Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

4. szám - Scheuer Gyula: A Szepesváralja (Spisské Podhradie, Szlovákia) környéki forráskúp-képző hideg szénsavas karsztos ásványvizek és lerakódásaik vizsgálata

15 ben nyomozható a mészkő. Ezeknek a tömböknek rétegzettségi adottságai egyértelműen forráskúp kifejlődésre utalnak. A délbudai Gellért hegyhez kapcsolódó forrás-mészkövek is közelmúltban történt vizsgálatok szerint kúpos kifejlődésüek. Ezek a következők: Ifjúsági park, Számadó u. és a Nap hegy. Az előzőekben felsorolt kúpos előfordulások száma alapján megállapítható, hogy a budai-hegységi forrásvízi mészkövek egy jelentős része típusbesorolásuk szerint forráskúpok és felhalmozódásuk során keletkező kőkészletük, mennyiségileg sokkal kisebb volt, mint amelyek tavi üledékgyüjtőkben váltak ki (pl. Budakalász, Ürömhegy, Kiscell). A Gerecsében Korpás L. szóbeli közlése alapján forráskúpos kifejlődésü a tatai porhanyóbánya mészköve, továbbá a Kőpitei előfordulás. Az újabb megfigyeléseik szerint a bizonyíthatóan kúpsor képződött a Gerecsében a Csonkás háti részén, ahol három összenőtt kúp mutatható ki, és ezek közül az északi a legnagyobb. Valószínűsíthető még, hogy a Központi Gerecsében a Réz-hegyi és a Póckői előfordulások is kúpos típusba sorolhatók. 3. A felvidéki (Szlovákia) forráskúp képző recens ásványvíz források ismertetése Közismert, hogy a Felvidék (Szlovákia) igen gazdag változatos hőmérsékletű és összetételű ásványvizekben, amelyekre alapozva számos helyen épültek ki fürdők és ezekhez kapcsolódva magas szintű fürdőkultúra és gyógyászati tevékenység alakult ki. E fürdőket még a 19. sz. végén részletesen ismertette Boleman J. (1892). Könyvében leírja az adott ásványvíz milyen gyógyhatású és milyen betegségre alkalmazható eredményesen és tárgyalja még a környezet klimatikus adottságait is, amelyek a gyógyulást elősegíthetik, illetve gyorsíthatják. Több esetben mellékesen kitért még a források kísérő jelenségein belül, hogy meszet raknak le és a forrásvízből pl. nagy kúpok, halmok képződtek. Vitális I. (1907) ismerteti a Hont vármegye ásványos forrásait és hasznosításukat, megemlíti a mésztufa dombok tetején való megjelenésüket. Legújabban pedig Nagy Z. (2004) állított össze egy kiadványt A Felvidék (Szlovákia) fürdőinek lexikona címmel, amelyben részletesen felsorolja és ismerteti a felvidéki fürdők fejlődéseit a kezdetektől 1914-ig és közli a felvidéki megyék színes térképeit is a magyar helységnevekkel együtt. Könyvében 66 fürdőt sorol fel, és megadja még, hogy egyes fürdők ásványvizei az akkori ismeretek szerint, milyen betegségek gyógyulását segítik elő, illetve enyhíthetik. A jelen anyagban a magyar és a szlovák szakirodalomra és a helyszíni bejárások során szerzett tapasztaltakra, megfigyelésekre támaszkodva áttekintő ismertetést állítottam össze az alábbi felvidéki (Szlovákia) mészkőkúpokat felhalmozó ásványvizekről //. ábra/ a teljesség igénye nélkül. Ezekről még az 1. táblázatot készítettem, amelyben a kúpképző források főbb vízföldtani jellemzőiket foglalom össze. A fentiekhez kapcsolódva még megjegyezném, hogy Szontagh T. (1908) cikkében a későbbiekben ismertetett kúpos típusú előfordulásoknál következetesen forrásdomb megnevezést használ, amikor leírja, idézem: „1gen szép forrásmészkőből fölépült forrásdomb" képződött. így rögzíthető, hogy a századfordulói hazai szakirodalomban már e kiválásokra forrásmészkő kifejezés volt használatban és a képződési formájuk alapján forrás dombként írták le, sőt ritkán a szántói előfordulás esetében mészkőcipó találó szakkifejezést alkalmaz. Az 1. ábrán bejelölt és felsorolt kúpképző ásványvízforrásokról az alábbi áttekintő ismertetést készítettem hangsúlyozottan a kiválásaikra koncentrálva. 1. Gyügy (Dudince) Nagy Z. ismertetőjében a felvidéki (Szlovákia) ftirdőkről és gyógyhelyekről közölt térképen a fürdő Gyügy-Mere néven szerepel. A gyügyi forrásoknál jelentős fürdő komplexum alakult ki és a gyógyászati tevékenység mellett ma már a divatos élményfürdő is kiépült. Külön dicséretes, hogy a fürdőhöz jelentős nagyságú rendezett parkot alakítottak ki sétautakkal bemutatva a közelmúltban még a forráskúpok tetején fakadó de ma már elapadt forráshelyeket 12. ábra/ 2. ábra. A Gyügy-Mere-i (Dudince-Merovce) ásványvizek és mészkő kúpok áttekintő helyszínrajza 1. Mészkő kúpok, 2. Mikro kaszkádot mészkő teraszok. Továbbá a szlovák 50,000 m. a. turista térképen Rudinské travertiny-ként tüntetik fel, mint természetvédelmi területet. így a gyógyforrások által felhalmozott kúpok ma már mint természeti értékek védelmében részesülnek. Ezekről a forrásmészkő halmokról Staub M. is megemlékezik amikor korábbi szakirodalomra hivatkozással, hogy Hont megyében a Selmec patak völgyében hatalmas mésztufa lerakódás van. Kovanda J. (1971) könyvében Gyügynél több forrásmészkő kúpot jelez, megemlítve azt, hogy a holocén kúpok mellett a pleisztocénben a paleo-hévforrásoknál is képződött mészkőkúp, kiemelve név szerint a geslencei kúpot, amelynek méretei jelentősen meghaladják a fürdőterületén képződöttekét. A holocén kúpok a fürdő épületeitől délre a patak bal partján vannak egy erdővel fedett északnyugat -délkelet irányú magaslat tövében, illetve annak oldalában. A kúpok egy része szabályos és a kisebb méretű kúpok sorába tartoznak. Magasságuk 5-8 m továbbá átmérőjük nem haladja meg a 20-50 m-t. Képződtek még kisebb kúpszerű formák a vonulat oldalában is, ezek kicsik és torzult szabálytalan alakot mutatnak. A holocén kúpok tetején jól felismerhetők még a forrástölcsérek amelyekből az ásványvíz kifolyt, és felépítették a kilépés körül a kúpokat és ezeknek torzult változatait. Összefoglalóan megállapítható, hogy a Gyügynél feltörő ásványvizek a holocénben jelentős és érdekes kúpos kifejlődésü forrásmészkövet halmoztak fel.