Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

3. szám - Antalóczy Dávid–Hajnal Géza: A csobánkai medence vízmérleg-számítása

43 A csobánkai medence vízmérleg-számítása Antalóczy Dávid BME, Építőmérnök hallgató Hajnal Géza BME, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék, 1111. Budapest, Műegyetem rp. 3. - hajnal@vit.bme.hu Kivonat: Hidrogeológiai vizsgálatokat végeztünk Csobánka térségében. Mértük a környékbeli források hozamát, illetve a terület fő vízfolyásának, a Dera-pataknak többféle módszerrel is a vízhozamát. Adatokat gyűjtöttünk a térség meteorológiájáról, illetve a közmüvekről. Az összes meglévő adattal vízmérleget készítettünk a területről. A számításokból és a mérésekből is azonos nagyságrendű eredményeket kaptunk a terület lefolyásáról, vízmérleg, beszivárgás, közmüvek. Kulcsszavak: 1. Bevezetés A budai Várhegyre kidolgozott (Hajnal 2003) urbanizációs hatásokat figyelembe vevő vízmérleg-számítást kívántuk alkalmazni a Csobánkai-medencére. A módszerrel korábban számoltunk több, hazai, üregekkel tagolt városra és városrészre is (Hajnal 2007). Ezekhez képest, ennél a vizsgálatnál két újdonság szerepel. Először is az, hogy viszonylag kis településre alkalmaztuk a módszert, másodszor pedig az, hogy „egy vízgyűjtős" területről van szó, nevezetesen a Dera-patak vízgyűjtőjéről. Ennek mért vízhozam-adataival ellenőrizhettük számításunk helyességét. A korábbiakban a barlangi-üregi csepegő-vizek intenzitásának mérésével volt erre módunk. 2. Földtan 2.1. Domborzat Csobánkát keletről az Oszoly-csúcs, Csúcs-hegy határolja, melyeknek 300 m fölötti sziklás csúcsai meredeken magasodnak a község fölé. Délen a Kis-Kevély, nyugaton a Hosszú-hegy határolja a medencét, mely észak-északnyugat felől nyitott. A vizsgált terület alakrajzilag alacsony középhegység, átlagos tengerszint feletti magassága 450-500 m a tengerszint felett, legmagasabb tetőfelszínei 700 m fölé magasodnak (KD V-KÖFE 1993). 2.2. Földtani felépítés A térség földtani képződményei alapvetően a földtörténeti középkor triász időszakában keletkezett karsztos kőzetekből felépülő alaphegységi kőzet-összletre és az újkori fedőhegységi kőzetekre különülnek el. Az alaphegység kőzetei a triász időszak ladini és karni emeletbeli vastag dolomit és mészkő összletből állnak, melyek a Kevélyeken, a Pilistetőn és Zajnát-hegyekben fordulnak elő a felszínen, míg a többi rögökben (Rókahegy, Kő-hegy, Ezüst-hegy, Csúcs-hegy, Oszoly, Hosszú -hegy) a karsztosodó triász kőzetek a fiatalabb üledékekkel fedetten fordulnak elő. Az egyes alaphegységrészek markáns lépcsős vetődések mentén a peremeken a mélybe zökkennek, így a medencék területén már vastag fedőhegységi üledéksor alatt találhatók meg. Az Üröm környéki eocén mészkő és márga előfordulások még az alaphegységhez tartoznak kőzettani sajátosságaik miatt (KD V-KÖFE 1993). A Pilisi-hegyek fedőhegységi kőzetei közül az oligocén hárshegyi homokkő fordul elő változatos szemszerkezeti jellemzőkkel. Ezek a kőzetek nagy területi kiterjedésben fordulnak elő a Kevélyek északkeleti lejtőin, a Csúcs-hegyen, az Oszolyon és a Hosszú-hegyen. A kvarcos kötőanyaga miatt ez a kőzet a mállásnak jól ellenáll, ezért építőkőnek évszázadok óta bányásszák. A pleisztocénben az akkori élénk forrástevékenység eredményeként a Kevély északkeleti részén 10-20 m vastagságú édesvízi mészkő rakódott le, amelyet 2000 év óta bányásznak építőkőnek. A terület egy részén vékony jelenkori üledék halmozódott fel, elsősorban a laposabb hegytetőkön. 3. Hidrogeológia 3.1. Triász és eocén karsztosodó kőzetek A Pilis területén a mindenütt megtalálható karsztosodó kőzet-összlet sajátos vízföldtani tulajdonságokkal rendelkezik. Az alaphegységi triász dolomitok, mészkövek és a rájuk települt eocén mészkövek és márgák ugyanis a felszínre hulló csapadékvizet a nagy szerkezeti törések és kis kőzethasadékok mentén a kőzet belsejébe vezetik. Ebben a tájegységben a természetes viszonyokat a Dorogi-medencében folyó bányászat erősen befolyásolt, mert évtizedek óta sokkal több vizet emeltek ki, mint amennyi a csapadékból pótlódott. Ennek következtében olyan nagy kiterjedésű depressziós tölcsér alakult ki, amely a Piliscsaba és a Pilisvörösvár közötti felszín alatti vízválasztót erősen Pilisvörösvár felé tolta el. Ennek következtében a dunai főtöréseken fakadó karsztvizek (Római fürdő, Paskál fürdő) nyomása, hőmérséklete és természetesen a vízhozama is jelentősen csökkent (KDV-KÖFE 1993). A felszínre bukkanó karsztra kerülő minden szennyezés rendkívül rövid idő alatt bejut a karsztvízbe, azt szennyezi. 3.2. Oligocén képződmények A vízzáró oligocén képződmények vízföldtani szerepe abban van, hogy amennyiben a felszín közelében fordulnak elő, nem engedik a csapadékvizet a mélybe szivárogni (KDV-KÖFE 1993). A felettük kialakult talajvíz vagy az idősebb képződményeket fedő negyedidőszaki rétegekben, vagy az oligocén összlet felső mállott részében tartózkodik. (KDVKÖFE 1993) 3.3. Pleisztocén és holocén képződmények A pleisztocén élénk forrástevékenység eredményeként a Kevély-csoport keleti végén 15-20 m vastagságú édesvízi mészkő rakódott le. Ez a kőzet is karsztosodott, bár fiatal kora miatt csak juvenilis karsztformák találhatók, de kis területi és vastagsági elterjedése miatt ez a karsztosodás csak mint az esetleges szennyezések továbbterjedésének segítőjeként jön számításba, elsősorban a kőzet területi kiterjedésén belül, mert oligocén rétegekre települvén a főkarszttal nincs kapcsolatban. A vékony holocén összlet csak a lapos hegyhátakon alakult ki, így területi kiterjedése kicsi (KDV-KÖFE 1993).