Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

234 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. A vízszintingadozás hatása a balatoni halászzsákmány alakulására Weiperth András

1, Paulovits Gábor

2, Staszny Ádám' 'Eötvös Loránd Tud. Egyetem Természettud. Kar, 1117. Budapest, Pázmány P. sétány 1/C, E-mail: weipi@freemail.hu 2MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet; 8237. Tihany, Klebelsberg K. u. 3. 3Szent István Egyetem, 2103. Gödöllő, Páter Károly u. 1. Kivonat: A balatoni halállomány összetételének, nagyságának térbeli és időbeli változásaira irányuló kutatások csaknem száz éves múltra tekinthetnek vissza. A vízszintingadozás által indukált populációdinamikai változások vizsgálatát a globális klímaváltozás hatásaként az elmúlt években jelentkező drasztikus vízszintcsökkenések indokolják. Jelen munka közel száz évet felölelő halászati-horgászati fogási eredmények felhasználásával kísérli meg időben nyomon követni a Balaton néhány gazdaságilag hasznosított halfaja fogásainak változásait a vízszintváltozások függvényében. Kulcsszavak: Balaton, halászzsákmány, vízszintváltozás. Bevezetés A Balaton halállományának nagyságára, fajösszetételére, az állományok mozaikos elhelyezkedésére ill. ezek térbeli és időbeli változásaira közel száz év számos, a módszerek széles körére alapozott kutatási eredménye nyújt adatokat (Vutskits, 1897, Lukács, 1932, Bíró, 1981, 2000, Paulovits és mtsai, 1991, 1994, Tölg és mtsai, 1998, Tátrai és mtsai, 2000). Az elmúlt években többször is jelentkező, s a globális klímaváltozás hatásaként elkönyvelt drasztikusan alacsony vízállás (Kundzewicz és mtsai, 1997, Lake és mtsai, 2001, Koncsos és mtsai, 2004, Somlyódy, 2004) feltehetően jelentős hatással bír a gazdaságilag hasznosított fajok állományainak dinamikáira. E változások indokolják azokat a közelmúltban megkezdett kutatásokat, melyek összefüggéseket keresnek a vízszintváltozás és a Balaton halállományának populáció-dinamikai változásai között (Paulovits és mtsai, 2007). Jelen munka ez utóbbiak közé illeszkedve, közel száz évet felölelő, hosszú távú halászati és horgászati fogási eredmények felhasználásával kísérli meg időben nyomon követni a Balaton néhány gazdaságilag hasznosított halfaja fogásainak változásait a vízszintváltozások függvényében, s végső soron óvatos következtetéseket tenni a halállomány nagysága és a vízszintingadozás mértéke közötti összefüggés feltárására. Anyag és módszer Vizsgálatainkat a Balatoni Halászati Részvénytársaság (BHzRt) hosszú távú fogási adatai alapján, valamint a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) balatoni fogási adatainak felhasználásával végeztük. A száz éves vízállás-adatokat a Vízügyi Hivatal adatbázisából gyűjtöttük. Az adatbázisok kiértékeléséhez Microsoft Excel, valamint Statistica programot használtunk. A vízállás és a fogási adatok összevető kiértékeléséhez kereszt-korrelációt alkalmaztunk, mert a korrelációs együttható-értékek függetlenek a két változó mértékegységétől. A korrelációs együtthatók értéke a +1; -1 zárt intervallum között változik. Azoknál a fajoknál, ahol a fogási adatok korrelálnak a vízszintváltozás adataival, ott a korrelációs együttható értékét és a szignifikancia szintet zárójelben tüntettük fel. Az estleges adatvesztés elkerülése miatt a korrelációs koefficienseket nem normalizáltuk. Számításainkat a gazdaságilag jelentős őshonos halfajokra végeztük el. Ragadozó halak közül a fogassüllő (

Sander lucioperca), a harcsa (Silurus glanis), a csuka (Esox lucius), a bálin (Aspius aspius) és a kősüllő (

Sander volgensis) adatait elemeztük. A vizsgálatokat a békéshalak közül a ponty (Cyprinus carpió), a garda (Pelecrus cultratus), valamint a keszegfajokat összefoglaló „B" hal kategóriára terjesztettük ki. A gazdaságilag hasznosítható, de a tóban nem szaporodó betelepített exóták (angolna, fehér busa, pettyes busa, amúr) fogási adatait nem elemeztük. E fajok utánpótlása nem természetes módon, hanem telepítésekkel történik. A halászati adatok között szerepelnek olyan fajok, melyek halászata egyes időszakokban gazdaságos volt (küsz 1952-1960, compó 1950-1984). Ezen fajok adatait sem vizsgáltuk. Eredmények A statisztikai vizsgálatok elvégzése után megállapítható, hogy amíg egyes fajok állományváltozása korrelációt mutat a a vízszint-ingadozással, addig más fajok esetében ilyen korreláció nem mutatható ki. A vizsgált halfajok kis száma azzal magyarázható, hogy bár jelenleg a Balatonban 31 halfaj fordul elő, s ebből 20-24 gyakori, közülük mindössze 15-17 faj szerepel a fogásokban (Bíró 1991, 2002), a gazdaságilag jelentősnek tekinthetők száma pedig, a betelepített exótákat leszámítva mindössze 7. A ragadozók közül a fogassüllőnél (Sander luciperca) -4 (r

2= 0,-412, p=0,005) és a balinnál (Aspius aspius) -5 (r

2 = -0,532, p = 0,005) korrelációt kaptunk (1. ábra). A kősüllőt (Sander volgensis) 1950-től tüntetik fel a halászzsákmányban. Fogási adatsora ^4-es (r

2= 0,-386, p = 0,001) korrelációt mutat, de állománya 1990-től megfogyatkozott. és ma már csak a horgászfogásban szerepel. A negatív korreláció értéke azt jelenti, hogy alacsony vízállásnál ezek a fajok sikeresebben ívnak, és nagyobb eséllyel marad meg az ivadék. Keresztkorrelációval megkapjuk, hogy hány év múlva lesz fogási maximum. Ez olyan halfajoknál figyelhető meg, melyek iváshoz elsősorban nem a part menti zónát használják. Ilyenek a pszamnofíl (garda), litofil (bálin), és a fito-litofil (süllő) fajok. A harcsánál (Silurus glanis) +4-es (r

2 = 0,428, p = 0,005) korrelációt kapunk. A csuka (Esox lucius) fogási adatai +3-as (r

2 = 0,323, p = 0,001) korrelációt adnak 1976-ig. Ezután nincs korreláció a fogási- és a vízszintadatok között. Pozitív korrelációt azon fajok esetében kaptunk, melyeknek szükségük van a parti öv védett sekély vizű területeire. E fajok többsége litofil, fitofil stratégiát választ. A ponty (Cyprinus carpio) fogási adatai és a vízállás között sem találtuk összefüggést (2. ábra). Ennek legfőbb oka, hogy a tó pontyállományát ma már csak a mesterséges telepítéssel lehet fenntartani, mert a természetes ivásból származó ivadék mennyisége kevés. A pontyot gazdasági jelentősége miatt az 1900-as évek elejétől folyamatosan halászták. A természetes élőhelyek leromlása miatt a jelenlegi állománynagyság már csak telepítésekkel tartható fönn. A gardánál 1976-ig -3-as (r

2 = -0,311, p = 0,001) a keresztkorreláció, majd ez —4-re (r

2 = 0,437, p = 0,001) nő. Ennek oka, hogy a garda szelektív halászata 1975-76-ban megszűnt, valamint 1982-ben lokális gardapusztulás is történt. Jelenleg nem folyik szelektív garda halászat a Balatonon.