Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

70 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 6. SZ. tés időszakában indult és 1973. óta folyamatosnak tekinthető. Márciustól októberig havi gyakorisággal 32 ponton történik a mintavétel, majd az azt követő feldolgozás. A hetvenes évek elején újszerű volt, hogy a kémiai monitorozás mellett higiénés bakteriológiai, bakterioplankton (B. Tóth, 1983, 1987) makrofita és makrozoobentosz vizsgálatok is történtek. A halfaunisztikai vizsgálatok 1987-től indultak a Kiskörei-tározó területén. Napjainkban már a nehézfémek és a szerves mikroszennyezők mennyiségének nyomon követése is rutinszerű. A KÖTI-KÖVIZIG különböző vízkormányozási manőverekkel képes a főmederben tartani - az esetlegesen érkező - szennyezett víztömeget, amennyiben a vízhozam tartomány ideális. Az öblítő csatornák lezárásával megakadályozható, hogy a szennyezett Tisza-víz bekerüljön a tározó medencéibe. A vízhozamból számolható, mikor juthat a szennyezés a Tisza tározói szakaszára (440-404 fkm), így a szennyezés érkezéséig lehetőség van egy megfelelő stratégiai terv kialakítására, műtárgyak lezárására, hígító-víz betározására, esés viszonyok megváltoztatására. A rugalmas, megbízható vízminőségi monitorozásnak is köszönhető, hogy 2000. januárjában a Tiszán érkező cianid és nehézfém szennyezést szállító víztömeg nem került be a Kiskörei-tározó medencéibe. A mérési adatok figyelembevételével bravúros vízkormányzással, a műtárgyak lezárásával a KÖTI-KÖVIZIG megakadályozta a szennyezett víztömeg tározótérbe történő bejutását. A tározótéri Tisza fitoplanktonjára áradáskor a kis faj- és egyedszám jellemző, kovaalga dominanciával. Nyáron, tartós duzzasztás esetén a zöldalgák fordulnak elő nagy egyedszámban. A tározó medencéinek fitoplanktonjában egyaránt megtalálhatóak a folyó- állóvízi és a bevonatból besodródó fajok is. Zooplankton haltáplálék szervezetként betöltött szerepe fontos kérdés a Kiskörei-tározó különböző víztereiben. A fajösszetétel és az egyedszám évszakosan változik. Jellemző a Rotaroriák faj- és egyedszámának túlsúlya. A Cladocerák kisebb fajszámmal jelennek meg. A Copepodák lárvái (Nauplius, Copepodit) nagyobb menynyiségben fordulnak elő, mint az aduit példányok. A tározó medencéire a gazdag faj összetételű állomány a jellemző, folyó- és állóvizi elemekkel. A medencék fajöszszetételében megtalálhatóak a besodródott szesszilis fajok is. Mintegy 5-10 évre volt szükség ahhoz, hogy a feltöltést megelőző időszakban a hullámtérre jellemző talajszerkezet és talaj összetétel tavi jellegű üledékké alakuljon, amelyet egy jellegzetes fenékfauna népesít be. Az Oligochaeta fauna igen fajdazdag, a Chironomida lárvák (árvaszúnyog) mennyisége is jelentős. Nyílt vizek üledékében a nagy testű kagylók, a növényzettel benőtt részeken pedig a vízi csigák dominálnak. A Kiskörei-tározó víztereire a ponty-dévér szinttájnak megfelelő, ragadozó fajokban is gazdag halfauna a jellemző. Antropogén hatások A Kiskörei-tározó víztereit pontszerű és diffúz szenynyezések érik.. A pontszerűek közül folyamatos terhelőknek nevezzük a tározóba befolyó Eger- és Laskó-patakot, amelyek a csurgalékvizeket és a bevezetett szennyvizeket egyaránt a tározótérbe juttatják. Szakaszos terhelőknek nevezzük a szivattyútelepek által beemelt szivárgó vizeket (övcsatornák által összegyűjtött szivárgó vizek, belvizek). A Kiskörei-tározó diffúz terhelői a szabadvízi strandok, a csónak- és hajókikötők, a horgászok, az úszóházak és úszómüvek. A horgászok évente kb. 800 000 kg etetőanyagot szórnak a víztérbe, de jelentős a horgászhelyek környékéről a víztestbe bejutó mosogatószer, ételmaradék és haltiszítási melléktermék mennyisége is. Az úszóházak, úszóművek működése során keletkezett, és elszállított szennyvíz aránya ismeretlen, a hatósági ellenőrzése megoldatlan, így nehezen becsülhető a tározót ért terhelés mértéke. A diffúz szennyezés egy időzített bomba, hiszen kezdetben nem érzékelhetőek a hatásai, majd ugrásszerű változások következhetnek be: a makrovegetáció térhódítása, faj összetételének megváltozása, a faji diverzitás csökkenése. A jövőben közvetett, becsült adatok alapján értelmezhetjük az egységnyi vízfelületre jutó antropogén terhelést, pl.: szabadvízi strandok átlagos látogatottsága, vízi járművek száma a kikötőkben, a sólya pályák használatának gyakorisága, az éves horgász létszám (etetőanyag mennyisége) és az üdülőhajók vendégéjszakáinak száma alapján. A korábbi években az Abádszalóki-medence növényborítása elhanyagolható mértékű volt. Az antropogén terhelés hatására a part felöli oldalon eleinte szálanként jelent meg a hínáros békaszőlő. Jelenleg a szubmerz hínáros borítása helyenként elérte a 70-80 %-ot az Abádszalóki-medencében. Fenntartás A Kiskörei-tározó ökológiai állapotának kulcskérdése a nyíltvíz és a növényzettel borított terület aránya, valamint a feliszapolódás ütemének mérséklése. A növényzet túlzott elterjedése üzemelési, közlekedési vízminőségi és ökológiai szempontból is problémát okozhat (Szilágyi, 2006). A nagy mennyiségű hínár és mocsári növényzet jelentős áramlási akadályt képezhet és csökkenti a hasznos tározótérfogatot (K. Szilágyi és mtsi., 2000). A vízi növényzet szabályozása kétféleképpen valósul meg a Kiskörei-tározó víztereiben. Az áramlási, közlekedési és túra útvonalak biztosítása érdekében vegyszeres növényzet-szabályozás történik általában áprilisi időszakban Casoron-GSR felhasználásával. Az eljárás a hínárnövényzet csírázásának gátlását szolgálja a közlekedési útvonalak nyomvonalain. A mechanikai növényzetszabályozás a kifejlett vízi növények állományát gyéríti és a Truxor, Essox és Hidrot úszó munkagépek alkalmazásával valósul meg. A természetvédelmi területeken a faj specifikus növényzet-szabályozás a Hortobágyi Nemzeti Park engedélyével és hozzájárulásával történik. A letermelt hínárnövényzet lehetőség szerint a környező szigeteken, magaslatokon kerül deponálásra. A KÖTI-KÖVIZIG - mint a Kiskörei-tározó kezelője - egyrészt megfelelő üzemrenddel és vízkormányzással,