Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

215 A hínáros békaszőlő (Potamogeton perfoliatus) fotoszintézisének szezonalitása Tóth Viktor - Herodek Sándor MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237. Tihany, Klebeisberg K. u. 3 Kivonat: Laboratóriumi körülmények között meghatároztuk a Potamogeton perfoliatus L. fotoszintézisének fényfüggését, illetve a sötétlégzését a Balaton vízének aktuális hőmérsékleténél. A mért adatok alapján kiszámoltuk a főbb fotoszintetikus paramé­tereket. A fotoszintézis maximális intenzitását (Pma X) és a fénytelítési intenzitást (I k) egyértelmű szezonális növekedést mu­tatott, míg a sötétlégzés (R) értéke a vegetációs során csökken. A fénykompenzációs intenzitást (l c) értékei nem mutattak szezonális változatosságot. A kapott értékek alapján a Lambert-Beer törvényt használva fel kiszámítottuk a fénykompenzá­ciós (Z c) és a a fénytelítési (Z k) mélységeket. A fénykompenzációs mélység a vegetációs periódus során jelentősen csökkent (1,7 méterről 3 méterre), míg a fénytelítési mélység a nyár végére 1 méterről 0,4 méterre nő. Az optimális feltételek ilyen mértékű csökkenése vezethet a P. perfoliatus faj idő előtti szeneszcenciáját. . Kulcsszavak: fotoszintézis, sötétlégzés, kompenzációs megvilágítás, fénytelítési megvilágítás, Balaton, Potamogeton perfoliatus. Bevezetés A Balaton hinárosainak nagy a jelentősége, hiszen szá­mos élőlény lakó-, búvó- vagy ivó-helyeként játszanak fon­tos szerepet (Entz és Sebestyén, 1942). A balatoni hínárok fontos faja a Potamogeton perfoliatus L. (hínáros békasző­lő), hiszen ez a tó egyik legeltetjedtebb és legszámottevőbb faja. A P perfoliatus víz alá merülő, az üledékben gyökerező, erős szárral, tojásdad levelekkel rendelkező évelő vízi nö­vény (Felföldi, 1990). A faj magas élettani, morfológiai és fenológiai plaszticitásának és adaptációs készségének kö­szönheti kozmopolita jellegét. A Balatonban eltérő környe­zeti feltételek mellett (hőmérséklet, fény, fizikai hatások, trofitás) létező hínáros békaszőlő nagy számú élettani és morfológiai típust produkál (Herodek és mts., 2001, Tóth és Herodek, 2002, Vári és Tóth, 2007). A P perfoliatus szaporodása dominánsan vegetatív, fő­ként a gyökértörzs révén megy végbe. A friss hajtások meg­jelenése a vegetációs periódus során folyamatos, azonban az állomány méretére elsősorban a tavaszi ivartalan szaporo­dásnak van jelentős hatása. A hínáros békaszőlő gyökerezett életmódja következtében érzékeny a környezeti feltételek változására, így a vegetációs periódus során különböző élet­tani, fenológiai és morfológiai módosulásokkal reagálnak az üledékfelszínt érő fény mennyiségi és minőségi összetételé­re, a víz hőmérsékletére, stb. Az élettani folyamatok közül a fotoszintézis az egyik legfontosabb, mert jelenti a növények fő energia és szerves­anyag forrását (Taiz és Zeiger, 2002). A környezeti feltéte­lek által módosított fotoszintézis jelentősen befolyásolja a hínáros békaszőlő növekedését és szaporodását. A P .perfo­liatus maximális elterjedését elsősorban a vegetatív szapo­rodás legaktívabb időszakának klimatikus viszonyai hatá­rozzák meg, ezért lényeges a tavaszi időszak (alacsony fényintenzitás és alacsony hőmérséklet mellett) fotoszinté­zisének tanulmányozása. A vegetációs periódus során a Balaton hínár-állományá­nak faji összetételében is változások figyelhetők meg. A háttérben elsősorban abiotikus tényezők limitáló hatása téte­lezhető fel, így a fotoszintetikus paraméterek szezonális vál­tozásának nyomon követése adhat magyarázatot egyes fajok szezonális vagy területi dominanciájára. Mostani munkánkban ellenőrzött laboratóriumi körülmé­nyek között határoztuk meg egy vegetációs periódus során a Potamogeton perfoliatus L. fotoszintézisének fény- és hő­mérséklet-függését, megmértük a respiráció hőmérséklet­függését, és ezen paraméterek alapján kísérletet teszünk a hínár elterjedésének magyarázatára. Anyag és módszer A vizsgálatainkat a Tihanyi-félszigetet környező part menti területekről gyűjtött Potamogeton perfoliatus-on vé­geztük. Vizsgálatainkhoz egészséges, ép növényeket gyűj­töttünk a Balaton Siófoki medencéjének déli és északi part­járól. A begyűjtött növényeket Balatonból mert vízzel töl­tött hütőtáskában, sötétben szállítottuk az Limnológiai Inté­zetbe. A P. perfoliatus szárakról a harmadik-negyedik legfi­atalabb kifejlett leveleket használtuk fel a vizsgálatokhoz. A levelek felszínét borító bevonatot gyengéden eltávolítottuk. A méréseket az előzőleg megjelent vizsgálataink alapján terveztük (Herodek és mts., 2001, Tóth és Herodek, 2002). A fotoszintézis méréséhez 93x 17 X13cm-es inkubációs ak­váriumot építettünk. Az akváriumot 6, egyenként 22x8x11 cm-es inkubációs kamrára osztottuk, amelyekbe 18 db 95 % 0 2 telítettségű, szűrt Balaton vízzel töltött 300 ml-es Karls­ruhe (WTW, Németország) edényt helyeztünk el. A megvi­lágítást az inkubációs akvárium hossza mentén elhelyezett F33 Coolwhite 36 W (Tungsram, Magyarország) fénycsö­vekkel biztosítottuk. Az akvárium fénycsövek felé eső olda­lát különböző számú semleges fényáteresztő fóliával (Scot­chshield S50NEARL400) (3M, USA) bevonva a kamrákat érő fényintenzitást 6 különböző értékre (12 és 790 pmol m" 2 sec" 1 között) állítottuk be. Az inkubátort Neslab RTE-17 (Thermo Fischer Scientific, USA) hűtő-fűtő termosztáthoz kapcsoltuk. A fotoszintézist 0 2 módszerrel mértük (TriOx­matic 300 oxigén elektród, Oxi 539 mikroprocesszoros oxi­méter, WTW, Németország). A fotoszintézis méréseket a Balaton aktuális vízhőmérsékletén végeztük. A mért adatok feldolgozása Excel (Microsoft, USA). Ky­Plot 2.0 és SigmaPlot 8.0 (SPSS, USA) programok segítsé­gével történt. Eredmények A mérések hagyományos fény-fotoszintézis görbe lefutá­sát mutatták (/. ábra). Sötétben és alacsony fényintenzitás mellett oxigénfogyást mértünk. A fényintenzitás növelésé­vel hirtelen nőtt az oxigéntermelés és magas fényintenzitá­soknál a fotoszintetikus oxigéntermelés elérte a telítődést (7. ábra). A kapott adatokra a legkisebb négyzetek eljárásával il­lesztettük a Platt és munkatársai által leírt (Platt és mts., 1980) képletet: P = P,\ \-e­a,l P-\e~ ß,I P­ahol P s - a fotoszintézis elméleti maximuma, a - fotoszintetikus koefficiens, ß- inhibíciós koefficiens, /- fényintenzitás.

Next

/
Thumbnails
Contents