Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

228 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. 1. térkép. A Tisza medrének nyomvonala a szabályozási munkák előtt (1838-1842) és után (1929-1931), ill. a Nagy-morotva jelenlegi határa [Mike (1991) nyomán]. Névadás, ill. névváltoztatás indoklása: A holtmeder, amely nagy valószínűséggel impozáns méretei miatt kapta a nevét, a Tisza egyik kanyarulatának lefííződésével természetes úton keletkezett, s ezért csatolt névként a morotva ajánlott (mint ahogy az általa határolt ártéri öblözetet is Morotva-köznek hívják). Ökológiai víztértípus: Kistó. Vízforgalmi típus: Többnyire szemi-sztatikus, esetenként asztatikus (árvízkor évente legalább egyszeri teljes átöblítődés esetén). Élettáji besorolás: Morotva típusú hullámtéri holtmeder (plesiopotamál). Térképek és képek jegyzéke 1. térkép: A Tisza medrének nyomvonala a szabályozási munkák előtt (1838-1842) és után (1929-1931), ill. a Nagymorotva jelenlegi határa [Mike (1991) nyomán], A képek jegyzéke: ide kerülhetnek a holtmedret bemutató fényképekhez tartozó információk. A holtmeder tájföldrajzi jellemzése A Nagy-morotva (K 21°28'34", É 48°06'46"; Rakamaz, Tiszanagyfalu) kistó típusú holtmedernek tekinthető, ökológiai értelemben vett környéke (Dévai et al. 1984) az ökológiai szempontú tájtipológia (Dévai et al. 1999) szerint a Tiszai-Alföldön, mint nagytájon, a Közép-Tisza-vidéken, mint résztájon, ill. a Közép-Tiszai-ártéren, mint kistáj csoporton belül a Borsodi-Tisza-hullámtérhez tartozik. Tájtípus szempontjából a terület az uralkodóan mezőgazdaságilag hasznosított, mérsékelten kontinentális síkságon belül a magas talajvízállású, hidromorf talajú, kultúr-sztyeppes ártéri síkságok típusához sorolható, mint annak öntésföldekkel, liget- és láperdő-maradványokkal jellemezhető folyó menti hullámtéri altípusa (MNA 1989). Éghajlati sajátosságai alapján a mérsékelten meleg és száraz éghajlati körzetbe tartozik (PÉCZELY 1979). A terület a klimazóna-tipizálás szerint a szemihumid-szemiarid jellegű klímával jellemezhető erdős puszták övén belül, a dombvidéki és alföldperemi erdős puszták övéhez tartozik, éghajlati típusát tekintve pedig az óceáni hatások túlsúlyával jellemezhető, mérsékelten meleg területeken belül a hideg telű, mérsékelten száraz, a tenyészidőszakban elégtelen nedvességű típusba sorolható (MNA 1989). Domborzati szempontból igazi alföldi jellegű területnek minősíthető, azon belül pedig a tökéletes síkságok ártéri szintű típusát képviseli, döntően 9497 m közötti (Balti alapszintre vonatkoztatott) tengerszint feletti magassággal. Mind a relatív relief, mind a fajlagos lefolyás értéke viszonylag csekély (az előbbi 2-5 m/km

2 közötti, az utóbbi 1-2 l/s/km

2 közötti). Geológiai szempontból a terület holocén folyóvízi üledékekkel fedett folyó menti alluvium, melyet a folyóvízi üledékeken kialakult, gyengén fejlett, fiatal és nyers öntéstalajok borítanak. A terület talajaira jellemző, hogy nagy víznyelésü és vízvezető képességű, többnyire közepes vízraktározó képességű, gyengén víztartó, s az egész szelvényben viszonylag egyenletes mechanikai összetételű talajok (MNA 1989, Dévai et al. 1999). A nagy felületű, mintegy 100 ha területű holtmeder mérsékelten sekély vizű, a legnagyobb vízmélység általában nem éri el a 1,5 métert. Elhelyezkedését tekintve hullámtéri holtmeder, de a kisebb áradásoktól nyári gáttal védett. Medre felülnézeti vízszintes vetületének teljes területe a litorális régióhoz tartozik. A meder mérsékelten nyújtott alakú, ívesen hajló lefutású. A hosszmetszeti kép alapján a meder a legmélyebb hely felé kifejezetten aszimmetrikusan növekvő mélységű, s a hosszabb szakaszon a mélység többé-kevésbé egyenletesen és lassan nő. A mederfenék változó mélységű, jelentős különbséggel. A meder keresztmetszeti képe teknő (U) alakú és a keresztszelvényeknek legalább egy része erősen aszimmetrikus (Dévai et al. 1999). A holtmeder környékének általános jellemzése A holtmeder belső ívén, szinte az egész Morotva-közben kiterjedt, jelenleg is extenzíven művelt, természetközeli állapotú kaszálók terülnek el, melyben - a Tisza-mentén szinte egyedülálló módon - lefűződött holtmedrek sorozata között ún. övzátony-sorok találhatók. Az extenzív gyepgazdálkodás (kaszálás) a meder közvetlen környékére jellemző területhasználati módok legnagyobb arányú része. Szintén jelentősek a mezőgazdaságilag hasznosított területek. A Tisza partvonalán, 200-300 méteres szélességben, intenzív mezőgazdasági termelés folyik, a szántógazdálkodás túlsúlyával. A szántók benyúlnak a holtmeder alsó végéhez, azaz az intenzív kultúrák jelenleg 50-100 méterre megközelítik a medret. Kisebb, természetvédelmi szempontból értéktelen nemesnyár-ültetvény található a meder felső végétől kb. 100 méterre. Szintén telepített puhafás erdő helyezkedik el a meder Rakamaz és Tiszanagyfalu közötti szakaszának külső ívén. Természetvédelmi szempontból értékes puhafás ligeterdő-maradvány található a holtmeder alsó végén kiépített csatorna mentén. A Tisza egykori medrének magaspartján, gáttal nem védetten Rakamaz, a mentett oldalon, tehát a gáton kívül Tiszanagyfalu található. A holtmeder és közvetlen környéke jelenleg nem védett, a legközelebbi védett terület a Tokaj-Bodrogzugi TK. 1. táblázat. Az adatok tájékoztató jellegűek, s a vízpart és a kérdéses változó közötti legkisebb távolságot jelzik. Meder alsó vége Meder középső szakasza Meder felső vége Távolság a gáttól/magasparttól ( « m) 60 100 50 Távolság a folyótól (k m) 500 2800 2500 Távolság a legközelebbi településtől (= m) 100 0 50 A holtmeder aktuális ökológiai állapotának értékelése A láthatóan jelentős vízhiány ellenére az öntözőmű rendszeresen üzemel. Az átlagos vízszinthez képest (amelyet 1997-ben egy ökológiai hatástanulmány 60 cm-rel javasolt megemelni) láthatólag legalább 60-70 cm hiányzik. A holtmeder felszínének több mint 90-95 %-át makrovegetáció, elsősorban felszínen kiterülő (úszó és/vagy gyökerező) hínárnövényzet borítja. Nagyobb nyíltvizes foltok csupán a meder Tiszanagyfalu felőli szakaszán találhatók, de az egész holtmederre vonatkozóan a nyíltvíz borítása 5 % alatti. A holtmedret több helyen és számottevő kiterjedésben habituálisan eltérő minőségű foltok és/vagy sávok