgel Szandra

2 'MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237. Tihany 2Szegedi Egyetem, Ökológia Tanszék, 6722. Szeged Kivonat: A Balaton sekélységéből adódóan a vízszínt kisebb mértékű tartós változása is befolyással lehet a parti öv élővilágára. A tó történetének egyik legaszályosabb periódusában (2000-2003) a vízszint jelentősen (82 cm-rel) csökkent, így nagy, megtelepedésre alkalmas szublitorális felület került szárazra és a tó betöményedésének következtében a víz vezetőképessége is számottevően megnőtt. Laboratóriumi hullámkeltő berendezést terveztünk és teszteltünk, majd vizsgáltuk a kagyló viselkedését a vízszint fokozatos csökkenése mellett, valamint túlélésüket különböző koncentrációra betöményített balatonvízben. A fokozatosan csökkenő vízszint és a hullámzás hatására a vándorkagylók egy része (12,34+4,67%), főként a kisebb méretű egyedek, elhagyták a megtelepedési felületet, ugyanakkor az állatok nagyobb hányada a rögzült helyen elpusztult. Miután a követ már csak vízpermet érte, attól számítva általában 3-6 napon belül az állatok elpusztultak. A kagyló gyorsan alkalmazkodott a változó intenzitású hullámveréshez, a kagylóhéj nagyobb áramlások mellett is nyitott állapotú és a filtrációs tevékenység folyamatos volt. A kevésbé tömény vízben (2900, 1600 |iS cm'

1) több, mint a kagylók fele 72 óra múlva is élt. Az ennél nagyobb 4600 p.S/cm vezetőképességű vízben azonban a második nap után minden állat elpusztult. A kísérlet során a legnagyobb, 7100 |iS/cm vezetőképességű vízben a kagylók már 24 órát követően elpusztultak. A balatonvízbe helyezett, kontroll állatok közel 100%-ban életben maradtak. Kulcsszavak: vándorkagyló, csökkenő vízszint, betöményedés, héjmozgás, pusztulás Bevezetés A balatoni hullámzást és hullámverést leginkább reprezentáló kísérleti berendezést terveztünk és gyártattunk le (/. kép). A berendezés hullámot keltő lapját motor hajtja, melynek fordulatszáma változtatható. Az áramlásokat Akusztikus Doppler Áramlásmérő műszerrel mértük, 50 l/perc és 100 l/perc fordulatnál. Méréseinket kiegészítettük balatoni áramlásméréssel is, kis szélsebesség (250-300 cm/s), fodrozódó vízfelszín mellett. A laboratóriumi kísérleteket előzetesen adaptált kagylókkal végeztük. Kagylókkal bevont követ helyeztünk akváriumba, amelyben a fent bemutatott berendezéssel különböző erősségű hullámzást keltettünk, videofelvételeken rögzítettük a kagylók héjmozgását majd ezeket elemeztük. Hullámkeltő berendezéssel, valamint a vízszint fokozatos csökkenésével párhuzamosan, laboratóriumi körülmények közt követtük nyomon a kagyló viselkedését. A hullámkeltő berendezés akváriumát feltöltöttük megközelítőleg 0,1 m

3 vízzel, majd ebbe helyeztük a Balatonból kiemelt köveket, melyeket korábban finom kefével megtisztítottuk, megszámoltuk a felületükön lévő kagylókat, és megmértük azok hosszát. A hullámzás során elpárolgott vízzel fokozatosan csökkent a vízszint úgy, hogy a végén már csak vízpermet érte a kagylókat. Balaton-vizet töményítettünk 7130 (iS/cm töménységűre ebből hígítási sort készítettünk, melyek vezetőképessége a következő volt: 4600, 2900 és 1600 nS/cm. A balatonvíz vezetőképessége 860 |iS/cm volt. A kagylókat előzetesen laboratóriumban adaptáltuk, majd a kísérleteket 250 ml-es Erlenmeyer lombikokban végeztük, 250 ml oldatban, levegőztetés mellett. Kontrollként 300 |tm lyukbőségű planktonhálón szűrt balatonvízben tartott állatok szolgáltak. Eredmények A laboratóriumi hullámkeltő berendezésünk jól reprezentálja a Balatoni hullámokat az egyes koordináta tengelyekhez tartozó áramlási sebesség vektor komponensei alapján (1. ábra). Természetesen az áramlások az akváriumban jelentősebbek voltak, mint terepen (áramlási sebesség vektor komponenseinek az eredője: laborban: 14,06 cm/s felszín közelben, 14,78 cm/s az akvárium alján; terepen: 0,5-0,6 cm/s), ahol a mérés során igen gyenge volt a szélerősség. 50 l/perc fordulat mellett 0,64 cm/s, 100 l/perc mellett pedig 5,6 cm/s áramlási sebességet mértünk. 50 l/perc fordulat mellett kezdetben a vándorkagyló héja rövid ideig nyitva maradt, majd félig zárt állapotba került, ezután újra kinyitott és zavartalanul szűrt az állat. A 100 1/ Az elsősorban köves, náddal szegélyezett litorális zónában és a mesterséges felületeken előforduló vándorkagyló állomány a Balatonban elérheti akár a 88 tonnát is, mely állomány befolyásolja e terület anyag és energia-forgalmát (Balogh és mts., 2006, 2007, 2008a). A Balaton sekélységéből adódóan a vízszínt kisebb mértékű tartós változása is befolyással lehet a parti öv élővilágára. A tó történetének egyik legaszályosabb periódusában (2000-2003) a vízszint jelentősen (82 cm-rel) csökkent, így nagy, szublitorális felület került szárazra, mindemellett a tó betöményedésének következtében a víz vezetőképessége is számottevően megnőtt és megváltoztak a litorális zónában az áramlási viszonyok is. Az aszályos periódus végére a köves parti zónában a vándorkagyló visszaszorult, majd a vízszint-emelkedéssel párhuzamosan, az ismételten vízzel borított, új felületeken a kagyló jelentősen előretört (Balogh és mts., 2008b). A vándorkagyló veligera lárvája a többi édesvízi kagylófajtól eltérően a zooplankton része. A planktonikus stádiumú lárva megtelepszik, rögzül a különféle aljzatokon, melyeket kedvezőtlen körülmények között el is tud hagyni, és új, megfelelő szubsztrátumon ismét megtelepedni (Entz és Sebestyén, 1942, Ackerman és mts., 1994). Kutatásunk célja a vándorkagyló viselkedésének megismerése különböző erősségű áramlások mellett, túlélése vízszint csökkenést követően és különböző koncentrációra betöményített Balaton-vízben. Anyag és módszer 1. kép. Az akváriumban a hullámzást generáló kísérleti berendezés