Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

188 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. A halak egyedfejlődését kísérő táplálékváltások és azok kihatása a fajon belüli és fajok közötti táplálékfelosztásra a Balatonban. Specziár András és T.-Rezsu Emese MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézete, 8237. Tihany Klebelsbcrg K. u. 3. Debreceni Egyetem, Hidrobiológia Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: Folyó kutatásaink célja, hogy elemezzük a gyakoribb balatoni halfajok (15 faj) táplálkozásában megfigyelhető méretfüggő folyamatokat természetes életterükben. Számos halfajnál vizsgáljuk a növekedés során fellépő táplálékváltásokat, elemezzük a táplálékbázis felosztás alakulását mind a fajok között, mind az egyes fajok állományain belül a teljes méret skálát illetően. Jelen dolgozatunkban eddigi eredményeinkbe adunk egy kis betekintést. Kulcsszavak: táplálék összetétel, táplálékváltás, láplálékfelosztás, méretfüggő mintázatok, Balaton. Bevezetés A halak tömege a külső táplálkozás megkezdésétől életük végéig 4-8 nagyságrenddel növekszik. A növekedés során jelentősen nő a hal energiaigénye, így egyre több táplálékra van szüksége. A növekvő táplálékigény a morfológiai és energetikai (profitabilitás) akadályok miatt csak bizonyos korlátok között elégíthető ki úgy, hogy adott táplálékból fogyaszt többet a hal. Rendszerint eljön az a pont, amikor már a táplálék méretét is növelni kell. Minthogy az egyes táplálék szervezetek mérete behatárolt tartományba esik, illetve, hogy az adott élőhelyen rendelkezésre álló táplálékkészlet méreteloszlása sem folytonos, a táplálék méretének növelése gyakran egyben táplálékbázis váltást is jelent (

Werner & Gilliam 1984). Az új táplálék megszerzéséhez a hal gyakran élőhelyének és/vagy táplálkozás szokásainak megváltoztatására is kényszerül. A táplálékváltás időszaka kritikus pontja a Anyag és módszerek A halakat 2004-2007. folyamán a vegetációs időben gyüjtöttük különféle halászati eszközök (pl., szánkós ivadékháló, szák, elektromos halászgép, paneles kopoltyúháló, kerítöháló) segítségével az elérhető teljes méret spektrumban. A táplálék összetételét a gyomor, vagy a bélcsatorna elülső szakaszának tartalmának meghatározásával becsültük és tömegarányokban fejeztük ki. Értékelhető minőségű gyomor-/béltartalmat a 15 halfaj 6181 egyednél találtunk. Az egyes vizsgálati csoportok táplálékában mutatkozó hasonlóságot a százalékos átfedési index (

Krebs 1989) alapján jellemeztük. Amennyiben ezen index értéke 60% feletti akkor az átfedés a gyakorlati tapasztalatok alapján ökológiai szempontból jelentősnek tekintendő (Wallance 1981). Eredmények és értékelésük A vizsgált halfajok mindegyikénél jelentősen változott a táplálék összetétele a testméret függvényében (/. ábra). A legtöbb halfaj legalább életének kezdeti szakaszában fogyasztott apró planktonikus rákokat. A kifejlett korra jellemző táplálék összetétel eléréséhez fajonként eltérően hol fokozatos, hol pedig nagyon határozott, „pillanatszerű" táplálékváltásokkal találkozhatunk. A legkisebb változások a vízközt élő és planktont fogyasztó küsz (Alburnus alburnus), valamint garda (Pelecus cultratus) táplálékában tapasztaltuk. E halfajoknál a planktonikus rákok életük teljes szakaszában meghatározó öszszetevői a tápláléknak, amely a nagyobb egyedeknél a küsznél a vízfelszínre hulló rovarokkal és árvaszúnyog bábokkal, míg a gardánál halivadékkal és árvaszúnyog bábokkal egészül ki. Ezzel szemben, nagyon határozott és gyors táplálékváltásokat figyelhetünk meg a kifejlett hal életének, hiszen a váltás egyfelől szükséges a hal fennmaradása és növekedése szempontjából, másfelől viszont a váltás során a halnak lényegesen új környezeti hatásokkal is szembesülnie kell. Mindez azt is jelenti, hogy az adott fajnak a növekedés során változik a táplálékhálózaton belüli szerepe (niche váltás). Folyó kutatásaink célja, hogy elemezzük a gyakoribb balatoni halfajok (15 faj) táplálkozásában megfigyelhető méretfüggő folyamatokat természetes életterükben. Számos halfajnál vizsgáljuk a növekedést kísérő táplálékváltásokat. Elemezzük a táplálékbázis felosztás alakulását mind a fajok között, mind az egyes fajok állományain belül a fejlődés teljes méret skáláján. A jelen közlemény keretében eredményeinkből természetesen csak egy nagyon kis szelet bemutatására van lehetőség. korban ragadozó fogassüllőnél (Sander luciopercá), kősüllőnél (S. volgensis), balinnál (Aspius aspius), valamint a táplálékukat egyesével zsákmányul ejtő kis termetű makro-gerinctelen fogyasztó halfajoknál, mint például a vágódurbincsnál (Gymnocephalus cernuus), a folyami gébnél (Neogobius fluviatilis) és a sügérnél (Perca fluviatilis) (lásd még Rezsu és Specziár 2006). A szűrő és/vagy legelő táplálkozású pontyféléknél (pl., dévérkeszeg — Abramis brama, karika keszeg - Blicca bjoerkna, ezüstkárász - Carassius gibelio, bodorka - Rutilus rutilus, vörösszárnyú keszeg - Scardinius erythrophthalmus) ugyanakkor a táplálék jelentős változásai hosszabb fokozatos átmenet során következnek be. Hasonló jelenséget tapasztaltunk az idegen honos naphalnál (Lepomis gibbosus) is (lásd még Rezsu és Specziár 2006). A pontynál (Cyprinus carpio) a természetes szaporulat csekélysége miatt 20 cm-nél kisebb példányok csak elvétve gyűjthetők a Balatonban, így e fajnál a táplálékváltás szempontjából legjelentősebb méretcsoportok táplálékát nem tudtuk kellő alapossággal tanulmányozni. A növekedés során fellépő táplálékváltásoknak jelentős kihatása van a fajon belüli táplálékfelosztásra. Számos halfajnál jellemző, hogy az egyedfejlődés korai szakaszában felhagy a Zooplankton fogyasztásával, amely egyben azt is eredményezi, hogy az idősebb példányok és az ivadék között gyakorlatilag nincs táplálékátfedés (2 A,B,C ábrák). Ugyanakkor, olyan halfajoknál, amelyek csak nagyon nagy méret elérésével (pl., dévérkeszeg), vagy egyáltalán nem hagynak fel a Zooplankton fogyasztással (pl., küsz, garda) jelentős lehet az ivadék és az idősebb korcsoportok táplálékának átfedése, és így nagyobb eséllyel alakulhat ki náluk fajon belüli táplálkozási konkurencia (2D ábra). A fajon belüli táplálékfelosztás leg-