Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.
243 0,4 0.3 « CS e E 3 0.1 0,0 0 10 20 30 40 50 Nitrogén (mg I ') 16 0 10 20 30 40 50 Nitrogén (mg I ') /. ábra. Algák hatása a púpos békalencse (Lemna gibba> növekedési rátájára (RGR) és összes klorofill koncentrációjára különböző alga árnyékoltság mellett, 0,1-50 mg N í' koncentrációjú tápoldaton növö kultúrákon. A hibasávok az eredmények szórásai, n = 3 Változások az elemösszetételben A békalencsék szöveti nitrogén, foszfor és vas-koncentrációja erősen lecsökkent főleg azokban a kultúrákban, ahol az algák legkevésbé voltak leárnyékolva (2. ábra). A kontroll Lemna kultúrákban az oldat P0 4 3"-P koncentrációja 0.6 és 0.1 mg l" 1 re csökkent a 6. és a 10. napra, mely nagyrészt (> 95%) a növények elem-felvételének volt tulajdonítható. Ha viszont az algák nem voltak leárnyékolva, a foszfor koncentráció csökkenése jóval gyorsabb volt, mivel már a 6. napra értéke 0.01 mg.l 1 alá esett. Ezt a koncentráció csökkenést viszont főleg az algák okozták, mivel a békalencsék a teljes mennyiségnek csak 4 %-át vették fel. A kontrol kultúrák a nitrogén koncentrációt 10 mg.f'-ről 10 nap alatt 5,6 mg N.l '-re csökkentették, ugyanakkor algák jelenlétében 0,2 mg N.l" 1 alá. A tápoldat vas koncentrációja a kontrol kultúrákban 1,14 mg.f'-ről 0,96 mg.l '-re csökkent, míg algák jelenlétében már hat nap alatt is 0,001 mgf 1 alá. Az oldat pH-ja is sokkal gyorsabban növekedett algák jelenlétében, mint ott, ahol azok le voltak árnyékolva (3. ábra). A békalencsék szöveti nitrogén, foszfor és vas koncentrációja erősen lecsökkent, főleg azokban a kultúrákban, ahol az algák legkevésbé voltak leárnyékolva. Diszkusszió Amikor az algák elegendő fényt kaptak, a víz tápelemösszetételejelentősen megváltozott. Ha az algák nem voltak leárnyékolva, akkor már a kezelés 6. napjától a oldatban levő tápelemeket (N, P, Fe) lecsökkentették a békalencsék minimális növekedéséhez szükséges szint alá. (Steinberg 1946, Eyster, 1966, Landolt, 1986). A víz pH-értéke pedig az algák aktivitása miatt olyan mértékben megemelkedett, ami már kedvezőtlen volt a békalencsék optimális növekedéséhez (Mclay 1976, Landolt, Wildi, 1977) Terepi körülmények között hasonlóan magas pH-értéket szubmerz hínárállományokban is mértek (Forchammer 1999). Ily módon az alacsony tápelem koncentráción túl, a magas pH is limitáló tényező lehet, melynek következtében békalencséknek már kisebb esélyük van benőni a vízfelszínt. 60 0 20 40 60 80 ÍOO Algák árnyékoltsága '%> Algák árnyékoltsága % 2. ábra. Algák hatása a púpos békalencse nitrogén- és foszfor koncentrációjára különböző algaárnyékoltság mellett és különböző kiindulási N koncentrációjú tápoldaton növő kultúrákon. Az adatok száraztömegre vonatkoznak A jelen tanulmányunk világosan mutatja azt a trendet, hogy alacsony tápelem koncentráción az algák erősen gátolják a békalencsék növekedését, magasabb tápelem koncentráción viszont a békalencsék kerekednek felül a kompetícióban. Minél erősebb az algák megvilágítása, annál erősebbnek bizonyult azok békalencsékre gyakorolt gátló hatása (1. ábra). A víz tápelem-hiányát jól tükrözi a békalencsék lecsökkent szöveti N-, P-, és Fe- koncentrációja is (2. ábra). Algák hatására 8 mgN/g- illetve 4 mgP/g alá csökkent a szártagok elem-koncentrációja, ami már jóval alatta van az optimális növekedésű Lemna kultúrákénak (Vermaat, Hanif, 1998). Eredményeink jól egybevágnak akváriumi és az axénikus körülmények között végzett kísérleteinkkel, továbbá a Lemna szubmerz makrofiton kompetíciós kísérletek eredményeivel (Szabó et al„ 1998, 1999, 2003, 2006). Magasabb nitrogén koncentráció mellett (10-50 mg.T 1 a növények felületén a algák vastag biofílmet alkottak, és lecsökkentették a növények növekedését. Az algák fizikai gátló hatása egyrészt az árnyékoló hatásuk, másrészt a légrések eltömítése miatti stressz következtében erősödhetett fel magasabb tápelem koncentráción. algaárnyékoltság ('!•§ 0 31 60 ÍOO
