Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

5. szám - Dr. Mosonyi Emil emlékezete - Újraközlések: - Szentgyörgyi Zsuzsa: Beszélgetés Mosonyi Emil akadémikussal (1994)

SZENTGYÖRGYI ZS.: Beszélgetés MosonyijmiUkadé^ 27 nyugati példákat említeni. így már világos: az a primitív vád, hogy a nagymarosi vízerőmű sztálinista ötlet, annyira nevetséges, aki ilyennel jön, az vagy abszolút ostoba, vagy abszolút rosszindulatú. Mi történi ezután? 1948-ban vette át a Komunista Párt az uralmat, tehát 1946 és 48 között még a Kisgazda Pártnak erős szava volt. Én akkor, az akkori földművelési miniszter engedélyével két tanulmányúton vettem részt: 1947-ben Svájcban és 1948-ban Svédországban, éspedig kimondottan a kisesésű vízerőművek tanulmányozására. Ezen a két tanulmányúton sikerült részletesen megismernem, mit építenek és építettek a svájciak, akik akkor a Rajna felső szakaszán már számos, a nagymarosihoz hasonló vízlépcsőt létesítettek, hiszen például a rheinfeldeni erőmű már közel 100 éves! Ugyanakkor a svájci és svédországi tapasztalataim során irodalmi anyagot szereztem a franciák és az amerikaiak tevékenységéről. Akkoriban kezdték meg az amerikaiak a Tennessee folyó teljes csatornázását. Hazajövet ezekkel az adatokkal alakítottam ki elgondolásomat a nagymarosi műre vonatkozóan és készítettem el - saját kezűleg - az első, egészen egyszerű vázlattervet. Utána ezt a vázlattervet munkatársaimmal kidolgoztuk mint első variánst a nagymarosi mű megvalósítására. Közben, amikor 1948-ban a Kommunista Párt átvette az uralmat, már megint nem volt szabad Svájcra, Svédországra és Amerikára hivatkozni, mindig arról volt szó, mit tanultunk a Szovjetuniótól. És tanultunk valamit? A Szovjetuniótól annyit tanultunk, hogy ők is építettek ilyen Vízlépcsőket. Én is meglátogattam néhányat. Engem kiküldtek oda is tanulmányútra, de a mi viszonyaink jobban hasonlítottak a Rajna és a Francia Rhőne folyó fizikai és környezeti adottságaihoz, úgyhogy tulajdonképpen a példákat onnan vettük, de közbén a Szovjetunióra kellett hivatkoznunk. Emlékszem, amikor 1953-ban a Műegyetemre kerültem hallgatónak, az egyetem kertjében már működtek azok a kisminták, modellek, amelyekkel a később létesítendő vízlépcsőt modellezték Mosonyi professzor vezetésével a hidrológusok. Tehát ez már egy sok éves munkának volt a folytatása. Maradjunk még egyelőre Nagymarosnál. Megpróbálom összefoglalni, hogy mi a nagymarosi vízlépcső. Lényegében egy rendkívül alacsony, úgynevezett tipikusan kisesésű vízerőmű, amely állna egy gépházból a turbinákkal, generátorokkal és egyéb fölszerelésekkel, egy hajózsilipből és egy duzzasztóműből, amely mozgatható vasszerkeztekkel van ellátva. Ez a vízlépcső nem okoz semmiféle olyan környezeti kárt, amilyeneket ezzel kapcsolatban fölemlítettek vagy éppenséggel katasztrofális jelzővel idéztek. Ezek nevetséges megjegyzések. Ilyen vízlépcsők az egész világon épültek és most is épülnek tucatszámra. A magyar közvéleményt e tekintetben teljesen félrevezették, amit nem vehetek rossz néven, mert hiszen a magyar nép évtizedeken át el volt zárva. Ha valaki a Rajna mellett vagy Dél-Franciaországban a Rhőne mellett, vagy Ausztriában a Duna partján sétál, azt tapasztalhatja, hogy az ottani lakosok megbarátkoztak ezekkel a művekkel. Tudják, hogy ezek bizonyos mértékben megváltoztatták az eredeti természetet, de azt is tudják hogy az előnyök messze felülmúlják a hátrányokat Márpedig minden új létesítménynél azt kell figyelem be venni, hogy mi az előnyük és a hátrányuk aránya Valószínűleg azt sem tudja a magyar közvélemény hogy a Bécs környékén tervezett (a nagymarosi mű höz teljesen hasonló) dunai vízerőmű az ellene indítót támadások ellenére (miután a magyar sajtó egy része e támadásokat fokozott hangerővel felhasználta ; nagymarosi mű ellen) mégis épül (amiről ugyanez ; sajtó hallgat), minthogy az osztrák nép 73 %-OÍ arányban megszavazta ennek a vízlépcsőnek a megépítését. Az érdeklődő megtekintheti ennek, az ún freudenaui vízerőműnek a már folyamatban lévő alapozási munkálatait, ha látni szeretné, hogy hogyan épül a villamosenergia-termelő műveknek egy környezetvédelmi szempontból legkedvezőbb és legbiztonságosabb fajtája, éspedig olyan munkagödörben, mint amilyet nálunk sok milliárdos költséggel, a korántsem jómódú magyar adófizetők terhére éppen most betemetnek! A nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban egyszer kifejtettem a fenntartásomat: nem volnék a nagymarosi mű létesítésének további támogatója, ha bizonyos műszaki lépések nem történnének meg. Éspedig: tudomásom szerint a szennyvizek nagy része még mindig tisztítás nélkül kerül be Győrből és a Nagymarostól északra fekvő helységekből a Dunába. Amellett nem tudom, mennyire van Pozsonynak és a Vág folyónak a vize megtisztítva? Akkor azt mondottam; ha a Duna vizének további szennyezését nem tudják meggátolni, akkor nem volnék lelkes híve a nagymarosi erőműnek. Külföldön az a tapasztalatunk: ha egy folyó rendkívüli módon szennyezett, akkor a duzzasztómű káros hatásai nem tagadhatók, különböző kémiai, biológiai okokból, amire itt nem akarok részletesen kitérni. Ha viszont a vízlépcső fölött a vizek, melyek a vízlépcső felduzzasztott vizébe folynak, megfelelő módon meg vannak tisztítva (mint ahogy az megtörtént Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Svájcban stb.), tehát, ha a víz egy bizonyos jósági fokot elér, akkor a duzzasztásnak semmiféle biológiai, kémiai káros hatása nincs! Ehhez a témához nyomatékosan meg kell jegyeznem, hogy a környezetvédelem jogos követelményei miatt a szennyvizek kielégítő (ún. háromfokozatos) tisztítását mindenképpen meg kell valósítani, akár lesz vízerőmű, akár nem; tehát egy korszerűen megoldott szennyvíztisztítás jogos feltételezésével kimondhatjuk, hogy a nagymarosi vízerőmű éppen figyelmeztetően szorgalmazná a szennyvíztisztítás olyan mértékű fejlesztését, amire egyébként is elkerülhetetlenül szükség lesz! Engedtessék meg itt néhány kérdés. 1986-ban az azóta elhunyt Kovács György akadémikus részletesen leírta a Magyar Tudományban a Bős-Nagymarosi vízlépcső-rendszert. * Akkor ő néhány éles kérdést föltett és azokra rögtön válaszolt is. Ennek ellenére, mintha soha ezek a válaszok nem hangzottak volna el, újra és újra előhozzák őket. Hadd kérdezzem most meg Professzor urat, a következő néhány, lényeges kérdésre milyen választ tudna adni. Az első a vízmű energetikai jelentő-