Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
4. szám - Móricz Norbert–Gálos Borbála–Gribovszki Zoltán: Az erdők intercepciójának mérési és modellezési lehetőségei
MÓRICZ M. - GÁLOS B. - GRIBOVSZKI Z.: Az erdők i nt ercepciój a ... 37 45 40 35 7 30 25 10 4. ábra: Intercepció-mérések összesített eredményei Magyarországon KTT: kocsánytalan tölgyes, GY: gyertyános, CS: cseres-tölgyes, H: hársas, OINY: olasz nyáras, A: akácos, VT: vörös tölgyes, B: bükkös, VF: vörös fenyves, DF: duglász fenyves, FF: fekete fenyves, EF: erdei fenyves, SF: sima fenyves, LF: lucfenyves. Napjainkban is vitatott, hogy az intercepciós veszteség a transzspirációhoz hozzáadott vagy helyettesítő szerepet játszik. A nyugalmi időszak intercepciós vesztesége mindenképpen nettó bevétele az evapotranszspirációnak. Vegetációs időszakban az intercepciós párolgás előnyt élvez a transzspirációval szemben, mivel azt nem fékezi a sztomatikus ellenállás (a transzspiráció egy alacsonyabb szinten folytatódik). A legújabb kutatások szerint az intercepciós párolgás többszörösen meghaladja a transzspiráció ütemét, de csak rövid időszakokban helyettesíti a transzspirációt (Dingman 2001). Stewart (1977) azonos körülmények között az intercepciós párolgás ütemét a transzspirációs ráta háromszorosára becsülte, melyet csak részben kompenzál a transzspiráció csökkenése. Bizonyos körülmények között előfordulhat negatív intercepció is, ugyanis a magas légköri nedvességet az erdők képesek a levegőből kivonni. Ez az úgynevezett kondenzált horizontális csapadék - a faállomány jellemzőinek függvényében - a szabadtéri csapadék 30 %-át is elérheti. A kicsapódás elsősorban az erdőszéleken jelentkezik és jelentősége az erdő széleitől távolodva csökken. Egyes helyeken jelentősen csökkenti az intercepciós veszteséget (Rácz 1981; Ward 1975). A hó intercepciós vesztesége az egyik legkevésbé ismert tényezője az erdők vízháztartási egyenletének. Tűlevelű erdőkben végzett vizsgálatok szerint az intercepciós veszteség a szabadtéri csapadék 20-50 %-át is elérheti. A hó tározása (tömege és időtartama egyaránt) az esőhöz képest egy nagyságrenddel nagyobb, ennek ellenére a hidrológiai modellek többsége a hó intercepcióját napjainkban meglehetősen egyszerűsített formában kezeli (Lundberg-Halldin 2001). A vegetáció intercepciójának hatása a felszín alatti lefolyásra kevéssé ismert. Egy lejtős vízgyűjtőn végzett kísérlet során fény derült arra, hogy az intercepciós párolgás alakulásának jelentős hatása van a felszín alatti lefolyás mértékére (Keim et al 2006). Mitscherlich (1971) az avartakaró talajpárolgás-viszszatartó szerepét vizsgálta. Megállapította, hogy bár az avartakaró és a lágyszárú növényzet csökkenti a talajba beszivárgó víz mennyiségét, ugyanakkor megakadályozza annak közvetlen párolgását is, mely az intercepciós veszteséget részben kompenzálja. A vastagabb tűlevelű avarszint e tekintetben hatékonyabb, mint a lombos erdők avarszintje. 2. Az intercepciót befolyásoló tényezők Az állományi csapadék nagyságát a felszínborítás, azaz a csapadék visszatartásának képessége határozza meg. A korona és a törzs, valamint az avar tározási kapacitásának meglehetősen nagy a variabilitása az állományi és klimatikus körülményektől függően. A korona tározóképessége többek között a levélfelületi indexnek, a csapadék intenzitásának, a levélfelület adhéziós képességének és az esővíz viszkozitásának függvénye (Kentaro 2003). 2.1. Klimatikus faktorok A szabadtéri csapadékot és intercepciós párolgást meghatározó klimatikus tényezők a helyi topográfiai viszonyoktól, az orográfiától és a morfológiai adottságoktól (lejtés, kitettség) függnek (Baumgartner-Liebscher 1990). A legfontosabb klimatikus tényezők a következők: - Csapadékmennyiség: A korona intercepció abszolút értéke a csapadék mennyiségével kis mértékben emelkedik (Kucsara 1998). Horton (1919) szerint a csapadék-mennyiségnek nincsen jelentős befolyása az intercepcióra, sőt, ahogy a csapadék mennyisége növekszik, úgy csökken az intercepciós veszteség relatív jelentősége. - Csapadékmennyiségek eloszlása: Az intercepció aránya sokkal inkább függ a kis csapadékesemények eloszlásától, mint a nagyobbakétól. A 10 mm-nél kisebb csapadékok teszik ki a teljes intercepció mennyiségének nagyjából a felét (Kucsara 1996; Loustau et al 1992). - Csapadékesemények gyakorisága: Az intercepciós veszteség a csapadék elején a legnagyobb, amikor a növény felülete száraz és tározási kapacitása nagy. Ezért az eső gyakoriságának (és így az újranedvesedés gyakoriságának) fontos szerepe van az intercepciós veszteség alakulásában (Ward 1975; Zeng et al 2000). - Csapadék időtartama: A relatív intercepció értéke csökken, az abszolút nagysága pedig nő a csapadék időtartamának növekedésével (Horton 1919). Tartós csapadék e-
