Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

5. szám - Dr. Mosonyi Emil emlékezete - Újraközlések: - Mosonyi Emil: Az 1954. évi első Országos Vízgazdálkodási Keretterv

MOSONYI E.: Az 1954. évi első Országos Vízgazdálkodási Keretterv 15 Belvíz-rendezéseink fejlesztésének összes költsége 2267 millió Ft-ra tehető, ami a 4 millió kat. hold ártérre vonatkoztatva mintegy 570 Ft/kh fajlagos beruházást jelent. A megvalósítást 20 évre irányoztuk elő. 4. Patakrendezés és vízmosáskötés. Kb. 600 vízfolyáson 520. millió Ft értékű munkát irányoznak elő 20 év alatt. A vízmosás-kötéseket mintegy 55 ezer kat. hold területre terjesztjük ki - a kapcsolatos erdősítési munkálatokat is beszámítva - 296 millió Ft költség, ugyancsak 20 évre elosztva. 5. A talaj vízháztartásának szabályozása; A lecsapolásra szoruló 350 ezer kat.hold terület 210 millió forintot, az alagcsövezésre kerülő 40 ezer kat.hold terület meg 240 millió forintot igényel. Sáncolást 500 ezer kat.hold területen célszerű előirányozni 100 millió forint költséggel. Ide számítjuk még a szik-kimosásokat és a csatorna-rendszerekhez tartozó mezővédő erdősávokat. A jelenleg előrelátható vízrendezési munkálatokra 20 év alatt összesen 6282 millió forintot irányoztunk élő. 4. Vízhasznosítások 1. Az öntözés mezőgazdaságunk fejlesztésének egyik fontos eszköze. A bevezetőben említett 1,4 millió kat.holdra való kiteijesztés az 1954. év végére előirányozott 200 ezer kat.holdhoz képest 1,2 millió kat.hold növekedést jelent. Mivel az öntözés vízigénye sokszorosan felülmúlja a többi összes fogyasztás szükségletét, felszíni vizeink elosztásának a tervét s a tározók mértékét kizárólagosan az öntözővíz-szükséglet gazdaságos kielégítésének módja dönti el. Ebben a tervben a vízszükséglet megállapításához csupán felületi öntözéseket tételeztünk fel. Mivel a rizs vízigénye a legnagyobb, kiindulásként fel kellett vennünk a rizs vetésterület maximumát, mégpedig 120 ezer kh-ban. Az öntözővíz-szükséglet meghatározása - a növények havi vízigényének figyelembe vételével - a bevezetésben vázolt tűrési elmélet alapján történt. Vizsgálataink szerint öntöző-rendszereinket olyan vízhozamra leggazdaságosabb kiépíteni, amely az évek 80 %-ában, tehát 100 év közül átlagosan 80-ban biztosítja az optimális vízellátást. Az öntözött területeken az öntözővíz korlátozása miatti termés-elmaradás a legkedvezőtlenebb évben sem haladja meg az optimális termés 10 %-át, a termés-elmaradás átlagos értéke pedig az optimális hozamnak alig 1 %-a. Az öntözővíz szükséglet maximális értéke a Duna-völgyben - 133 m

3/s - korlátozás nélkül mindig rendelkezésre áll. A Tisza-völgyben azonban, ahol 303 m

3/s a maximális vízigény, az évek 80 %-ában kis vizek idején - vízpótlásra van szükség. Számos megvizsgált vízpótló rendszer közül leggazdaságosabbnak bizonyult 540-590 millió m

3 tározott víz (ebből 200-250 millió m

3 esetleg a Visó-tározóból) és 90 m

3/s dunai átvezetés biztosítása. A Tisza-völgyi öntözések előirányzott fejlesztése mellett a Tisza-vízhozamok kiegészítésére már 1958-ban szükség lehet, és ezért a vízpótló-rendszer tervezését és egyik részének építését már most meg kell indítani. A vízpótló rendszeren kívül a Tisza-völgy öntözése szükségessé teszi a II. és IIL tiszai vízlépcsők (Tiszabura és Csongrád), továbbá a körösladányi vízlépcső megépítését is. Az 1,4 millió kh terület öntözésre berendezése összesen 7102 millió Ft értékű beruházást tesz szükségessé. Ebből az 1954. év végéig 695 millió Ft beruházása történik meg, a II-IV. ötéves tervekre 5607 millió Ft-ot, az V. ötéves tervre pedig 800 millió Ft-ot irányoztunk elő. A 7102 millió végösszegből 1200 millió Ft jut a Duna-völgyre és 5902 millió Ft a Tisza-völgyre. Egy kh öntözés berendezése tehát a Duna-völgyben 3000 Ft, a Tisza-völgyben 5902 Ft, országos átlagban 5070 Ft beruházást tesz szükségessé. A nagy létesítmények általában többcélúak, és így azoknak itt csak az öntözést terhelő költséghányadát vettük számításba. A vízpótló-rendszer költségeiből kb. 500 millió Ft a Tiszán a szennyvíz-bevezetések miatt előírt 50 m

3/s élővíz-forgalom biztosításához szükséges. Ezt a fentiekből le kell vonni. Öntözéses gazdálkodással a szárazgazdálkodás átlagosan 1000 Ft/kh bruttó termésértékének 2,5-szeresére, azaz 2500 Ft/kh termésértékre lehet számítani. Az öntözésből származó évi többletérték tehát 1500 Ft/kh, míg az öntözéssel járó többletköltség az öntözési beruházás 5 %-ának, azaz 250 Ft/ kh-nak vehető. Tehát az évi átlagos tiszta jövedelem az öntözésből 1250 Ft/kh. Az öntözés népgazdasági jelentőségét azonban legjobban az egész ország termés-mennyiségére gyakorolt hatása mutatja meg. Szárazanyag-súlyban számítva az 1,4 millió kh öntözése az ország maximális terméshozamát 10, átlagos terméshozamát 15, minimális terméshozamát pedig 30 %kai növeli, és a minimális termés eltérését az átlagostól 40 %-ról 30 %-ra csökkenti. Ezzel jelentékeny mértékben kiegyenlíti a terméshozam ingadozását. 2. A haltenyésztés terén a természetes vizek halhozamának növelése mellett elsősorban meglévő tógazdaságaink fejlesztésére és új halastavak létesítésére, valamint az egyéb célokra készülő víztárolók benépesítésére van szükség. Természetes vizeink mintegy 228 ezer kh területén főleg a szabályozások folytán csökkent ívási helyek pótlásáról (30 millió Ft beruházás), illetve a mesterséges benépesítésről kell gondoskodni, amire igen alkalmasak a rizsföldek egy részén nevelt egynyaras ivadék (12 ezer kh, 6 millió Ft beruházás). Lényegesen nagyobbak a mesterséges haltenyésztés fejlesztési feladatai. Jelenlegi tógazdaságaink kb. 22 ezer kh területét 46 ezer kh-nyi új halastavak létesítésével 68 ezer kh-ra szükséges növelni (304 millió Ft beruházás), ezen kívül gondoskodni kell mintegy 20 ezer kh síkvidéki nagytározó halasításáról (93 millió Ft hozzájárulás). E munkálatok teljes összegét, 433 millió Ft-ot teljes egészében 10 év alatt javasoljuk beruházni. Ennek eredményeképpen évi 8000 t halhúshozam-növekedés várható, aminek évi tiszta többlet-értéke mintegy 45 millió Ft-ra tehető. 3. A vízerő-hasznosítás az egyik legjobban elmaradt vízhasznosítási ágazat. Kb. 3350. millió kWó gazdaságosan kiépíthető vízerő-készletünknek ma alig 1 %-át hasznosítjuk. Az épülő tiszalöki vízerőmű üzembe helyezése után 20. MW-ra tehető országos vízerő-teljesítményt 3 ötéves terv alatt mintegy 200 MW-tal 220 MW-ra, a 100. millió kWó évi energia-termelést pedig 1300-1400 millió kWó-ra tervezzük növelni, mintegy 3250 millió Ft beruházással. További 4700. millió Ft beruházás újabb 290-300 MW teljesítmény kiépítésével 515 MW összteljesítményt, illetve 3350 millió kWó energia-termelést tesz lehetségessé, ami 10-15 % részesedést jelenthet a távoli jövő energia-termelésében is. A törpe vízerőművek részesedése mintegy 150 millió kWó-ra tehető. A teljes fejlesztés költsége 7950 millió Ft-ra becsülhető. Ez az összeg csupán a visegrádi és a Duna-Tisza csatornával kapcsolatos hidraulikus energiatározó költségét foglalja magában, a többi hasonló lehetőséget nem. A költségek számítására figyelembe vettük, hogy a vízlépcsők általában többfeladatúak, és így a vízerő-hasznosításra a teljes költségek csupán egy része jut. A kerettervbe felvett vízerő lehetőségek á szovjet tapasztalatok szerint felvett 5-6 %-os évi költség alapul vételévei korszerű hő-erőtelepeink 20 f/kWó termelési egységköltsége alatt, legnagyobb részük annál lényegesen olcsóbban ter-