Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

3. szám - Marton Lajos: Alföldi rétegvizek potenciometrikus szintjeinek változása

^^^^ON^^Alföldi^étegvjze^^ 21 Az SZ-jelü, (szivornyás kutak) nyugalmi szintje 1911ben -2,0 és -4,0 m között, tehát lényegében szintén a talajvízszint közelében állt. A térszín magassága ezen a helyen 112-115 mAf. között változik, közel azonos a MÁV-kutak térszínével. Az alsó-pleisztocén potenciometrikus szintek talajvízszint-közeli állapota azonban nem tartott sokáig. Az I. vízmű területén rövidesen megkezdték a B-jelü kutak fúrását is 93-130 m mélység közötti szürőzéssel, amelyekből a folyamatos termelés 1917-ben indult meg. Ezekben a kutakban már mélyebb nyugalmi szinteket mértek, a talajvízszint és az alsó-pleisztocén potenciálszint elkülönült egymástól. Az elkülönülés jelentős mértékű, 1917ben a B-10 jelű kútban (ma tartalékkút) -13,4 m (98,6 mAf.), a B-l kútban (ma tartalékkút) -13,5 m (98,3 mAf.) nyugalmi szintet találtak. A potenciometrikus szintek süllyedése a 20. század második felében Az emberi tevékenységnek, ezen belül a rétegvíz-termelésnek a hidrológiai folyamatokra gyakorolt hatásával a magyar szakirodalom az 1970-es évek óta foglalkozik, azóta rendszeresen jelennek meg publikációk az alföldi rétegvizek potenciometrikus szintjeinek csökkenéséről. A témát átfogóan először Bogárdi (1974, 1975) tekintette át. Nagyobb alföldi városainkban a kútcsoportos vízmüvek üzemeltetése az 1970-es évek közepére jelentős mélységű és kiterjedésű depressziós tölcsérek kialakulását eredményezte. Debrecenben a maximális depresszió ebben az időben 24 m, a kimutatható depressziós hatósugár 20 km volt, Szegeden 8 m ill. 10 km, Békéscsabán 8 m ill. 7 km (Székely 1976). Szentesen az energiaszint csökkenés 4,5 m, Gyulán több mint 4,0 m. Békésen 3,0 m volt. Hasonló folyamat zajlott le minden nagyobb településen, így pl. Makón, Mezőberényben, Dévaványán, Szeghalmon, Sarkadon, Szarvason és sok más helyen, ahol kimutatható volt az egy métert meghaladó szintcsökkenés (Rakonczai 1977). Debrecenben a leggyorsabb süllyedést az l-es vízműnél tapasztalták, és már elég korán, mert 1952 és 1966 között évi 1,2 méteres csökkenést mértek, amely 1980-ra összesítve elérte a 28 métert. A 11-es vízműnél az első kutak 1952. évi megnyitáskor 16-17 m mély nyugalmi szinteket találtak, amit az akkor már működő l-es vízmű mélyebb térszíni települése és ebből eredő leszívó hatása határozott meg. A potenciometrikus szintek látványos és feltűnő mértékű fokozatos süllyedése viszonylag korán felkeltette a szakemberek figyelmét. A jelenség a regionális áramlási rendszerben az áramkép gyökeres megváltozását jelezte. Ezért 1976-ban üzembe helyezték a Keleti Főcsatorna tisztított vizét hasznosító felszíni vízmüvet. A vízigények azonban tovább nőttek, a rétegvíz-termelés fokozódott, s az 1980-as évek közepén a nyugalmi potenciometrikus szintek a Il-es vízmű területén már 42-44 méter mélyen álltak. A regionális kiterjedésű rétegben ez hatalmas méretű depressziós tölcsért alakított ki, amely ÉK irányban 35 km távolságig volt észlelhető, és elérte a vízválasztót (Marton 2000). A IV-es vízmű termelése hasonló változásokat okozott, a depresszió K és DK felé is kihatott, és a korábbi áramlási viszonyokat megváltoztatva, DK felől is Debrecen felé irányította az áramlást. A téma jelentőségére tekintettel a víztermelések hatásának ismertetése az UNESCO kiadványaiban és a Nemzetközi Hidrológiai Program hazai beszámolóiban is szerepelt. Alföldi (1980) a nagy volumenű felszín alatti vízkivételek által a vízadókban kiváltott fizikai és hidrológiai hatásokat, Starosolszky (1990) az emberi tevékenységnek a hidrológiai folyamatokra gyakorolt mennyiségi hatásait, Liebe (1990) a karszt- és rétegvizek, valamint a termálvizek hidrológiájának problémáit ismertette. 5. A probléma elvi bemutatása konkrét példával A tanulmányban tárgyalt jelenséget, nevezetesen az ÉK-Alföld rétegzett vízadó rendszerének szerkezetét, és az energiaszintek változását, a következő példával szemléltetjük. Egy több mint harminc évvel ezelőtt készült jelentés alapján egy, a vizsgált területen készített tudományos célú alapfúrás (VF-4) és a mellette létesített figyelőkutak hidraulikai jellemzőit ismertetjük. Az adatokat a „VlTUKl 1976. évi országos rétegvízészlelései" c. kéziratból vettük (Székely és tsai 1976). VF-4 jelű rétegvízfigyelő kutak, Mikepércs Az Országos Vízügyi Hivatal (OVH) építtető megbízásából, a VlKÖZ tervezésében, a Vízkutató és Fúró Vállalat Debreceni Üzemvezetősége kivitelezésében, 1971-ben Mikepércsen olyan rétegvíz-figyelő kútcsoport létesült, amelynek célja a pleisztocén üledékek kifejlődésének, helyzetének tisztázása volt, különös tekintettel az ún. „vízműves réteg" paramétereire. 1971. január 4. és 1971. március 19. között Brukner Kálmán fúrómester irányításával 258,6 m mélységű alapfúrás készült, folytonos magminta vételezéssel. A kút neve VF4/A. Az alapfúrás feltárta, hogy a debreceni vízmüves réteg e területen is jó kifejlődésben jelen van. Az alapfúrást a vízmüves réteg alatti, felsőpannonnak minősített képződményben, 243,9 - 249,0 m között szürőzték, amelyben a nyugalmi vízszint a terep alatt -8,3 m-ben állt be, (93,81 mBf). A „mérőgomb" magassága 102,11 mBf. A magfúrás alapján pontos rétegsori leírás készült (Mikepércs VF-4/A jelű kút hidrogeológiai naplója, 1972), amelynek rétegcsoportokba tömörített (rövidített) változata az alábbi: 0,0 - 0,6 m feltalaj 0,6 - 14,0 m homok, iszapos homok, homokos iszap 14,0 - 27,4 m homokliszt, iszapos homokliszt 27,4 - 31,0 m agyag, sötétszürke 31,0 - 42,0 m homokliszt, iszapos homokliszt 42,0 — 46,0 m agyag, kékesszürke 46,0 - 54,0 m homokliszt, iszapos homokliszt, iszap 54,0 - 98,0 m agyag, iszapos homokliszt rétegekkel 98,0-108,2 m agyag, sárg.szürke, erősen kötött, kövér 108,2 - 110,5 m homok 110,5 - 123,4 m agyag, iszapos homokliszt rétegekkel 123.4 - 125,5 m homok, sárga, 0,2 mm 125.5 164,2 m agyag, iszapos homokliszt csíkokkal 164.2 - 178,3 m homok, szürke, 0,16 - 0,40 mm 178.3 - 181,3 m agyag 181.3 - 186,2 m homok szürke, 0,14 - 0,36 mm 186,2 - 191,0 m agyag, homokcsíkokkal 191,0 - 217,5 m homok, szürke, 0,2-1,5 mm 217,5 - 243,8 m agyag, iszap csíkokkal 243,8 - 256,4 m iszapos homokliszt, homokliszt 256.4 - 258,6 m agyag, szürke, kövér