Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

4. szám - Csoma Rózsa–Gálos Miklós: A Duna vízjárásának hatása a talajvíz-viszonyokra az Infopark-Budapest térségében

2 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 4. SZ. 103.

6 ^ (iszapos salak) 4. ábra: Maximális talajvízszintek, m B.f. 2.2.2. A talajvíztnegfigyelő kutak A beruházásokhoz kapcsolódóan a Petőfi-híd és a Lágymányosi híd közötti terület déli részén 3 csoportban összesen 7 talajvízszint észlelő kút működik. Elsőként 7999-ben a három GWM 1..3 jelű kút létesült, majd 2007-ben a TVF-1 kút. A GWM jelű kutak 2003-ban az épületek véglegesített elhelyezkedése miatt eredeti helyükről néhány méterrel távolabbra helyezték. így az áttelepített kutak keletről nyugatra haladva a 11..31 sorszámot viselik. (GREENTECH, 2000, GEOHIDRO, 2003 /a.). Az áttelepítéssel egyidőben létesült az ELTE-kútcsoport, mely nyugatról keletre 1..3 sorszámmal (GEOHÍDRO, 2003/b.) épült ki. A megfigyelő kutak elhelyezkedését szintén az 1. ábra mutatja. A kutak acél béléscső védelme mellett készültek, 125 mm (a TVF-1 esetén 110 mm) átmérőjű PVC csövekkel, szürőkaviccsal ellátva. Mélységük meghaladja a 10 m-t, a szürőzött hossz 3 - 5 m. A kutakat a terep közelében acél védőcső, betongallér és kútsapka védi. A telepítés során a furásminták széles körű talajmechanikai elemzésére is sor került (GEOHIDRO, 2003/a és 2003/b). 2.2.3. Az észlelések és értékelésük A kutak vízszintjeit az előírásoknak megfelelően havonta észlelik, majd a mért adatokat kútcsoportonként eltérő időben, évente értékelik. Értékelésükhöz tartozik az egyes csoportok idősorainak összesítése mellett egy-egy jellemző esetben a talajvíz felszíni esésének és áramlási irányának meghatározása is. (Ezen utóbbi az egyetlen TVF-kút esetén nyilván nem megoldható.) Jellemző eseteket mutat az 5. és 6 ábra. Az 5. ábra 2005. májusában egy dunai középvíznél kissé magasabb állapotot ad meg. Az a./ rész az északabbi, part közeli isZTTi-kutakat, a b./rész a tőle délnyugatra, a folyótól távolabbi GWM kutakat mutatja. Ez esetben a folyó szintje magasabb a talajvíznél, az áramlás a folyó felőli. Iránya főként a közelebbi ELTE-kutak alapján - a Duna folyásirányához igen közeli. Az esés 1 %o körüli. Az előzőhöz hasonló elrendezésű 6. ábra 2006. januári, egyértelműen kisvizes állapotot mutat. Ekkor a talajvíz táplálja a folyót, iránya gyakorlatilag a Duna folyásirányára merőleges mind a közelebbi, mind a távolabbi kutak esetén. Az esés nagyobb, mintegy 1.5 %o körüli. ban kavicsos-homokos folyami hordalék található, viszonylag magas vízvezető képességgel (k = 10-10'~

3 m/s). A mintegy 7-2 m vastag iszapos öntéstalaj a szabályozás előtti időszak mederfenekét alkotta. Vízvezető képessége csekélyebb. Ezt fedi a felszínig 6-8 m vastagságban a korábban említett, bizonytalan anyagú feltöltés. Az átlagos terepszint 104 m B.f. A rétegszelvényt a VITUKI nyomán a 3. ábra mutatja. uT- KIY 5 5 K 1. alsó-otigicén agyag — — 2 dunai szemcsés üledék 3 patak üledék 6. talajvíz (KÖV) 4. lejtotormelek 7. talajvíz magas dunai 0 5. feltöltés vízállás esetén 2. ábra: Földtani szelvény 1

m t«4 3 . ^103.9 '7 I feltöltés (építési ttymelék,-salak, kavicsos iszap) (1998.04) (1997.09) ~ szörfé szerves iszap, F- •• r {1993.06/ — iszapos l omokltszt sárgáéi türké kávicsos homok, h( rr\okos kavics 3. ábra: A vízvezető réteg szelvénye A vízvezető réteg szivárgási együtthatójára valamennyi forrás (DHV, 1998, GREENTECH, 1998, GEOHIDRO, 2003/a és 2003/b) igen hasonló értékeket ad. Ezzel szemben a feltöltés jellemzői lényegesen változatosabb képet mutatnak. A megfigyelő kutak létesítése során a feltöltés anyagát részletesen elemezték és egyértelművé vált, hogy lokális eltérésektől eltekintve - vízvezető képessége legalább egy, de gyakran több nagyságrenddel alacsonyabb a homokos-kavicsos vízvezető rétegnél. így a feltöltést a vízvezető réteghez képest gyengébben vízvezetőnek tekinthető. 2.2. A talajvízviszonyok 2.2.1. Korábbi észlelések Mivel a terület feltöltése a XX. század közepére készült el, a közvetlen környezet talajvízszintjeiről is csak ezen időszakból van észlelt érték. Éppen ezért különleges jelentőségű Horusitzky 7939-ből származó munkája. Bár helyszínrajza szerint a jelenlegi Infopark területét még a Lágymányositó foglalja el, a tavat délről határoló vasúti töltés északi oldalán már észleltek talajvízszinteket. A maximális talajvízszintek itt, illetve a parttól távolabb a feltöltésben, a Petőfihídtól délre 99-100 m A.f. között változnak. Az Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnál (FTV) közel 50 évvel később készült Budapest Építés-hidrológiai Atlasza {Szentirmainé et al, 1988) már az igen tartós 1965-ös árvíz hatásait is tartalmazza. így a korábbi szélső értékek közel 2 m-rel magasabbak, sőt a part mentén a 703 m B.f. szintet is elérik. Ezt mutatja a 4. ábra, mely az idézett műben szereplő talajvíztérkép kivágata.