Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.
81 Anyag és módszer A mintavételi helyek bemutatása A Magyar Állami Földtani Intézettől kapott bányakataszterből a legnagyobb mélységgel rendelkező tavakat választottuk ki, melyeket 2007 nyárának végén mintáztunk. Kazincbarcika környékén 5, feltehetően szénbányászat után keletkezett bányatavat mintáztunk. Ezek a Herbolyai tó, Ormosbánya-Északi és Ormosbánya-Déli bányató, vadnai- bányató valamint Kurityán. A Herbolyai- tó Kazincbarcika határában fekszik és a többi tó is bolygatott környezetben található (a Vadnai-tó partján üdülőtelkeket találunk, a tavat horgászvízként hasznosítják). A további bányatavakon, a nyékládházi, ártándi, gyékényesi, hegyeshalmi, abdai és győrújfalui kavicsbánya tavakon napjainkban is folyik kitermelés. Az Öskü és Székesfehérvár között fekvő bányató szénbányászat során keletkezett, jelenleg üdülésre és horgászásra használják (1. ábra). Az ormosbányai tavakat, a Herbolyai- tavat és az ösküi bányatavat erdő szegélyezi, a Kurityán bányatónal pedig a környező dombok jelentenek védettséget. Az ártándi bányató mintázása a kitermelésre használt úszópallóról történt, a kitermeléstől mintegy 100 m távolságra. A kiválasztott bányatavak pontos földrajzi elhelyezkedését az 1. táblázat tartalmazza. 1. ábra. A mintavételi helyekhez legközelebbi települések elhelyezkedése. Hhal- Hegyeshalom, Abd- Abda, GyúfGyőrújfalu, Ösk- Öskü, Gyek- Gyékényes, Kaz-Kazincbarcika, Nyekl- Nyékládháza, Füz- Füzesabony, Árt- Ártánd 1. táblázat A mintázott bányatavak GPS- koordinátái Mintavételi hely GPS Mintavételi hely GPS Ormosbánya-E. É 48°20'38,38" K 20°38'41,63" Artánd E 47°06'48,03" K21°46'53,62" Ormosbánya-D. É 48°20'20,78" K 20°38'55,34" Gyékényes É 46°14'39,41" K 17°00'02,36" Herbolyai tó É 48°13'51,44" K 20°38'57,30" Győrújfalu E 47°42'55,05" K 17°34'54,74" Vadna É 48°16'24,75" K 20°32'40,30" Abda E 47°42'31,33" K 17°32'10,68" Kurityán É 48°17'59,97" K. 20°38'57,30" Oskü É47°ll'31,48" K. 18°05'38,66" Nyékládháza É47°59'12,53" K 20°51'53,07" Hegyeshalom E 47°53'27,72" K 17°09'18,21" Mintavételi módszerek A mintavételek az egyes bányatavak legmélyebb pontja feletti vízoszlopban történtek. A mélységet HUMMINBIRD 350TX típusú halradarral mértük. A vízréteg-mintavételhez Ruttner-f. HYDRO-BIOS gyártmányú mintavevőt használtunk. A felszín és a termoklin mélysége között méterenként, a termoklin és a fenék között két méterenként mintáztunk. Az egyes rétegek vízhőmérsékletét a mintavevőbe épített hőmérőről olvastuk le, valamint LT lutron D0-5509 oldott oxigén mérővel és WTW MultiLine P4 pH mérővel mértük azok vertikális különbségeit. Az átlátszóság meghatározása Secchi- koronggal történt. Vízkémiai vizsgálatokhoz integrált epi-, (meta-), ill. hipolimnion mintákat gyűjtöttünk. Vizsgálati módszerek A vízmintákat főion összetételre, valamint N- és P-formákra analizáltuk. A négy fő kation mennyiségi meghatározása ICP-AES (Optima 2000DV, Perkin Elmer, WinLab32 szoftver) technikával történt. Az anionokat MSZ szabvány szerint titrimetriás módszerrel, a N- és P- formákat MSZ szabvány szerint spektrofotometriásán mértük. A rétegzettség-vizsgálatához a Patalas (1984) által kidolgozott, az epilimnion és a maximális mélység arányát figyelembe vevő módszert, továbbá a Welch (1992) által leírt, az epi- és hipolimnion átlagos sürűségkülönbségén alapuló (Relatíve water column stability- RWCS) stabilitás-becsléseket használtuk. A bányatavak elméleti, várható stabilitás értékeit a Kalff (2002) által kidolgozott relatív mélység arány (z, %) segítségével számoltuk. Minél nagyobb a relatív mélység-arány, annál stabilabb rétegződés várható. Vizsgáltuk a fotikus és afotikus rétegvastagságának valamint az oxikus és anoxikus vízoszlop vastagságának arányát. A fotikus zóna megállapítása 2,7-es szorzóval történt nagy tisztaságú tavak esetán (Padiak 2005), míg a 2 m-nél kisebb Secchi- mélységgel rendelkező bányatavaknál 2,5-ös szorzót használtunk. A megszerzett adatok alapján a bányatavak jellemzőit clusteranalízissel (Podani 2000) hasonlítottuk össze. A használt indexek Bray-Curtis ((2 E(min X;j; x^) ÍL (Xjj + Xfc)) valamint Canberra (X, | Xij-x i k | /(| Xy ] + | Xjk | )) voltak. Eredmények A vízhőmérséklet adatok minden esetben mutattak vertikális különbségeket. A legmagasabb hipolimnetikus hőmérséklet 20,2°C (Ártánd, 20 m), a legalacsonyabb pedig 5,4°C (Kurityán, 20 m) volt. A legnagyobb vízhőmérséklet különbség az egyes rétegek között 21,1 °C- nak (Kurityán, Az= 20 m), míg a legkisebb különbség 4,6 °C- nak (Ártánd, Az= 20 m) adódott. A vízhőmérsékletek vertikális változásai a 2. ábrán láthatók. vízhőmérséklet (°C) vízhőmérséklet {'C) -• Vadna —•—Kurityán *-Ártánd • / A A : ; A / i ; vízhőmérséklet (°C> vízhőmérséklet (*C) £ 5 o> l 10 15 2. ábra. Vízhőmérséklet vertikális változásai Az oldott oxigén mélységi koncentrációja az ártándi, abdai, és győrújfalui bányatavak kivételével 2 mg L" 1 érték alá süllyedt. A Herbolyai és Ormosbánya-É. tavak klinográd, míg az ösküi bányató pozitív heterográd lefutású oxigéngörbét mutatott. Az oldott oxigén diagrammját a 3. ábra mutatja be.
