Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

240 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. A Siófoki-medencében (1/d ábra) szintén látható a védmü és a marás, valamint az, hogy ez a medence mélyebb és lényegesen nagyobb kitérj edésü a többinél. A Tihanyi-szoros közelében turzás található, nincs marás. Az északi part öbleiben itt is sekély vízben álló nádas található. 2/a: Az északi part 150 0 500 1000 1500 2000 2500 3000 hossz[m] * Szigliget n - szemes n - slofoki n - keszthely n 2/b: A déli part 150 100 50 E

1 0 W -50 •to -100 N > -150 -200 -250 -300 0 500 1000 1500 2000 2500 3000 hossz[m] [ ' szigtiyets szemes_s siofoki s - keszthely_s 2. ábra: A Balaton medencéinek átlagos profilja partonként A medencék északi és déli partjának átlagos profilja jellegzetes: Mind a négy medencében az északi part (2/a ábra) kis lejtéssel kezdődik, mert a nádasokban sekély a víz és alig lejt a fenék, majd meredekebbé válik, (a strandok és partvédő-művek a meder ezen szakaszához csatlakoznak), végül a tó nagy részének enyhén dél felé lejtő síkja következik. A déli oldalon a partközeiben nagy a meder lejtése (mert a települések területén partvédő mű épült ki), majd alig lejt a part és a marás közötti sávon, végül a meredek maráson szinte falként húzódik a meder a tó legmélyebb részéig, amely közvetlenül a marás tövében van. Kivételt jelent a Keszthelyi-medence, itt ugyanis a déli part is északi jellegű: nincsen marás, sekély vizű nádasok vannak a partközeiben és félvíznél van a meder legmélyebb része. A Keszthelyi-medence majdnem egy méterrel sekélyebb a Balaton többi medencéjénél, vagyis a tónak ez a területe a legérzékenyebb a vízszintváltozásra. A tavak területe nyíltvízre és parti övre oszlik (Wetzel 2001). A parti öv az a terület, ahol a növények növekedéséhez elegendő fény éri el a feneket. A mély tavak esetében ez viszonylag keskeny sáv, a tó nagyobbik része nyíltvíz. Sekély tavaknak viszont nagy részét képezi a növényzettel borított parti zóna. A Balaton jellegzetessége, hogy felülete szerint a legnagyobb tó Közép-Európában, ugyanakkor átlagos mélysége +100 cm-es vízállásnál is mindössze 3,5 m. Kis sekély tavakban ilyen mélységben még megnő a hínár, a Balaton területének viszont túlnyomó része nyíltvíz. Az optikai mélység a tényleges mélység és a víz fénykioltási együtthatójának a szorzata. A Balaton nagy felületén erős hullámzás tud kialakulni, ez a sekély fenékről sok üledéket kavar fel, így a víz átlátszósága a széljárás függvényében erősen változó, de általában alacsony. (Herodek és mtsai 1976, Herodek és mtsai 1982). Kísérletesen meghatározható, hogy a fotoszintézis intenzitása milyen fényerősségnél termel már annyi szerves anyagot, amennyit a légzés elfogyaszt. Ezt a kiegyenlítési fényerősséget összevetve a víz fénykioltási együtthatójával az adódik, hogy a Balatonban 2,5 méterig nőhetnek meg a gyökerező hínárok (Herodek és mtsai 2001, Tóth és Herodek 2002), ez a parti zóna alsó határa. A parti zóna felső sávjában a vízből kiemelkedő növények, a Balaton esetében a nád nő, alsó sávjában az alámerült hínárok, a Balatonban főként a békaszőlő hínár. A nád 1,5 méter mélyen tud a vízbe behatolni. A digitális medermodell segítségével könnyen meghatározhatjuk, hogyan változik különböző vízállásoknál a szárazra kerülő terület, a nádasoknak és a hínárosoknak megfelelő mélységű zóna és a nyíltvíz területe, mikor következik be akkora eltolódás, ami már döntően megváltoztatja a tó jellegét. Természetesen figyelembe kell azt is venni, hogy a mélységen kívül a hullámzás ereje és a talajviszonyok is korlátozhatják a nád és hínár terjedését, ezért van pl. a déli parton sokkal kevesebb növényzet, mint az északin. Ilyen helyeken viszont a megfelelő megvilágítás esetén az üledék felszínén élő algák termelnek hatalmas mennyiségű szerves anyagot. Bár az elemzést sokkal finomabb léptékben végeztük el, a hely szűke miatt itt csak három vízállásnál mutatjuk be a zónák alakulását. +100 cm-es vízállásnál (3. ábra) a meder nagy része nyíltvíz. A nádas zóna északon az öblök sekély részén található, a hínár zóna pedig a part közelében, néhány száz méteres sávban. A déli oldalon a marás és a part közötti sáv a vízmélység alapján felső parti zóna, de itt a valóságban nem nő nád. +25 cm-es vízállásnál (4. ábra) északon még csak a nádas belseje kerül szárazra, és délen a part mentén kisebb területek. A nádas zóna azonban északon Fűzfőtől Tihanyig, illetve Keszthelytől Zánkáig összefüggő sávot alkot, az alsó parti zóna pedig több kilométer szélesre növekszik, sőt szinte a teljes Keszthelyi-medencét elfoglalja. - 50 cm-es vízállásnál (5. ábra) a déli part egészen a jelenlegi marásig szárazföld lesz. A nádas összefüggő sávot alkothat az északi part egész hosszán. A nyugati medencék nagy része a hínár zónába tartozik ebben az esetben, és a tó teljes területének kevesebb, mint fele lesz nyíltvíz jellegű. A tó déli partján szinte mindenhol partvédő mű van, amelynek talapzata a +40 cm-es vízállásnál kerül a víztükör fölé. +25 cm-es vízállásnál, ahogyan az utolsó aszályos évben láthattuk is, a déli parton viszonylag kevés terület kerül szárazra, bár kibukkannak a pandallók és gerendekek, -50 cm-nél viszont a marás és a part közötti teljes terület szárazra kerül, a homokos strand előtt pedig a marásnál nyíltvíz kezdődik. Az északi parton a nádasok területének zöme már +75 cm-es vízállásnál szárazon van, innen viszonylag lassabban nő csak a szárazulat területe. Ugyanakkor a nád előretörése várható a sekélyebbé vált partszakaszokon. Ennél lényegesen nagyobb lehet a hínarasok térhódítása. -50 cm-es vízállásnál a tó keleti felén a medencék területének nagyobbik része már 2,5-méternél sekélyebbé válik, a tó fenekén elég fény lesz a fotoszintézishez, és alapvetően megváltozik a Balaton ökológiai állapota. A klímaváltozás előrejelzései bizonytalanok, de nem lehet kizárni a -50 cm-es vízállás lehetőségét. Bár ez csak ideiglenes lehet a hosszabb távon továbbra is pozitív vízmérlegü tóban, kezelésére fel kell készülnünk.