Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
1. szám - Szigyártó Zoltán: A mértékadó árvízszint és a valószínűség
30 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 1. SZ. Iremnn'Jis Ilksáctfcs romxJisdo&Hára P k=S6% legicrrrslis dcsáága namális lcgr ebszlás: ncrnáis dcsáás: H739)= Km= 752-739=53 an 0 100 DO 300 400 330 600 700 800 vízállás, cir 3. ábra. Tisza, Tiszabecs vízrajzi állomás évi legnagyobb jégmentes vízállásának eloszlása (1971-2001.) - A másik, amit hangsúlyozni kell az, hogy azok az erőfeszítések, amelyek azt célozzák, hogy valószínűségi változóként az évi legnagyobb jégmentes vízállás helyett az évi legnagyobb jégmentes vízhozamot vizsgálják, s az különböző valószínűségű vízhozamokból számítsuk ki az ugyanolyan valószínűségű vízállás értéket, hazai adottságaink mellett — mint már arról szó volt — egy ebből a szempontból alapvető matematikai statisztikai tételt (Rényi 1954, 209. o.) hagynak figyelmen kívül 9. A nagyvízi vízjárás változása és ennek következményei A nagyvízi vízjárás változásának ellenőrzése Az ellenőrzés módszere A világ, tudjuk, folyton változik, s így kisebbnagyobb mértékben folyton változik a folyók nagyvizi vízjárása is. Ezért akkor, ha az elvégzett vizsgálatok szerint a minta elemei nagy valószínűséggel nem származnak azonos eloszlásból, azokat az észlelési időszak utolsó évére, valamilyen elfogadható módszerrel, át kell számítani (Domokos 2002); mint ahogy azt mi is tettük a mértékadó árvízszintek meghatározásának ez előkészítéseként elvégzett vizsgálataink során (VITUKI 1976, 2045. o.). A nagyvízi vízjárás ugyanezen változásai vezetnek aztán arra is, hogy esetünkben, a mértékadó árvízszinteknek a matematikai statisztikai úton történő meghatározását követően, egy idő elteltével, az évi legnagyobb jégmentes vízállások eloszlása is kisebb-nagyobb mértékben szükségképpen módosul. így pedig a mértékadó árvízszintet meghaladó évi legnagyobb jégmenetes vízál' E vonatkozásban pedig elgondolkodtató, hogy egyesek e módszer hazai alkalmazásának az erőszakolásakor, a logikailag alá nem támasztható elképzelésük érvényre juttatása érdekében mit meg nem tesznek! Ezt pedig nehezen lehet indokolni azzal, hogy manapság hazánkban az a „trendi", hogy az élet legkülönbözőbb területein megtévesztik a hozzá nem-, vagy a hozzá kevésbé értőket! Mert az persze igaz, hogy a társadalom alkalmazkodik a hangadók viselkedési módjához. Azonban erre, Cicerohoz csatlakozva, mégis csak így kell felsóhajtsunk: „O tempóra, o mores'." O idők, ó erkölcsök! lások bekövetkezésének a valószínűsége is valamilyen irányban el fog térni a kívánatos 1 %-os értéktől. Ami pedig esetenként sürgős intézkedéseket tehet elkerülhetetlenné. Ezért elengedhetetlen, hogy az 1 %-os án'ízszintek alakulását időről időre, lehetőleg minél gyakrabban, rendszeresen ellenőrizzék! Ez azonban természetesen nem új igény, s már az 1970-es évek közepén, a mértékadó árvízszintekn 1 %-os árvízszinteken alapuló rögzítésekor is felmerült. Akkor azonban még az egyöntetűség vizsgálatot a legcélravezetőbben — tekintettel a valószínűségi változó normális eloszlására — csak a minden szakértő által ismert és használt (már említett) Student-féle t és Fisher-féle F próba valamilyen együttes alkalmazásával lehetett elvégezni. Ennek az útnak a követését pedig kétség kívül kedvezővé tehette az a körülmény, hogy mindkét próba alkalmazható kis minták esetén is. Tehát alkalmazásával rövid időszakokon belül is ellenőrizhető a valószínűségi változó viselkedése. Viszont hátránya volt az, hogy a vizsgálandó minta birtokában az azon belüli, összehasonlítandó rész-mintákat csak érzés alapján, tulajdonképpen önkényes módon lehetett kiválasztani. Tehát az 1 "Zoos árvízszintek minél gyakoribb, szabatos ellenőrzéséhez kellett egy olyan, kis elemszámú minták esetén is használható módszer"', amellyel a sok elemből álló mintán belül az eloszlás változásának helye és mértéke tárgyilagosan megállapítható. Ezt az igényt elégítette aztán ki az általunk már több, mint egy negyed százada kidolgozott, de az 1 %-os árvízszintek alakulásának a vizsgálatával kapcsolatban sajnos alig használt „sorozatos statisztikai hipotézisvizsgálat" (.Szigyártó-Várnainé 1981, Szigyártó 1987, Szigyártó 2005). Egy olyan számítógépes eljárás, amely a normális eloszlásból (vagy eloszlásokból) származó mintát, a vizsgálatot elvégző személy elképzelésétől teljesen függetlenül vágja szét a lehető legtöbb olyan részre, amelyeknél 1 0 Azaz az évi legnagyobb jégmentes vízállások rövid adatsoraira támaszkodva is szabatosan alkalmazható eljárás.
