Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

1. szám - Csanády Mihály: Az ásványvíz fogalom változása napjainkban

55 Az ásványvíz fogalom változása napjainkban Csanády Mihály 1122. Budapest, Goldmark K, u. 38/B Kivonat: Az ivásra szolgáló ásványvíz fogalma az Európai Unióban más. mint ami hazánkban (és Közép-Európában) több, mint száz évig elfogadott volt, és ezt a változtatást nem követte a fogyasztók tájékoztatása. E téren ma nagy a káosz. A kereskedelem érdeke a szakmai szempontokat teljesen háttérbe szorítja. A tájékozatlanság csaknem lehetetlenné teszi, hogy az ásványvíz-fogyasztás előnyös hatásai érvényesüljenek. A cikk példát mutat be két, egészségügyi szempontból nehezen értékelhető paraméterre. Megemlíti azt is, hogy hazai ásványvizekben olyan szerves vegyületek is előfordulnak, amelyek hatásának értékelésével még nem nagyon foglalkoztak. Kulcsszavak: ásványvíz, biológiai vízigény, fluor, bór, benzol, PAH, humin-anyagok. 1. A hagyományos fogalom változása 1.1. A hagyományos fogalom Közép-Európában - a több, mint 120 éve elfogadott neuheimi konvenció szerint - az ásványi anyagban gazdag, tiszta, természetes vizeket neveztük ásványvíznek. A metrikus rendszer bevezetése után a „gazdag" jelző mellé a kerek 1000 mg/l-es koncentrációt tették meg határnak, vagyis az ennél több ásványi anyagot tartalmazó vizeket tekintették ásványvíznek. Később, hogy a kis mennyiségben is hatékony (biológiailag aktív) anyagok hatását is figyelembe lehessen venni, megengedték, hogy olyan vizet is ásványvíznek lehessen nevezni, amelynek összes só tartalma nem nagy, de az aktív anyagokból (ilyen lehet a szufid-kén, a jód, bróm, fluor, kovasav) tartalmaz annyit, amennyi a biológiai hatás kifejtéséhez szükséges. Ezekre az anyagokra külön-külön adják meg az ásványvízzé minősítéshez szükségen minimális koncentrációt. Ez a minősítési elv hazánkban az 1980-as évekig érvényben volt, és a külsődlegesen (fürdésre) használandó vizekre mind a mai napig érvényes. 1.2. A mediterrán ásványvíz-fogalom A mediterrán országokban (és Franciaországban) az ásványvíz fogalom sokkal lazább. Csak az a követelmény, hogy a víz tiszta, természetes, vagyis az ember okozta szennyezéstől mentes legyen. Ennek valószínűleg az is oka, hogy ezekben az országokban kevés a nagy ásványianyag-tartalmú víz. A melegebb éghajlat miatt eleve nagyobb a fejenkénti víz-igény, ezért itt kisebb koncentráció esetén is bevihető a szükséges ásványi só mennyiség, így ez is szerepet játszhatott abban, hogy az ivásra szolgáló ásványvizek fogalmát másképp határozták meg, vagyis nem követelmény, hogy a víz ásványi anyagokban gazdag legyen. Az Európai Unió az ivásra szolgáló (palackozva forgalomba hozott) ásványvizekre ezt, a mediterrán országokban szokásos meghatározást fogadta el. A vonatkozó jogszabály még arról is ír, hogy az ásványvíz legyen előnyös fiziológiai hatású, de hogy ezen konkréten mi értendő, arról nem szól. Az a régi szabály itt is érvényes, hogy a vizet nem szabad akárhogy kezelni, nem szabad például vegyszert hozzáadni. Nem szabad eltérő helyről származó vizeket keverni, és a palackozásnak helyben kell történnie, illetve a palackozóba a víznek zárt vezetéken kell érkeznie. 1.3 A megengedett víz-kezelés A korábbi szabály az volt, hogy a természetes ásványvizet csak levegőztetni és szűrni szabad (például a vastartalom eltávolítására), és hozzáadni csak szén-dioxidot szabad. Az új szabályozás megengedi azt is, hogy a levegőztetés ózon-tartalmú levegővel történhet (ami a mangán és az arzén eltávolítása szempontjából előnyös), kimondva, hogy ez a víz jellegét és egyéb összetevőit nem változtathatja meg. A valóságban azonban az ózon és a vízben lévő szerves anyagok reakciója nem akadályozható meg, vagyis ez az utóbbi követelmény elvileg nem tartható be. Szokás még azt is előírni, hogy a víz mikroflórája ne változzék, vagyis a vízben eredetileg benne lévő mikroorganizmusok maradjanak meg, de ne szaporodjanak, és idegen mikroorganizmusok ne kerüljenek bele. Ez a fertőtlenítés tilalmát jelenti. Azzal egyet lehet érteni, hogy a vegyszeres fertőtlenítést tiltják, de például az uv-fertőtlenítés tilalma nem látszik indokoltnak ott, ahol a fertőtlenítés kívánatos. 1.4 Az egészségi hatás értékelése A hagyományos ásványvíz fogalomból az adódott, hogy aki ásványi anyagban gazdag vizet akart fogyasztani, az elvileg megkereshette az igényeinek megfelelő ásványvizet. Igaz, hogy ehhez akkor sem sokan értettek, nem nagyon volt, aki szakszerű tanácsot tudott volna adni, hiszen az orvosok nagyobb részének sincs fogalma arról, hogy mikor milyen vizet célszerű fogyasztani. Az ivóvizeknél lényegesen több ásványi anyagot tartalmazó vizekre igaz az, hogy van, akinek hasznos a többlet-bevitel, de olyanok is vannak, akiknél ez káros lehet. Ez függ attól, milyen anyagban gazdag az adott víz, és persze attól is, hogy az illető fogyasztónak (egészségi állapotától is függően) mire van igénye. Gyógyvíznek minősül az az ásványvíz, amelynek gyógyhatása van, és ezt meghatározott jogi eljárással elismerték. Előfordul, hogy egy jelentős ásványianyag-tartalmú ásványvíz és egy gyógyvíz között csak az a különbség, hogy az egyiknek a gyógyhatását igazolták és elismerték, a másikét (amelyik ugyanolyan összetételű lehet) nem. A szervezet persze ilyenkor ugyanúgy reagál, hiszen a biológiai hatás nem függ a jogi elismertségtől. A gyógyvizeknél - ahogy a gyógyszereknél és a gyógyhatású egyéb anyagoknál is - elfogadott, hogy van, akinél egy adott tennék fogyasztása ajánlható, és van, akinél nem. Ezt a gyógyvizeknél a palackokra az engedélyező hatóság (nagyon helyesen) rá is íratja. Egy jelentős sótartalmú ásványvízre ugyanez lenne érvényes, vagyis itt is megadható a fogyasztásra vonatkozó javallat és ellenjavallat, de ezt nem szokás ráírni a palackra, mert a forgalmazók véleménye szerint ez piaci szempontból hátrányos. A fogyasztó tájékoztatása így elmarad. Egy adott ásványvíz fogyasztásának egy adott személyre előnyös, közömbös vagy éppen hátrányos hatásáról csak a