Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
1. szám - Rátky István–Rátky Éva: Lehetőségek a Tisza vízszállító-képességének javítására
j^^o^^^^^non^^^hetöségelo^nszí^ízszállít^ 39 3. ábra. A főmeder és a hullámtér simasági együtthatójának hossz-menti eloszlása E változók statisztikai jellemzői általában közvetlenül nem használhatók hidraulikailag determinisztikus modellekben. Mégis bizonyos információt ad (jellemző a szakaszra) a középérték és a relatív szórás (variációs tényező), bár itt viszonylag hosszú folyószakaszra adjuk meg e statisztikai jellemzőket. A Tisza Kisköre és déli-országhatár közötti szakaszára: Főmeder Hullámtér Középérték m Relatív szórás Középérték m Relatív szórás R, m 12,5 0,14 4,6 0,23 B, m 191 0,22 1266 0,91 A 3. ábrán a bearányosítás során felvett kf m és k h l simasági együtthatók hossz-menti eloszlását szemléltetjük. Itt a közép- és szélső értékek árulkodók: k mi n k m k "man m" 3/s m"'Vs m" 3/s Főmeder 19,8 28,4 41,5* Hullámtér 3,9 7,4 12,0* * Csongrádnál 2 fkm hosszon előforduló kf m ma x= 52 m kht.max ~ 25 m 1/ 3/s értékek, annyira 'kilógnak' a sorból, hogy valószínűleg nem a növényzet hiányának, hanem más, pl. a geometria pontatlanság - bearányosítás általi - kompenzálásának a következménye. A bearányosítás eredményeként kapott simasági együtthatók is bizonyítják azt, amit a szakemberek jól tudnak, a Tisza-meder és különösen a hullámtér vízszállító-képessége igen rossz. Általában az átlagnál is rosszabb vízszállító részek a hullámtérnek a középvízi mederhez legközelebbi sávjaiban vannak (közvetlenül a partéi mentén, így 'nem engedve ki a vizet' a hullámtétre). Még a teljes hullámtéri szélességre vonatkoztatott átlagos érték is olyan alacsony, hogy a hazai szabványokban (pontosabban Műszaki Irányelvekben) ilyen rossz vízszállítóképességű hullámtér már nem is szerepel (MI 1985). Van olyan 35 fkm hosszú szakasz, ahol az átlagos k h, m Megjegyezzük, hogy a hullámtéri érdesség sok helyen kisebb, de még a teljes szakasz átlaga is közel megegyezik azzal az értékkel, amit a Kis-Balatonnál a biológiai szűrés érdekében sűrű nádtelepítéssel kívántak elérni (VITUKl 1980). Mindez azt is jelenti, hogy a vízszállító képesség javítása szempontjából a simasági együttható növelése reális eszköz lehet. A hullámtér vízhozam szállítási képességét legjobban kifejező paramétert, a K h t (m'/s), fajlagos vízszállító-képességi együttható hossz-menti eloszlását, a 4. ábrán adtuk meg, ahol jól látszik az egyes öblözeteknél és az érett kanyaroknál a K h l kiemelkedő értéke. Ahhoz, hogy bemutassuk, hogy a K, u döntően a víztükör szélességtől függ, e grafikonon ábrázoltuk még a B h ris. Egy-két hely kivételével a tendencia, az 'együttjárás' nagyon szoros. Elméletileg, az (1) és (3) egyenletek szerint a Q a ö-től lineárisan függ. A természetben az összefüggésben szereplő többi paraméter változása miatt ez a kapcsolat nem ilyen egyértelmű. A 5. ábrán a nagyvízi meder teljes vízhozamának (Q(f m+h,)) százalékában kifejezett hullámtéri vízhozamnak (Q h,) és a hullámtér víztükör-szélességének (B h,) kapcsolatát mutatjuk be. (A (fm+hl ) alsó index az előtte lévő változónak a főmeder, a bal- és a jobb-hullámtér együttes értékére utal.) A megadott (QJQ^m+hi)) = f(#/») kapcsolat jellegéhez hasonlót kaptunk külön a bal- és külön a jobboldali hullámtérre készített ábráknál is. A pontok szóródása ellenére határozott a trend, a kiegyenlítő görbékről leolvasható közelítő értékeket az alábbi táblázatban foglaljuk össze: : 4,4 m" 3/s. Ihn, m Qh/Q(fin+ht), % 1000 ~19 1500 -27 200Q -32 300d -41
