Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

4. szám - Balogh Edina: Szakirodalmi áttekintés a hazai belvizekről

53 Szakirodalmi áttekintés a hazai belvizekről Balogh Edina MTA-Vízgazdálkodási Kutatócsoport, 1111. Budapest, Műegyetem rkp. 3. e-mail: edina@vkkt.bme.hu Kivonat: A tanulmány röviden áttekinti a belvízrendezéssel és belvízvédekezéssel kapcsolatos hazai elgondolások utolsó fél évszázados fejlődését, a belvíz-veszélyeztetettségi térképezés és a belvízrendszerek működése hidraulikai alapjait vizsgáló hazai elméletek eredményeit, belvízrendezés, belvízvédelem, vízügyi történelem. Kulcsszavak: 1. Bevezetés Magyarország közel 45 000 km" nagyságú síkvidéki területének jelentős részén fennáll a belvíz megjelenésének veszélye. A sokévi átlagos belvízkár 15-16 milliárd Ft-ra tehető (Pálfai, 2006), ami nagyságrendileg eléri az éves tiszai árvízi kockázatok mértékét, ami korszerű hidrodinamikai eszközök alkalmazásával megalapozott becslések szerint jelenleg 18 milliárd Ft-ot tesz ki (BME, 2006). Az ilyen mértékű, rendszeresen visszatérő belvízjárás nemzetközi összehasonlításban is egyedi problémát jelent (Somlyódv, 2000), Vágás (2003) a belvízrendezést egyenesen a hidrológiai tudomány "magyar" szakterületének nevezi. A belvíz, mint a mezőgazdaságban, ill. esetenként belterületi épületekben valamint a közlekedési hálózatban komoly károkat okozó jelenség a XIX. századi árvízmentesítési-töltésépítési munkálatok nyomán jelent meg (Pálfai, 2001). A megépült árvízvédelmi töltések ugyanis megakadályozták az ármentesített területen belül keletkezett, ill. oda bejutott, a folyók felé törekvő vizek szabad lefolyását. Ezen kezdetben a töltésekbe épített zsilipekkel, később szivattyútelepek kialakításával segítettek. így lehetővé vált a belvizek folyóba juttatása a levonuló árvizek idején, azaz a töltések közötti magas vízállások esetén is. Elsősorban a síkvidéki területek domborzati viszonyai miatt azonban ezután is kialakulhattak rövidebb-hosszabb ideig tartó, nagy kiterjedésű belvízi elöntések, melyeket a mentesített árterületen kívülről, a magasabb területekről származó ún. fennsíki vizek tovább növelhettek (Kozák, 2003). A vázolt vízgazdálkodási jelenség megnevezésére a belvíz kifejezés már a XIX. század közepétől használatos volt, a fogalom tartalma azonban az idők során folyamatosan változott, sőt valójában ma sem létezik egyöntetűen elfogadottnak tekinthető definíciója. A meghatározások egy része szerint pusztán az ártéren keletkező vizek tekinthetőek belvíznek, azaz keletkezésük alapfeltétele az árvédelmi töltések megléte. Egy másik, mára uralkodóvá vált felfogás szerint az ártéren kívüli síkvidéki területen keletkezett vizek is beleértendők a belvíz fogalmába, vagyis a belvízi jelenség tulajdonképpen az árvízvédelmi töltések kiépülése előtt is létezett (Pálfai, 2001). Szintén vita tárgya, hogy a felszínen megjelenő, elöntést okozó vizek mellett belvíznek tekintendő-e a termőtalaj vízbősége, a talaj túlnedvesedett állapota, ill. a felszínt megközelítő vagy akár felszínre törő talajvíz is. Salamin (1942) szerint belvízi helyzet akkor alakul ki, "ha a talaj termőrétegének hézagaiban több nedvesség van, mint azt a növényzet fejlődése megengedi", azaz a felületi vízen kívül a termőtalaj vizbősége, a magas talajvíz is belvíznek tekintendő, amennyiben akadályozza a mezőgazdasági termelést. Kienitz (1968) szintén e bővebb értelmezést fogadja el, szerinte a mezőgazdaság belvízproblémája "kiterjed arra a káros vízbőségre is, amely a talaj termőrétegében fellépett". Lászlóffy (1982) belvízen mindazt a vizet érti, amely " a töltésekkel védett területen akár csapadékból, akár talajvízből" keletkezik, s "amelynek nincs természetes lefolyása". Pálfai (2001) a belvíz mintegy félszáz definícióját gyűjtötte egybe, ezzel is rámutatva a fogalom bonyolultságára. Az eltérő értelmezéseket ő az alábbi megfogalmazással hozza közös nevezőre: "a belvíz a sík vidékek időszakos, de meglehetősen tartós és viszonylag nagy területre kiterjedő jelensége, sajátos vízfajtája." 2. Belvíz-veszélyeztetettségi térképezés Egy adott térség belvízi veszélyeztetettségét számos természeti és emberi tényező határozza meg. Előbbiek közé sorolhatjuk az éghajlati, domborzati, talajtani, sekély-földtani, hidrológiai tényezőket, ill. a természetes növénytakarót, míg az emberi tevékenységek közül kiemelhetjük a területhasználatot, a vízrendezési és meliorációs munkákat, valamint a vízháztartási viszonyokat befolyásoló egyéb beavatkozásokat (Kozák, 2003). Ezen tényezők együttesen, különböző kombinációkban határozzák meg egy adott terület belvízi veszélyeztetettségét, így az egyes tényezőkről rendelkezésre álló térképek önmagukban nem elégségesek a belvízi veszélyeztetettség értékelésére. A különböző tényezők összhatásának elméleti úton való meghatározása annak bonyolultsága miatt lehetetlen, így a belvízi veszélyeztetettség térképi meghatározása elsősorban tényleges belvízi elöntésekből kiindulva végezhető el megbízhatóan. Az 1950-es években a síkvidéki vízgyűjtő-területek belvízi veszélyeztetettségére még az egyes vízgyűjtők talajtani, geometriai és csapadékadataiból következtettek. Az első, tényleges elöntési térképeken alapuló veszélyeztetettségi térkép az 1970-es évek végén készült a Vízgazdálkodási Kutatóintézet vezetésével, 1:100 000 méretarányban. Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutatóintézete az 1980-as évek elején a belvízképződésre ható talajtani tényezők elemzése eredményeként 1:100 000 méretarányú térképsorozatot szerkesztett egyes síkvidéki területekre, melyen a talajtani okokból fennálló belvízveszély mértékét tüntették fel, 4 fő kategóriát kialakítva (belvízveszély talajtani okokból: nincs; csekély; közepes; nagy). Nagy L. 1982-ben publikált, a talaj adottságok és a talajvizviszonyok együttes figyelembe vételével szerkesztett áttekintő térképe a belvíz-veszélyeztetettség mértékének 3 csoportját különbözteti meg, melyek a talajok belvízképződésre való hajlamossága és a talajvíztükör átlagos mélysége szerinti kategóriák kombinációinak besorolásával képződtek.(Pálfai, 2003) Pálfai és munkatársai az 1980-as évek elején tényleges elöntési felméréseken alapuló, az elöntési gyakoriságot tükröző térképes módszert dolgoztak ki. Az 19611980 közötti időszak alföldi belvíz-elöntési térképei a-