Hidrológiai Közlöny 2009 (89. évfolyam)
2. szám - Gribovszki Zoltán–Kalicz Péter–Szilágyi József: Napi periódusú ingadozás a hidrológiai jellemzőkben
32 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2009. 89. ÉVF. 2. SZ. ahol, ET'2','' [m'ja vízfolyás-menti területek evapotranszspirációs vízfelhasználása a folyó vízkészletéből, Qmax f m 'h] a folyó napi maximális vízhozama, Q t [m 1 /h] a folyó aktuális órában jellemző átlagos vízhozama. Czikowsky-Fitzjarrald (2004) az USA keleti részén a 200 km 2-nél kisebb vízfolyásokon elemzi a vízfolyások hidrográljában jelentkező napi periódusú szignált. Az evapotranszspiráció okozta szignál analitikus leírása céljából a vízfolyás-menti zóna talaj víztartójára és a vízfolyás medrére vonatkozó vízháztartási egyenletet (differenciál-egyenlet formában) oldja meg analitikusan. Loheide II. et al. (2005) numerikus módszerrel (VS2D modell) vizsgálták az áramlási rendszer hatását a Whiteféle módszerre és kimutatták, hogy az áramlási rendszer típusa nem befolyásolja a White módszer eredményeit. A módszer vizsgálata során arra is rájöttek, hogy a módszerben használt S y érték talajfüggő konstansként való figyelembevétele nem megfelelő, hanem az változik a mélység és a vízszint-süllyedésre rendelkezésre álló idő függvényében. Erre vonatkozóan egy nomogrammot, ill. (Nachabe 2002) alapján egy egyenletet is közöltek. A White-féle módszer (White 1932) módosításával foglalkozott Engel et al. (2005), akik az eredeti Whiteféle egyenletbe egy újabb additív állandót hoztak be (ref), ami a régiónál talajvízszint-változást reprezentálja és nincs összefüggésben helyi hatásokkal (pl. növényállomány fokozott talajvíz-fogyasztása). ET = S y(24rí s± ref) (3) ahol, S y a talajra jellemző fajlagos hozam, j az egy nap alatt beálló csökkenés a talaj vízállásokban. A ref változó meghatározását (Nosetto et al. 2007) egy vizsgált talajvízfogyasztó tölgyerdő szomszédságában elhelyezkedő füves terület (amelynek gyökérzónája a talajvíztől független volt) talajvízszint változása alapján számította a Hortobágyon. A talajnedvesség változásának napi ritmusát vizsgálta Nachabe et al. (2005) Florida nyugati részén, egy talajvízbe bepótló füves és egy talajvízből táplálkozó erdős vegetációval borított (egymáshoz közeli) terület esetében. Nachabe et al. (2005) nagy gyakoriságú talajnedvesség-érzékelés adatira alapozva, a White-módszert a talajnedvességre adaptálva határozza meg az ET-t. TSM?! TSM™ ET = TSM 1TSM \ +24 í '— (4) i J+i 4 ahol TSM, a teljes talajnedvesség készlet a j. napon 0 h-kor, , a teljes talajnedvesség készlet 24 h-val később a TSM 4 hTSM 0 1' 7+1. napon 0 h-kor, 24 - az adott j. napon a 4 talaj nedvességkészletében jellemző utánpótlódás a 0 h (TS\fi h',i) és a 4h (TSAf* hJ) közötti átlagos, órás differenciális talajnedvesség-készletváltozás alapján számítva. Nachabe et al. (2005) vizsgálatai alapján megállapítja, hogy a talajnedvesség és a talajvíz dinamikája a sekély talajvizü területeken erősen kapcsolt, és a talajnedvesség szignálja kis késésben (kb. 2 h) van a talajvízéhez képest (12. ábra.) 12. ábra. A talajvízállásban és a telítetlen zónában lévő összes talajnevességben jelentkező napi fluktuáció 5 napjának ábrázolása, a talajfelszín magassága az adott nívósík felett 23,2lm (Nachabe et al. 1976 nyomán)
