Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)

3. szám - Orlóci István: A kerettervek jelentősége a magyar vízügyek fejlesztésében

4 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 3. SZ. Az 1984-ben megjelent két kötetes Országos Vízgaz­dálkodási Keretien' munkaközi eredmény, de hitem sze­rint érzékelteti a szándék lényegét, s tartalmaz ma is hasznos ismereteket. A terv részletesen feltünteti a köz­reműködőket, de nem utal az eszmei, módszertani meg­alapozókra, akik közül Szesztay Károlyt, Kernács Sán­dort, Madas Andrást, Oroszlány Istvánt, Hankó Gézát, Várkonyi Lászlót, Török Lászlót és Zsuffa Istvánt emlí­tem, köszönettel emlékezve támogatásukra. Vízgazdálkodási tervezés napjainkban A rendszerváltozást követően a vízgazdálkodási terve­zés korábbi eszmei folyamata megszakadt, és a vízügy körülményei ismét zaklatottá váltak. Szerencsére rövid i­dő után bizonyossá vált, hogy nélkülözhetetlenek a hosz­szabb távra és az ország egész területére kiterjedő tervek. Figyelmet érdemlő, hogy a tervező munka számára rész­ben a korábbi (a jelenlegitől eltérő körülményekhez iga­zodó) hazai tervek, részben alkalmazási tapasztalat nél­küli külföldi javaslatok szolgáltak például. A 90-es évtizedben az új körülményekhez igazodóan Vízgazdálkodási Politika, Stratégia, illetve Koncepció című tanulmányok készültek, többnyire ad-hoc munkabi­zottságokban. Szervezett tervező munka a vízgyűjtő-fej­lesztési tervek, valamint a Magyarország Szennyvíz-elhe­lyezési Keretterve készítése kapcsán folyt. Bízom benne, hogy mindezek a vízgazdálkodás fejlesztésének haté­kony eszközeivé válnak. A Kerettervek a vízügy egyfajta szimbólumaiként, avagy műemlékeiként is említődnek ma már. Úgy gondolom - a bölcsességet ismét Széchenyitől kölcsönözve - amikor min­den változik, nélkülözhetetlen a jó iránytű, esetünkben egy olyan terv, ami informál, összehangol, és kapcsolatot teremt mindazokkal, akikkel meg kell találni a közös utat. A Keret­terveknek a vízügy fejlődésében igen sokrétű volt a szere­pük. Korszakos mérleget adtak az ország vízgazdálkodásá­ról, s a fejlesztési lehetőségek tárházát szolgáltatták az ága­zati és a kormányzati döntésekhez. Kijelölték az ismeret­szerzés, kutatás irányait. A széleskörű tervezőmunkák erősí­tették a vízügy szervezettségét, céltudatosságát. Bővítették ágazati kapcsolatait, hozzájárultak a közvélemény tájékoz­tatásához. Sok neves és számos megnevezetlen tervező év­százados munkálkodását kíséreltem meg nagyon vázlatosan bemutatni. Az, hogy Magyarország sikeresen küzd meg mai vízgazdálkodási problémáival, és jó színünk van a világké­pen, az Ő érdemük is. Jövőnk alakulását is befolyásolja, hogy a mai nemzedék miként hasznosítja az elődök által felhalmozott tökét. Dr. Orlóci István 80 éves Dr. Orlóci István 1929. július 3-án született a Heves megyei Nagyrédén. 1952-ben szerzett mérnöki oklevelet a Budapesti Műszaki Egyetemen. A Szilágyi Gyula és Mosonyi Emil professzorok által vezetett II. sz. Vízépí­téstani Tanszéken kezdett dolgozni, de 1956 után forra­dalmi tevékenysége miatt távoznia kellett a Műszaki E­gyetemről. Bár elítéléséhez nem találtak elegendő bizo­nyítékot, új munkahelyéről, a VITUKI-ból kitiltották. Csak vidéken vállalhatott munkát, így Debrecenben és Pécsett a vízügyi igazgatóságon volt vízgazdálkodási osztályvezető, Szegeden igazgatóhelyettes főmérnök. 1972-ben Dégen Imre államtitkár az Országos Vízügyi Hivatalba osztályvezetőnek nevezte ki, de az 1975. évi párt-vizsgálat következményeként a Vízkészlet-gazdál­kodási Központba (későbbi elnevezései szerint: Vízgaz­dálkodási Intézet, utóbb: Környezetgazdálkodási Intézet) kellett távoznia. 1969-ben a Budapesti Műszakai Egyete­men doktorátust szerzett. 1972-től néhány éven át a Ve­gyészmérnöki Kar Környezetvédelmi Szakmérnöki Ta­gozatán tartott előadásokat. 1990-ben nyilvánította ki a Műszaki Egyetem rehabi­litációját az 1956 miatt elszenvedett hátrányaiért. 1989­ben a Bajai Vízgazdálkodási Főiskola címzetes főiskolai tanárává választotta. 1989-től előbb a Vízügyi Tervező Vállalatnál, majd a Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazga­tóság főmunkatársaként dolgozott, 1992. évi nyugdíjba vonulásáig. Ezt követően a VITUKI-nál és a (nevét több­ször változtató) vízügyi központnál vállalt szakértői te­vékenységet. Dr. Orlóci István tudományos tevékenységet fejtett ki a vízgazdálkodás, a vízügyi tervezés, ezen belül a rendszertervezés, a belvízrendezés, erdészeti hidrológia és a mélységi vizek hidrológiája területén. Kb. 100 pub­likációja jelent meg. A Hidrológiai Közlönynek megbe­csült szerzője, a Magyar Tudományos Akadémia Víz­gazdálkodás-tudományi Bizottságának több mint egy évtizeden át tagja. Nevéhez fűződik a Magyar Hidrológi­ai Társaság területi szervezetei és s vízügyi igazgatósá­gok által rendezett hidrológia a területi vízgazdálkodás gyakorlatában " című konferenciák megszervezése, ame­lyekre 1968-ban Pécsett, 1970-ben Baján, 1972-ben Szé­kesfehérvárott, 1974-ben Keszthelyen került sor, s ame­lyek tapasztalatait felhasználva fejlesztette ki utóbb a Társaság évenként megrendezendő vándorgyűléseit. „Minden tudományos tanácskozás valódi értékét mindenekelőtt az adja, hogy képes-e újat mondani saját tudományágában, meg tudja-e szabni a további kutatá­sok irányát, és felszínre képes-e hozni azokat a kérdése­ket, amelyek az adott tudományt az adott időszakban e­lőbbre vihetik. Az 1968. évi Pécsi Konferencia e tekin­tetben igyekezett azokat az újdonságokat feltárni, ame­lyek a hidrológia tudományos területén a vízgazdálko­dási gyakorlat korszerűsítését vannak hivatva biztosíta­ni" - vezette be az akkor elhangzott előadások anyagá­nak közlését a Hidrológai Közlöny 1969. évi 7. száma, a­mely azután Kiss György, V. Nagy Imre, Lászlóffy Wol­demár, Szigyártó Zoltán, Vágás István és Zsujfa Ist\>án e­lőadásainak bemutatásával folytatta beszámolóját. Dr. Orlóci István sorrendben alapítását követőem a másodikként nyerte el 2008-ban a MTESZ „Környezet­és Természetvédelemért Zólyomi Bálint Díjat és Emlék­érmet", 2009-ben pedig a „Magyar Mérnöki Kamara Kitüntetését" a felsőoktatás és a környezetvédelem terü­letén kifejtett több évtizedes tevékenységéért. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából a Magyar Hidrológiai Társaság tagsága és a Hidrológiai Közlöny olvasói nevében jókívánságainkat fejezzük ki. V. I.

Next

/
Thumbnails
Contents