Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

5. szám - Dr. Mosonyi Emil emlékezete - Újraközlések: - Mosonyi Emil: Az 1954. évi első Országos Vízgazdálkodási Keretterv

Csupán nagyságrendi tájékoztatásul említjük meg, hogy csak ama ismert meglévő és tervezett ipartelepek vízellátásának megoldására mintegy 1,5 milliárd Ft beruházása látszik szükségesnek, amelyből kb. 300 millió Ft jut a szennyvíz-tisztításra. Az ipari szennyvizek tisztítása és elhelyezése igen fontos kiegészítő munkálata az ipari vízellátásnak: A meg nem engedhető mértékű ipari szennyezések nemcsak közegészségügyi szempontból tehetik tönkre élővizeinket, elpusztítva a halállományt is, hanem alkalmatlanná teszik azt az öntözés, sőt az újbóli ipari felhasználás számára is. 7. A szennyvíz gondozása a házi vagy ipari szennyvizek mechanikai, kémiai és biológiai tisztítását, a káros, vagy újra felhasználható anyagok kivonását, a_ szennyvíz esetleges tározását, a szennyvíz-iszap különválasztását, szikkasztását és rothadását, a szennyvizeknek valamilyen befogadóba közvetlenül, vagy másodlagos tisztítás (öntözés, halastóba vezetés, újabb ipari stb. felhasználás) után történő bevezetését foglalja magában. A szennyvíz-gondozás elmulasztása súlyosan rontja élővizeink minőségét, nem egyszer mindennemű felhasználásra alkalmatlanná teszi azokat. Ezért 15 év alatt teljesen fel kívánjuk számolni a mai, már egyes helyeken tarthatatlan állapotot. El kell érni, hogy valamennyi szennyvíz-termelő csak kellő tisztítás után vezesse el szennyvizét a befogadóba. Semmiképpen sem engedhető meg, hogy élővizeink szennyfolyókká váljanak, a halgazdaság veszélybe kerüljön, ivó-, ipari és öntözővíz-készleteink elszennyeződjenek. A szennyező üzemek a népgazdaság egyéb ágainak okozott másodlagos károkat is tartoznak megtéríteni. Ezért a Tiszában a jelenlegi szennyvíz-bevezetések miatt mintegy 40 m

3/ s többlet élővíz-hozam biztosításához szükséges vízpótlórendszer mintegy 500 millió Ft-os költségét is a szennyezőkre kell hárítani. Élővizeink tisztasága szennyvíz-tisztító berendezéseink megfelelő kiépítésével és jó karban tartásával, üzemen belüli és esetleg az üzemek közötti vízforgatással, a víztakarékosság szempontjainak messzemenő figyelembe vételével, a káros szennyvíz-frakciók kisvizek idején való visszatartásával (tározásával), a mérgező anyagok kivonásával őrizhető meg. Foglalkozni kell a szennyvízbe kerülő értékes anyagok kivonásával, s a szennyvizek öntözéssel, vagy halastavakban való hasznosításának lehetőségével is. Egyedül a már most szükséges városi és vegyes jellegű szennyvíz-tisztító berendezések fejlesztése és a kapcsolatos kutatások 830 millió Ft beruházást tesznek szükségessé 15 éven belül. Ehhez járul még az ismert, tisztán ipari szennyvíz-tisztító berendezéseknek az ipari vízellátással kapcsolatban már említett 5 év alatt mintegy 300 millió Ft-ot jelentő létesítési költsége, amit azonban - az ipari vízellátás beruházásaihoz hasonlóan - nem vízgazdálkodási, hanem ipari üzemű kérdésnek tekintünk a Keretterv szempontjából. A másodlagos tisztítások költségeire megfelelő technológiai eljárások ismeretének hiányában még közelítően sem tudunk költségeket adni, de ezek nem is tekinthetők szoros értelemben vett vízgazdálkodási beruházásoknak, mert a szennyvíz-gondozás és elhelyezés költségeit a termelő iparág költségeihez kell sorolni. . 8. Az ásvány- és gyógyvizek hasznosítása terén feladatunk gondoskodni a már meglevő, továbbá a jövőben feltárásra kerülő vizek védelméről, forrásaik jó karban tartásáról és fenntartásáról. Elsősorban népegészségügyi célokra szánjuk a hőforrásokat és gyógyvizeket, de másodlagos hasznosításukra is gondolni kell (strand, fűtés, gázkivonás stb.). 17 Kutatásokra és a meglévő források jó karba helyezésére 15 év alatt 83 millió Ft-ot irányoz elő a terv. Az ezen túlmenő kiadásokat (kórházak bővítése, új gyógyfürdők létesítése stb.) a megfelelő népgazdasági ágazat költségvetésében külön kell biztosítani. A vízgazdálkodási ágazatok áttekintése után meg kell említenem, hogy a Keretterv külön foglalkozik a Balaton-táj vízgazdálkodásával. Ez a táj-terv ugyan alapozható az egyes ágazati tervek megfelelő részleteiből is, mégis külön foglalkoztunk vele, mégpedig két okból: 1. A Balaton-táj hazánk legfontosabb népüdültetési tájegysége, a Balaton egyik legelterjedtebb természeti kincsünk. Külön vizsgálata sok fontos problémát vet fel. 2. Másik fontos jelentősége az volt, hogy az Országos Vízgazdálkodási Kerettervet előbb-utóbb úgyis tájegységekre, felbontva kell, tovább javítani, finomítani, tehát a Balaton-táj vizsgálata mindjárt kísérlet volt a kidolgozás módszerére. A Balaton-táj vízgazdálkodási tervét idő hiányában itt nem mutatom he, csak utalok arra, hogy a terv az ankéton még megvitatásra kerül, 5. Gazdaságossági összefoglalás Az Országos Vízgazdálkodási Kerettervben előirányzott vízi-munkálatok kereken 27 milliárd Ft beruházást tesznek szükségessé. Ebből mintegy 13,1 milliárd a túlnyomóan mezőgazdasági ágazatok (ármentesítés, folyószabályozás, belvízrendezés, patakrendezés és vízmosás-kötés, talajvízháztartás szabályozása, öntözés és haltenyésztés) fejlesztését szolgálja, míg az ipari és közlekedési ágazatokra (vízerő-hasznosítás, vízi-utak, ipari vízellátás) és a kommunális ágazatokra (ivóvízellátás, szennyvízkezelés, ásvány- és gyógyvizek, a Balaton vízszín szabályozása) összesen 13,9 milliárd Ft-ot irányoztunk elő. Ennek a hatalmas összegnek mintegy 2/3 részét - 18,5 milliárd Ft-ot a következő 15 évre ütemeztük be, éspedig a II. ötéves tervre kereken 5.;7 milliárd Ft, a 111. ötéves tervre 6,3 milliárd Ft., a IV. Ötéves tervre 6,5 milliárd Ft összeggel. A fennmaradó beruházásokra ütemezést adni ma még korai lenne, de természetesen a 15 éven belüli megkezdett létesítményeket az V. ötéves terv során be. kell fejezni. Hasonlóképpen nagyok az elvégzendő munkamennyiségek és a beépítendő anyagmennyiségek is. A felsorolt elvégzendő földmunka 580 millió m

3. Ezen felül. 14 millió m

3 kő, 8 millió m

3 beton beépítése, 550 000 tonna vas és 300 ezer m

3 fa felhasználása szükséges. Mint már a fejezet bevezetésében említettük, a vízgazdálkodás különböző feladatai mind a beruházások, mind a gazdasági hatások tekintetében szorosan egybekapcsolódnak, és így helyesebb a Keretterv beruházásait és az elérhető népgazdasági eredményeket nem ágazatokra bontva, hanem teljes összességében vizsgálni. A szélvédő erdősávoknak, az ivóvízellátásnak, a városi szennyvizek kezelésének, ásvány- és gyógyvizeknek; valamint a Balaton vízszín-szabályozásának közvetlen gazdaságossági hasznát nehéz lenne számszerűen is megbecsülni. Ezért ezt a kereken 3,9 milliárd Ft-nyi beruházást kivesszük a további gazdaságossági vizsgálat alól. Az ipari vízellátás és a tisztán ipari szennyvizek tisztításának sem a költségét, sem gazdaságossági eredményét nem vettük figyelembe. A többi ágazatokra jutó mintegy 23,1 milliárd Ft termelési beruházással évenként átlagosan elérhető bruttó többlet jövedelem óvatos számítások szerint mintegy 3,2 milliárd Ft-ra tehető. Ebből levonva a müvek 4 %-ra értékeit amortizációs, fenntartási és üzemi költségeit, az öntözött területek többletmüvelési költségeit, továbbá a létesítmények elfog-