Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
1. szám - Könyvismertetés - Alföldi László–Kapolyi László: Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-középhegységben (Ism.: Vágás István)
65 Könyvismerteté s Alföldi László - Kapolyi László (szerk.): Bányászati karsztvízszint-süllyesztés a Dunántúli-Középhegységben Rekviem a Dunántúli-középhegység karsztvízszint alatti bányászkodásáért Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutatóintézete, Budapest, 2007. A kötet szerzői: Alföldi László, Csepregi András, kapolyi László. (20x27,5 cm formátum, 138 oldal. 51 színes ábra, 1 táblázat. A 127-138. oldalak közti függelékben a felhasznált jelentések, határozatok, események időrendje, a felhasznált dokumentumok. kéziratok jegyzéke, irodalomjegyzék, az egykor állami döntéshozatallal rendelkezettek névsora). „Volt egyszer egy eocén program, amelyet államilag sohasem definiáltak, de a kutatók és közszereplők a kimerüléshez közeledő tatabányai és dorogi széntermelés pótlására szolgáló szénkutatásokat és bányanyitásokat sorolták ide. A levéltári dokumentumok szerint az eocén programként ismert kutatás és bányanyitás története bővelkedik különös fordulatokban. A 20. század elején a kapitalista nagyvállalatok késhegyig menő konkurenciaharcának és sajátos üzleti fogásainak lehettünk tanúi. A bányavállalatok harca a század második felében állami keretek között újra kezdődött. Az első új bányaüzemek már működésbe léptek, amikor a karsztvízszint-süllyesztés következményeinek megítélése felett folyó viták egyre nyíltabbá és hangosabbá váltak. Tanulságos, hogy a közgazdasági szemléletű állami tervezés és a voluntarista pártirányítás között feszülő ellentétek a döntéshozók elbizonytalanodását eredményezték. A végső döntést váratlanul mégis a piaci hatások érvényesülése kényszerítette ki azzal, hogy a szinte korlátlanul beáramló olcsó földgáz-használat következtében a mélyművelésű szénbányászat elvesztette felvevő piacainak nagy részét. Ha az olvasót nemcsak az események hátterében megbúvó történések érdeklik, akkor megismerkedhet a Dunántúliközéphegység sajátos földtani fejlődéstörténetével, a középhegység különös karszt-rendszerének kialakulásával, a felszín alatti vízáramlási rendszerek működésével". A szerzők nem feledkeztek meg a karsztvízszint-süllyesztés mértékének és ütemének bemutatásáról, a lesüllyesztett karsztvízszint visszaemelkedéséről, a rendszer regenerálódásáról, a karsztforrások újraéledésének bemutatásáról és a várható változások előrejelzéséről sem A könyv idézett fülszövege röviden szinte mindent elmond annak mondanivalójáról, a mondanivaló szándékairól, illetve a dunántúli bányászat és vízszint-süllyesztés közgazdasági, bányászati, valamint vízgazdálkodási vonatkozásairól. Ezek után foglalkozhatunk a könyvben írtak néhány fontosabb részletével. A 126 oldalból álló leíró rész négy fő-fejezetből, azokon belül további alfejezetekből áll. A karszt-vízszint alatti bauxit-készletekről, illetve a Dunántúli-középhegység földtani körülményeiről szóló 1. és 2. fő-fejezet szerzője Alföldi László, a karsztvíz-termelés vízháztartásra gyakorolt hatásáról szóló 3. fő-fejezet szerzője Csepregi András, míg az ásványi nyersanyagok hasznosításával összefüggő folyamatok általános tendenciáiról és az ásványanyag-gazdálkodás elvi-módszertani alapjairól szóló 4. fő-fejezet szerzője kapolyi László volt. Az 1. fö-fejezet idézte kutatások során bebizonyosodott, hogy a korábbi mérések hiányában a karsztvizeket tápláló beszivárgás és a vízelvonás alakulása csak nagy bizonytalansággal volt számítható. A vízszint-csökkenés és a vízelvonás közötti összefüggés alapján viszont a kitermelhető vízhozamot elfogadható biztonsággal vélték meghatározni. A középhegységi regionális karsztvízszint -csökkenés a 70-es évekre nemcsak a közvélemény érdeklődését keltette fel, hanem a témával foglalkozó szakemberek véleményét is megosztotta. A világ szénigényét nem állami határozatok döntötték el, hanem a technika fejlődése. A nehézkesen szállítható, levegőt szennyezően elégethető szén nem lehetett a vezetékes gáz versenytársa. A szénigények rohamos csökkenése mellett nehéz a bonyolult földtani helyzetű eocén széntelepek gazdaságos kitermelése. Nem látszik értelme a bányászkodás átmentésének: a hazai mélybányászati széntermelés története valószínűleg végéhez közeledik. A 2. fó'-fejezet összegző megállapítása, hogy a karsztvízszint alatti bányászat idő előtti megszüntetésével kapcsolatosan a budapesti és környéki hévizek veszélyeztetésével való riogatás egyoldalú és hibás szemlélet eredménye volt. A 3. fö-fejezet szerint a főkarsztvíz-tároló vízmérlegét a számított beszivárgás, a vízkivételek és forráshozamok, valamint a tároló és a határos víztestek közötti vízcsere alkotja. A mérleg-többlet a karszt-vízszintek emelkedését, a -hiány süllyedését okozza. A csapadék és beszivárgás, de még a megcsapoló vízkivételek jövőbeli alakulása sem jelezhető előre, mégis az eddigi átlag-értékekből (amelyektől 30-50 %-os eltérés is lehetséges) becsülhető a 466 m'/min beszivárgás, a 142 m 3/ min víz-kitermelés és a 72 m 3/min forráshozam. A várható vízmérleg-többlet itt kereken 250 m 1/min. E valószínű többlet a karsztvíz-tároló nyomásának regenerálódására és a forráshozamok fokozatos növekedésére fordítódhat. A vízkészlet védelme mellett viszont a vízminőség védelme is egyre nagyobb szerepet kap a karsztvíz-tárolóban. A 4. fö-fejezet szerint a karsztvízszint alatti bányászkodásunk története is jelezte, hogy a lokális gazdasági és társadalmi igények kielégítése sokkal bonyolultabb elemzést kívánt volna, mint amely az adott időszak döntéseit előkészítette, korán bizonyossá vált, hogy a szocialista gazdasági politika sem nélkülözhette hátrányos következmények nélkül a tudományos alapossággal készült sokrétű elemzéseket. A piacgazdaság és a globalizáció hatásmechanizmusa lassan, de egyre határozottabban érvényesült az ásványi nyersanyagok hasznosításában. A jelen világgazdasági korszakváltás azt jelenti, hogy a kitűzött célnak megfelelően egy rendszerben történik az ásványi nyersanyag-kutatás, kitermelés, feldolgozás és felhasználás rendszer-modellekkel leírt variábilis ipari tevékenységként. A természeti erőforrások hasznosítása a társadalom gazdasági szférájának része. Dr. Vágás István
