Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: A Szepesváralja (Spisské Podhradie, Szlovákia) környéki forráskúp-képző hideg szénsavas karsztos ásványvizek és lerakódásaik vizsgálata

18 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 4. SZ. löl. E forrásmészkő előfordulás jelzi, hogy a hontvarsányi források ősei a plio-pleisztocén paleo-ásványvizek igen dinamikus mészképző hajlamúak voltak, amelyeknek ilyen jellegű tulajdonságuk a holocénre jelentősen csökkent, mert olyan átalakulás ment végbe a rendszerben, amely a mészképző hajlam erőteljes csökkenéséhez vezetett 13. ábra/. A rendelkezésre álló adatok alapján ez valószínűleg vízföldtanilag azzal magyarázható, hogy a karsztot fedő üledékek ezen a részen nagyobb területen lepusztultak, illetve felszín-közeibe kerültek és így előállt közvetlenebb víz utánpótlódás miatt fellépő gyorsabb felszín alatti vízközforgalom és az ásványvíz képződésre ez hígító hatásként jelentkezett. Valószínűsítem továbbá, hogy a források nyugati oldalán emelkedő kb. 4 km hosszúságú és különböző magasságba kiemelt helyzetű mészkő-vonulatot lerakó paleo források északnyugat-délkelet irányú vetők mentén sorakoztak és környezetükben forráskúpokat hoztak létre külön-külön, és a képződés során ezek a kúpok összenőttek-összefogazódtak, és így alakult ki a nagy forrásvízi mészkő előfordulás. Továbbá, hogy a mészképző paleo-karsztos ásványvizek gázossága, oldott sótartalmuk elérte, a mai leggázosabb és legmagasabb oldott sótartalmú forrásokét. Sőt valószínűsíthető, hogy egy adott időszakban (pliocén) mészképző ásványvizet szolgáltató karsztrendszer fő megcsapolója lehetet. Ennek a karsztos ásványvizes tároló-rendszer vízforgalmában a térségben három helyen alakult ki a holocénben megcsapolás: mégpedig a Selmec-patak völgyében Gyügynél , Szántó közelében a Bur patak völgyében Bori és Magyarád között, továbbá Varsány-Vámosladány közötti völgyszakaszon a Szikince patak völgyében. E karsztos ásványvizes rendszer működése mészkő kiválással igazolhatóan a felső-pliocénben kezdődött és a pleisztocénen át még napjainban is tart. A mai és paleo-ásványvizekhez kapcsolódva jelentős forrásmészkő előfordulások jöttek létre amelyekhez a rendszeren belül kiterjedt szénsavas ásványvizes karsztosodási folyamatok zajlottak le. Továbbá, hogy a mai források területeken belül változó hőmérsékletű eltérő gáz és kémiai öszszetételű vizeket mutattak ki. Ebből megállapítható, hogy a karsztos rendszeren belül változnak a karsztvíz ásványvízzé történő átalakulásának feltételei. így a rendszernél vannak területek ahol az átalakulás feltételei a legkedvezőbbek, és ehhez olyan részek csatlakoznak, ahol már ennek feltételei csak korlátozottan érvényesülnek. Ebből az is rögzíthető, hogy a megcsapolási pályák a holocén elején akkor alakultak ki, amikor az előzőekben felsorolt völgyekben azok bevágódásával, olyan vízföldtani feltételek teremtődtek meg, amelyek lehetővé tették azt, hogy megindulhatott a rendszerből a vízkiáramlás ezekhez kapcsolódó feláramlási pályákkal. 4. Szklenófürdő (Sklené Teplice) Mint az előzőekben ismertetett források a Selmecihegység előterében fakadnak addig Sklenófürdő forrásai magában a hegységben vannak és egy szűk völgyében lépnek a felszínre szembetűnő és jól körülhatárolható forrásmészkő kúpból. Boleman I. (1892.) is már megemlíti a mészkőkúpot könyvében. Nagy Z. a felvidéki fürdőkről összeállított kiadványában pedig úgy említi, hogy a fürdő fenyvesekkel körülvett hegyek között a Tepla patak jobb partján található. A fürdő épületei szétszórva szép és árnyas park területén találhatók, és fő nevezetessége a természetes gőzfürdője, mert egy sziklahasadékban az ún. Karolina üregben állandóan 48°C-os vízgőzzel telített levegő elősegíti a légzőszervi betegek gyógyulását. A forrásoknál a legmagasabb vízhőmérsékletet 58°C-ban állapították meg. A legalacsonyabb pedig 37°C-os. Ezen belül előfordulnak még 40-42°C-os ásványvizek is. Gáztartalma a vizeknek alárendelt. A források között vasas ásványvizek is vannak, mert egyeseknél a kiválás már vörösbarna színű. A patak partja mentén a kúp oldalában a fehér mészkiválások mellett, ilyen vörös mészkő képződése is megfigyelhető. Az ásványvizek össz-oldott sótartalma meghaladja a 2400 mg/l értéket, és a fő összetevők alapján kalcium szulfátos víz, amelyhez még magas mésztartalom is járul. Ennek köszönhető, hogy a forrásokból Kovanda J. szerint (1971.) a völgytalpon kb. 150 x 250 m-es nagyságú kúp képződött. A kúp kifejlődésének tanulmánya alapján megállapítható, hogy a kúpot egyidőben több különböző helyen kilépő forrás hozta létre. A kúp oldalán ma is történik mészkicsapódás. A korábbi kiválásokat már fák és bokros növényzet takarja. A kb. 15 m magasságú kúp tetején kápolnát építettek. A területen mélyített fúrások szerint a víz triász időszaki karsztos kőzetekből származik, de valószínűsíthető, hogy vízközforgalomban gipszes kőzetek is szerepet játszanak. Továbbá a különböző hőmérsékletű és kémiai összetételű ásványvizek azt bizonyítják, hogy a forrásterületen különböző hőmérsékletű és összetételű vizet szállító feláramlási pályák találkoznak és csapolják meg a fedett karsztos ásványvíztartó rendszert. A kúp anyagából dinamikus gyors mészképződés állapítható meg tömeges mészlemez képződéssel. 5. Zólyom (Zvolen) Borova Hora Zólyom északi peremi részén ma már kiapadt ásványvíz források jelentős nagyságú kúpot raktak le környezetükben a Garam völgyében. Kovanda J. a kúp kiterjedését 300 x 450 m-ben adja meg, és vastagságát 20 m-re becsülte 15. ábrát. 5. ábra. A Zólyom Borova Hora-i tavas ásványvíz forrás és mészkő kúpja, továbbá a Szliácsfúrdő-i források helyszínrajza 1. Borova Hora, 2. Szliácsfürdő forrásai, 3. Egyéb ásványvízű forrás. E kúp azért volt nevezetessége a környéknek, mert eredeti állapotában a forrásvizek a kúp tetején kb. 30 m átmérőjű tóból folytak ki. A kifolyó ásványvíz hőmérsékletét az irodalom 28-35°C-ban adja meg. A nagymé-