Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.
231 A Potamogeton perfoliatus morfológiájának összehasonlító vizsgálata a Balaton északi és déli partján Vári Ágnes 1 2 & Tóth Viktor 1 •MTA BLKI, 8237. Tihany, Klebelsberg K. u. 3, 2ELTE TTK Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék, Budapest, 1117. Budapest, Pázmány P. stny. 1/c. Kivonat: A Balatonban állományalkotó fajként jelenlévő Potamogeton perfoliatus (hínáros békaszőlő) morfológiai változásokra kifejezetten hajlamos. Ezért ez a faj különlegesen alkalmas a különböző mértékben ható környezeti változók által kiváltott morfológiai adaptáció vizsgálatára. Munkánk a P. perfoliatus morfológiai változatosságát mutatja be a tó északi és déli partján. A növényeken 14 morfológiai változót mértünk, melyek a levél formájára (pl. levélterület, -szélesség, -hossz), valamint a hajtás habitusára (pl. hajtáshossz, szárátmérő, szár száraztömege) vonatkoztak. A tó sekély, hullámzásnak erősebben kitett déli és a mélyebb, nyugodtabb vizű északi partján növekvő növényeken morfológiai különbségeket találtunk: az utóbbiak többek közt hosszabbak, intemódiumaik is hosszabbak és leveleik relatíve vékonyabbak (nagyobb SLA). Ezek nagyobbik része elsősorban a víz eltérő mélységére, néhányuk pedig a hullámzás eltérő erősségére vezethető vissza. Potamogeton perfoliatus, morfológia, Balaton, vízmélység, hullámzás. Kulcszavak: Bevezetés A Potamogeton nemzetség kifejezetten hajlamos a környezettől függő morfológiai változatosságra (Casper & Krausch 1980, Preston 1995). A tág elterjedésü Potamogeton perfoliatus (hinaras békaszőlő) faj esetében is már korán megállapították, hogy morfológiailag nagyon eltérő alakokat képes létrehozni (Pearsall&Hanby 1925). A Balaton tó-morfológiájából és földrajzi elhelyezkedéséből következően a tó északi és déli litorális zónája eltérő: az északi partja szélvédettebb, a partközeli részén hamarabb mélyülő, általában iszaposabb, míg a déli part a szélnek, hullámverésnek jobban kitett, sekélyebb, általában homokosabb (Entz & Sebestyén 1942). A P. perfoliatus a Balatonban állományalkotó és várható, hogy a tó különböző környezeti adottságokat nyújtó részein, különböző morfológiai jellegzetességeit találjuk. Dolgozatunk ennek megfelelően a hinaras békaszőlő morfológiai változatosságát mutatja be a Balaton északi és déli partján. 1. ábra: A mintavételi pontok a Balaton északi és déli partján (fekete négyzet). Anyag és módszer A Balaton körül 17 mintavételi pontot jelöltünk ki (/. ábra), az egyes medencék (Siófoki, Szemesi, Szigligeti és Keszthelyi) és a két fő partvonal (északi és déli) alapján. 2007 nyár folyamán havi gyakorisággal mintát vettünk (5-7 növényt) a kijelölt helyekről, ahol lehetőség nyílott több mélységből. A minták feldolgozása során meghatároztunk 14 morfológiai változót a növényeken. A paraméterek egy része a levelek formájára és méretére irányult (levelek területe, szélessége, hossza, kerülete, szárazanyaga), másik része a hajtás habitusára vonatkozott (növény hossza, szár hossza, szár átmérője, internódiumok hossza, levelek száma, szár szárazanyaga, oldalhajtások száma és szárazanyaga, rügy szárazanyaga). A növények hosszát és a szár vastagságát mérőszalaggal illetve tolómércével mértük le. A beszkennelt levelek méreteit az ImageJ (http://rsb.info.nih.gov/ij/) szoftver segítségével határoztuk meg tizedmilliméteres pontossággal. Az összes mért morfológiai változóból kiválogattuk, ill. összevontuk aránypárként a következőket: növény hossza, internódiumok hossza, levelek száma, levél-összterület, levelek átlagos kerülete, levél hossz és szélesség aránya, össz-szárazanyag, rügy-szárazanyag, levélterület arány LAR (Leaf Area Ratio: össz-levélterület és összszárazanyag aránya), specifikus levélterület SLA (Standard Leaf Area: össz-levélterület és levél szárazanyag aránya), levéltömeg arány LWR (Leaf Weight Ratio: levél- szárazanyag és össz- szárazanyag aránya), szár-tömörség (szár szárazanyag és szár hosszának aránya), össz-szárazanyag és növény-hossz aránya, szár átmérője a tövénél, össz-szárazanyag és szár átmérő aránya és az oldalhajtások száma. Ezek alapján vetettük össze a két part adatait. Statisztikai kiértékelésüket normál eloszlású adatokra t-teszttel, nem normál eloszlás és sikertelen standardizálás (logaritmizálás) vagy varianciák heterogenitása esetén, Mann-Whitney U-teszttel végeztük. A főkomponens-analízishez az adatokat a szórásukkal súlyoztuk. 1. táblázat: A mintavételi helyek átlagos vízmélysége [cm] a déli és az északi parton a vizsgált időben Átlag dél Átlag észak június 104 173 július 88 157 augusztus 81 155 A partok morfológiájából adódóan a mintavételi helyek vízmélysége eltérő volt (/. táblázat): az északi parti növények átlagban 70 cm-rel mélyebb vízből származtak mint a déli parti növények. Eredmények és megvitatásuk A hajtás habitusa A déli és az északi parti növényeken mért és számított morfológiai változók átlagos értékeit a 2. táblázatban részletezzük. Egyes morfológiai mutatók szezonálisan változtak (3. táblázat). így pl. az össz-szárazanyag, ami júniusban még a déli parton volt nagyobb (M-W U-teszt: U = 1143; p < 0,05), augusztusban viszont már az északi parton (M-W U- teszt: U = 1384; p < 0,05). Tavasszal a kihajtó hínárok kedvezőbb körülményekre találnak a sekélyebb, jobb fényklímájú déli parton mint az északi parton. Augusztusra viszont vélhetően a déli parti erősebb hullámzás nyíróhatása felülírja a kezdetben kedvezőbb körülményeket, így a déli
