Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

5. szám - Dr. Mosonyi Emil emlékezete - Újraközlések: - Mosonyi Emil: Vásárhelyi Pál, Széchenyi István vízgazdálkodási terveinek megvalósítója

22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 5. SZ. "A Tisza megrettent, hallván, hogy megzabolázni Féktelen áradatát öt jelöli ki a nép; Ót, ki csatornát tört az erösb Duna s szirtjein által, S csüggő szirtfalakon vert diadalmi utat. Hasztalanul remegett! mielőtt Vásárhelyi művét Elkezdhette vizén, sírba ragadta a jold. De föld, víz feledék, hogy hü nő s árva családnak S a haza könnyeiben fennmarad a jeles." Idézzük még nagy költőnk, Vörösmarty Mihály ver­sét: "Vásárhelyi Pál sírkövére" Hallom-e még zúgás aidat, Tisza féktelen árja? Látom-e zöld koszorús róna, virányaidat? Eljön-e a délibáb tündérpalotáival, álmom Képeihez, szebbnek festeni a honi tért? Oh siket és vak a föld. De ha nemzetem egykor idézné Hű nevemet, lelkem hallja s megérti e szót. Aki Vásárhelyi Pálnak az életével és tevékenységével valóban meg akar ismerkedni, annak nem elegendő csu­pán "a legnagyobb magyar vízimérnök" életrajzi adatait és munkáit tanulmányoznia, hanem alaposan el kell mé­lyednie a Tisza-szabályozás előzményeinek és történeté­nek vizsgálatában is. A Tisza-szabályozás t.i. hazánk tör­ténetének egyik legnagyobb, nemzedékek hosszú soroza­tának életére kiható műszaki alkotása, amely elválasztha­tatlanul összeforrt Vásárhelyi Pál nevével is. Vásárhelyi Pál 1795. március hó 25-én Szepesolaszi­ban született. 1804-ben szüleivel Miskolcra költözött; itt végezte algimnáziumi tanulmányait, majd Eperjesen filo­zófiát tanult. Ezután - amint Gonda Béla írja "Vásárhelyi Pál élete és müvei" címen 1896-ban megjelent átfogó ta­nulmány-történeti munkájában - Vásárhelyi "az akkori­ban nem éppen kecsegtető mérnöki pályára szánta ma­gát, s 1814-ben Borsod vármegye mérnöke, Losonczy József mellett vállalt gyakornoki állást". Az akkoriban két esztendőre terjedő, ún. mérnöki tanfolyamot kitűnő eredménnyel végezte el, s 1816 végén, azaz 21 éves ko­rában mérnöki oklevelet kapott. Két évet a Zemplén és Veszprém vármegyei úrbéri földek és erdők felmérési munkálataival töltött, majd 1819 tavaszán a Tisza, a Kö­rös és a Berettyó vízrajzi felvételeihez nevezték ki napi­díjas mérnöknek. Ebben az időben házasodik; 1821. március 25-én, ép­pen 26. születése napján, nőül veszi Szentmiklósy Sebők Máriát, az akkori Jász-Kun-Szolnok megyei főorvos leá­nyát. Házassága boldog, családi élete derűs, napfényes volt. A hozzá nem értök közönye és a gáncsoskodók rosszakarata ellen folytatott állandó és szívós küzdelem­ben a családi tűzhelynél talált pihenést és megnyugvást. Vásárhelyi Pál 1826-ban elszakad a Körös vidékétől, mert áthelyezik ahhoz az átfogó geodéziai és vízrajzi munkálathoz, amely "dunai mappáció" néven néhány év­vel korábban indult meg. Ennél a bonyolult és sok tekin­tetben úttörő jellegű munkánál csakhamar számos elis­merést kap feletteseitől. A következő évben már irodal­mi munkásságával is magára vonja a figyelmet: két érde­kes tanulmánya jelenik meg a háromszögelés elméleti és gyakorlati kérdéseiről. A feladatok szaporodásával és a felmerülő műszaki problémák súlyosbodásával a dunai felméréshez új veze­tő-mérnökre volt szükség, s a választás Vásárhelyi Pálra esett. Az Országos Építési Főigazgatóság előterjesztésére 1829. április 14-én a Helytartó tanács a dunai felmérések vezetésére és egyidejűleg az al-dunai hajózási mérnöki állás ideiglenes ellátására a 34 éves Vásárhelyi Pált ne­vezi ki. Az országos építési főigazgató a nagyobbára Vá­sárhelyi Pál irányításával készült dunai térképről a legna­gyobb elismerés hangján nyilatkozik. Véleménye szerint "a fölvételek pontossága, a kidolgozás helyessége, a föl­dolgozott adatok teljessége, megbízhatósága és világos­sága és az egésznek nagy terjedelme tekintetében bátran nevezhető a világ első folyami térképének." Amikor Széchenyi Istvánt 1833-ban az al-dunai szabá­lyozási munkálatok királyi biztosának nevezik ki, magá­hoz veszi Vásárhelyi Pált, kipróbált és tehetséges egész személyzetével együtt. Vásárhelyi elkészíti a Vaskapu és a csatlakozó zuhatagos szakasz szabályozási terveit, de a munkálatokat végrehajtó katonai parancsnokság félté­kenységből állandóan jelentéseket tesz. Végül is Széche­nyi teremt rendet a huzavonában. Ezzel azonban az aka­dályok még nem hárultak el teljesen. A mérések végre­hajtását a Duna jobb oldalán az új-orsovai török pasa is akadályozta, mert lövetni akarta a meder jobb felén hor­gonyvetésre készülő munkahajókat. A rendelkezésre álló hely nem engedi meg, hogy a Vaskapu-szabályozás tervét és végrehajtását ismertes­sem, bár azok a műszaki tudományok története szem­pontjából rendkívül nagy jelentőségűek. Csupán megem­lítem, hogy az 1834. év végéig Vásárhelyi és munkatár­sai elkészítették az Izlás és Tachtália zuhatagoknál léte­sítendő csatorna és a Vaskapu általános szabályozási ter­vét, továbbá a hajózáshoz feltétlenül szükséges Kazán­szorosi vontatóút terveit is. A hazánkban teljesen újszerű sziklamunkák tanulmányozására, továbbá a megfelelő gépek beszerzésére és a szükséges sekély-járatú hajók vizsgálatára Széchenyi István Vásárhelyi Pál kíséretében tanulmányútra megy Angliába. Az öthónapos tanulmá­nyút végén Rotterdamon átutazva Vásárhelyinek alkalma volt az akkoriban már igen fejlett holland zsilip- és csa­torna-építkezések tapasztalatait megismerni. Hazatérte után nagyobb ütemben folytatja az építési munkálatokat, Hieronymi, Hevessy, Weszter és Forber­ger mérnökökkel és számos más munkatársával. E nagy­szabású és az egész világon elismert Vaskapu-szabályo­zási munkák irányítása közben azonban súlyos anyagi gondokkal küzd, s még Széchenyi többszöri közbenjárá­sa sem tudja az udvari kancelláriát álláspontjának meg­másítására bírni; Vásárhelyi kérelmét visszautasítják. Közben a kicsiny létszámú mérnöki csoporttal irányított igen felelősségteljes munka, a folytonosan felmerülő ú­jabb akadályokkal, fizikailag elgyöngítették és lelkileg is erősen megviselték Vásárhelyit. Széchenyi aggodalom­mal figyelte e jelenségeket és ismét kísérletet tett Vásár­helyi jövőjének biztosítására, de ez a felterjesztése is si­kertelen maradt. Önzetlen és odaadó munkája iránt az udvari Kancellá­ria részéről sorozatosan megnyilvánult közömbösség sok keserűséget okozott Vásárhelyinek. A hivatalos téren ta­pasztalt mellőzések után némi kárpótlás volt részére az az elismerés, amiben a Nemzeti Tudós Társaság részesí­tette, 1835-ben megválasztva őt levelező tagjává. 1837-ben sok nehézség után befejezik a vaskapui sza­bályozást és a vízi utat átadják a forgalomnak. Vásárhe­lyit kinevezik az országos építési igazgatósághoz első

Next

/
Thumbnails
Contents