Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

4. szám - Faludi Gábor–Nebojszki László: A karapancsai szivattyútelep

32 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 4. SZ. helyi szervezeteinek és a kormánybiztosi megbízotti törzs intézkedőinek kettős irányítását. " (dr. Vágás) „A jeges árvíz kiszámíthatatlan következményei miatt még március 11-én megkezdődött az egész Margitta-sziget kiürítése, de Dunafalván és Homorúdon a lakosság egy része vonakodott teljesíteni az utasítást. Ennek lett a következménye, hogy mintegy 3000 személyt vízi járműveken kellett kimenekíteni a töltésszakadások után, jószágaikkal s egyéb értékeikkel együtt. A mentésben magyar és szovjet katonai alakulatok és polgári lakosok nagy számban vettek részt. " (Ballai) „Az egész déli szakaszon a legsúlyosabb helyzet Szeremle község alatt és Mohács-szigeten alakult ki. Szeremle házait Nádházi András százados és 450 katonája ez ideig megvédte a pusztító ártól, de a község alatt átszakított gáton elemi erővel tört át a víz. Az árhullám átszakította a gátat még más helyeken is. Mohács-szigetet a délutáni órákban teljesen elöntötte a víz. Az itt lakó mintegy 10 ezer ember nagy részét már több napja elköltöztették innen, többen azonban nem akartak kijönni, és elbújtak a házakban. A mentés most megfeszített erővel folyik. Az elöntött sziget belsejében jártam szerdán egy rohamcsónakos mentőbrigáddal. Az itt rekedt emberek már a házak tetejére húzódtak a rohamosan emelkedő jeges víz elől. " (Szabad Nép, 1956 március 15.) ,,A töltésen dolgozó katonák saját parancsnokaiknak engedelmeskedtek, és nem lehetett róluk tudni, van-e egyáltalán kapcsolatuk a vízügyi igazgatással. A déli határhoz közeledve egyes töltésszakaszokon kék galléros A VH-sokkal is találkozhattunk. Kiképzésükhöz híven kiválóan értettek ahhoz, hogy bárki illetéktelent felengedjenek a töltésre, de csalhatatlanul észrevették, és letakarítani próbáltak minden olyan műszaki szakembert, akinek védekezési feladata volt vagy lett volna. Ilyen körülmények közt találkoztam először későbbi szegedi igazgatómmal, Forgó Lászlóval, helyettesével, Balló Bélával, akiknek hangos szóváltással sikerült az államot védő hatalom egy akkori képviselőjét meggyőzniük küldetésükről, s egyúttal a mienkről is, akik éppen odaérkeztünk ". (dr. Vágás) „Március 20-a táján kaptam értesítést, hogy Jugoszláviában egy töltésszakadás következtében kitört az árvíz, és az elöntés hazánk irányában terjed, (...). A feladat megoldásában többen vettünk részt irányítóként, hiszen 12 óra alatt kellett elkészíteni egy földút mentén új lokalizációs töltésszakaszt 700 m hosszon aminek mintegy 2 m magas vizet kellett az elöntésben megállítania. A munkát sikerrel teljesítettük Tarczy Sándorral és Lenkei Tiborral karöltve. A műveletet egy kotrógéppel és 1500 m hosszú szekérlánc folyamatos mozgatásával oldottuk meg, négy földzsák-soros nyúlgát kiépítésével. Nyomasztó emlékem volt az a 17 km-es, éjjeli helyzetfeltáró bejárás, amelyet a margittaszigeti elöntés második éjjelén tettem a lokalizációs vonalon. A süket csendben kb. negyedóránként távoli robajt hozott az elöntött víz jeges tükre, ami egy-egy lakóépület vagy gazdasági melléképület összeomlásának zaja volt. Akkor éjjel több száz épület omlott össze, amelyeknek lakóit később a fákról szedték össze a mentést végző utászkatonák. (...) Megrázó élmény volt a hercegszántói lokalizációs töltés építése előtt három vályog tanyaépület lakóival közölni hajnalban, hogy költözzenek ki a házakból, mert elöntés közeleg s 10-12 óra között össze fog dőlni a házuk. Nem hitték el a közlést. Majd gördülő vízhullámmal megérkezett a víz, és a szemük láttára omlott össze a házsor. A baromfik a kerti fákra menekültek, a lakók pedig márólholnapra kereshettek új otthont. Ez az árvízkatasztrófa szörnyűsége, ami több ezer családot sújtott 1956 kora tavaszán. " (dr. Wisnoszky) „A karapancsai szivattyútelepről a nagy lendülettel érkező víz a beölezett fát magával vitte a mai Jugoszlávia területére. Szüleim egy hétig éltek padláson kialakított szükséglakásban, miután a kitelepítésben tevékenykedő katonák parancsnoka intézkedett a család Hercegszántóra történő betelepítéséről. A katonák éjjel-nappal járőröztek motorcsónakkal és a bajba kerülteket mentették. Az árvíz megérkezését követő 2-3 órán belül a budzsáki tanyavilág vertfalú épületei összedőltek. Csak a tégla épületek maradtak meg. (A karapancsai kastély és a régi hercegi épületek; Hódunán a magtár és a szivattyútelep). Hercegszántóra menekítették ki Homorúd települést is. Igen komoly gondot okozott az akkori vezetésnek a menekültek ellátása. Húsvétkor még csónakkal kötöttünk ki a lakás bejáratánál, (ifi. Bognár) A telepet 3-4 méteres jégár borította el, az elöntés szintjét a gépház oldalán 2 emléktábla is jelzi. Ahogy a jeges víz visszavonulása lehetővé tette, megkezdték a széthordott ölfák összegyűjtését és a teljes nagytakarítást. A vastag, síkos iszaptenger mindent elborított. A kazánok, szivattyúk és az üzemeléshez szükséges gépegységek, épületek és a belső-külső környezet tisztítása, szárítása, karbantartása, az eredeti állapot visszaállítása, a szükséges javítások elvégzése hónapok figyelmes, aprólékos munkáját igényelte. A szivattyúk 1956 májusára váltak üzembe helyezhetővé. Ezeket az épületen kívül álló erőgépekkel, Ganz-Jendrassik-féle Diesel-motorokkal hajtották szíjáttétellel a gépház nyitott ablakán át. Néhány hónapig 8 szükségszivattyú is segítette a nagy mennyiségű visszamaradt fölösleges víz tápcsatornába juttatását. A telep teljes helyreállítása, a korábbi üzemmód visszaállítása az év őszi szezonjára oldódott meg. Változások, teljes rekonstrukció A telep életében, történetében lényeges változást hozott az a tény, hogy a hajtás véglegesítése és a szivattyútelep teljesítményének fokozása érdekében Szőts László főmérnök elgondolása szerint 1958-ban elektrifikálták. A szívógáz motorokat tartalékként megtartva a szivattyúkat szíjáttétellel elektromotorok hajtják (Rónay 2001). A telepet 1984 óta új szivattyúállással is kiegészítették. A szivattyútelep érdemleges felújítása - mindamellett, hogy megbízhatóan üzemelt - fél évszázadot váratott magára. Az épületek, fokozottan az időjárásnak teljesen kiszolgáltatott tetőszerkezetek mentek tönkre, kerültek aggasztóan rossz állapotba. 2001-ben az ADUKÖVIZIG szakemberei (igazgató dr. Halász Rudolf, vezető tervező Rónay István) körültekintő, részletes „ Beruházási program alátámasztó tanulmány "-t készítettek a karapancsai szivattyútelep rekonstrukciójára. A több mint 100 éves telep egészének igényes, az eredetiséggel részleteiben is azonos teljes felújítása 2005ben fejeződött be.