Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

6. szám - L. Hidrológiai Napok: "A hazai hidrobiológia ötven éve" Tihany, 2008. október 1-3.

27 zuk gyakran aszimmetrikus, enyhe kidudorodások és bemélyedések tagolják. Kicsi lapos ásványi szemcsékkel, és nagyobb gumószerü xenoszómákkal kirakott háza általában egy, ritkán több rétegben agglutinált, esetleg teljesen csupasz. Megjegyzések: Az egyik legkisebb házas amőba. Hasonlít a Pseudodfifflugia nemre, melynek háza azonban vele szemben többnyire ovális, szimmetrikus, vastag szerves anyag réteget tartalmazó, mélyen beágyazott xenoszómákkal borított, és nincs teljesen kitöltve citoplazmával, továbbá szájnyílásában nincs ektoplazmatikus gallér. Elnevezés: A nemet dr. Csutorné Bereczky Magdolnáról, a neves magyar protozoológusról nevezzük el, köszöntve őt 70. születésnapja alkalmából, aki több mint 30 éven át dolgozott a Magyar Dunakutató Állomáson (ÖBKI, MTA) a Duna protozoon faunáját kutatva, és nemzetközi szinten is kiemelkedő mélységben és hiánypótló módon tárta fel a dunai csillós egysejtű közösséget. A fajnév a kis méretre utal. Paramphitrema muelleri Kiss et Török nov. spec. (Ír ábra). Rhizaria, Cercozoa incertae sedis, Amphitremidae Diagnózis: Paramphitrema cső vagy citrom-szerü, orsóalakú merev házzal, amely keresztmetszetben köralakú. A ház a merev szájnyílások felé elkeskenyedik. A ház hossza 13-17 pm. A sejtmag vezikuláris. A vékony filopodiumok mellett egy vagy kettő vastag, egyenes, el nem ágazó csőszerű állábat is kibocsáthat. A ház szerves rétegén 0,2-0,3 pm átmérőjű pórusok láthatók. Megjegyzések: A ház köralakú keresztmetszete és a merev szájnyílás eltér a nem diagnózisától, de ezek feltehetően változékonyabb bélyegek. További megkülönböztető bélyegek a kis méret és a vezikuláris sejtmag. Elnevezés: A fajt Prof. Müller Miklós, az egyik legnagyobb ma élő, az Egyesült Államokban dolgozó magyar protozoológus tiszteletére nevezzük el, aki feltárta a hídrogenoszóma anyagcseréjét és munkássága meghatározó a heterotróf baktérium eredetű endoszimbionta sejtszervecskék eukarióta sejtben betöltött szerepével kapcsolatos tudásunk kialakításában. Ismeretlen házas amőba I. ('Állábköteges filosea", 1 u ábra) Rhizaria, Cercozoa incertae sedis. Leírás: Kisméretű házas amőba (7x8,7 pm) merev, félgömb alakú, több rétegben agglutinált házzal, széles, xenoszómákkal kirakott apertúrával. A citoplazma majdnem teljesen kitölti a házat. A sejtből a letapadási felületre merőlegesen, a sejt hossztengelyével párhuzamos hosszú, vékony állábköteg indul, melynek végén levő citoplazmacsomóból a felületre tapadt, így az álláb-kötegre merőleges filopodiumok erednek körben. A szervezet ezeken csúszik. Magja vezikuláris, centrális magvacskával és ívelt pálcákkal a nukleoplazmában. Megjegyzések: Nem hasonlít leírt házas amőba nemekre, álláb-szerveződése egyedülálló, rokonsági viszonyai ismeretlenek. Ismeretlen házas amőba II. ('Plagiophrys-szerű', 1 s-t ábrák) Rhizaria, Cercozoa incertae sedis, Chlamydophrydae Leírás: Ovális, lencse alakú sejt (48x38x16 pm) középső kidomborodással, és azt körülvevő széles lapos karimával. Enyhén gyűrött háza majdnem teljesen merev, vékony, átlátszó, citoplazmával teljesen kitöltött. A citoplazmában sok bipiramidális kristály, granuláris mag és pálca alakú endoszimbionta baktériumok vannak. Többnyílású, enyhe tágulásra képes apertúrája van: a gyűrött sejtszáj-régióban, redők mélyéről, egymástól függetlenül erednek a filopodiumkötegek. Megjegyzések: A Pamphagus és Plagiophrys genus nevek alatt leírt fajok közül az összenyomott, merevebb házú fajokra hasonlít (Pamphagus mutabilis sensu Leidy 1879, Pamphagus mutabilis sensu Penard, 1902, Pamphagus arcuatus, Plagiophrys scutiformis). Tőlük egyedülálló, többnyílású apertúrájában különbözik. Ismeretlen házas amőba III. ('Gödrös házú filosea', 1 p-q ábrák) Rhizaria, Cercozoa incertae sedis, Pseudodifflugiidae? Leírás: Aszimmetrikus, középen beszűkülő, merev, vastag falú házzal rendelkező házas amőba (34x21 pm). A belső szerves házrétegen változó átmérőjű gödrök és az őket elválasztó peremek szabálytalan hálózatot alkotnak. Kívül vastag xenoszóma borítás található. Szűk, köralakú, végállású szájnyílását szabálytalan kidudorodások övezik, belőle alapjuknál szétváló, tipikus filopodiumok erednek. Ovális citoplazmatikus kristályok és vezikuláris mag jellemzi. Megjegyzések: Szabálytalan alakja, a szűk szájnyílást körülvevő kidudorodások és a szabálytalan élekből álló strukturált szerves cement hálózat nem tipikus filosea sajátságok. Elképzelhető a Pseudodifflugiidae családdal való rokonság a vastag, merev, agglutinált ház miatt, bár a házszerkezet annak mindkét nemétől (Pseudodifflugia, Ovulinata) eltér. Planktonikus házas amőba fajegyüttes: Az eddigi vizsgálatok szerint a planktonban található házas amőbák száma viszonylag csekély (~60 faj), melynek oka, hogy az állábakkal való aktív mozgás csak felülethez kötötten lehetséges, a táplálékkeresés és felvétel a víztestben lebegve nehézkes (Grospietsch 1972). A folyók planktonjában leggyakrabban talált fajok a nagyméretű loboseák (Arcella, Difflugia, Centropyxis) és a könnyű házú filoseák (Cyphoderia), melyeket tichoplanktonikus eredetűnek tekintettek. Néhány nagyméretű, könnyebb ház-felépítésü lobosea (Arcella spp., Difflugia hydrostatica, D. tuberspinifera, D. biwae, D. mulanensis) képes gázvakuólumok termelésével sűrűségét lecsökkentve planktonban lebegni és euplanktonikus életformát folytatni. Hosszan kinyújtott lobopodiumaik felületéhez sodródó/tapadó táplálékrészecskéket kebeleznek be ('diffusion feeding'), egyesek húsevésre ('carnivory'), kerekesférgek elfogására is képesek (D. tuberspinifera, Han és mtsai 2008). Eddigi dunai planktonvizsgálataink alapján (Kiss és mtsai 2009), és a fent ismertetett új fajok fényében leírható egy Dunában élő euplanktonikus házas amőba fajegyüttes, ami több, különböző stratégiát és strukturális adaptációt tartalmazó csoportot foglal magába. A nagyméretű, könnyű házú, lobopodiumos Arcella (A. excavata, A. rotundata, A. hemisphaerica) fajok a fentebb leírt módszerrel lebeghetnek fitoplanktont (pl. Thalassiosiraceae kovaalgák) legelve. A szintén lobopodiumos, igen könnyű, lapos házú Microchlamys / Spumochlamys fajok házai a sodrásban nem ülepednek le, táplálkozni feltehe-