Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

167 alapján a találatok pontosak voltak, de a szélesebb alakok irányába haladva a hibás találatok száma és a találati hiba mértéke nőtt (2. ábra). Az 50. alak esetén a hiba mértéke már 5 volt. Ez azonban nem jelenti automatikusan azt, hogy a térfogatbecslés hibája is nőtt, ugyanis vékony alakoknál a szomszédos alakok közötti térfogatkülönbség lényegesen nagyobb volt, mint a vastagabb alakok esetén (3. ábra). Bár a találati hiba a vastag alakok esetén ötször akkora volt, mint a vékonyaknál (50-es tábla esetén), a térfogat becslés hibája mégis kisebb (4. ábra). találati hiba 0 1 2345678 910 hossz/szélesség 2. ábra. A találati hiba és az alak közötti összefüggés eltérés (%) 1 3 5 7 9 11 13 15 17 19 21 23 25 27 29 31 33 35 37 39 41 43 45 47 49 alakok sorszáma 3. ábra. Az egymás melletti alakok közötti térfogatkülönbség térfogat különbség (%) 40 4 6 hossz/szélesség 4. ábra. A térfogatbecslés hibája az alak függvényében Összefoglalás: Munkánk eredményeként igazolást nyert, hogy a hagyományos térfogatbecslés során (annak ellenére, hogy a mérések bizonyos tekintetben idealizált módon zajlottak) már az egyszerű alakok esetén is legalább 10%-os hibát vétünk. A bonyolultabb alakoknál ez a hiba akár 80% is lehet. A módszer ellen szól az is, hogy idő és munkaigényes, hiszen néhány forma esetén akár 10 mérést is el kell végezni egyetlen egyeden. Ugyancsak ismert az az eljárás is, amikor az egyes fajok (vagy magasabb taxonok) egyedeit lineáris méretekkel megadott osztályokba sorolják (Olenina et al. 2006), és az osztályoknak adják meg az átlagos biomasszáját. Jóllehet ez a módszer gyors, de meglehetősen durva becslést eredményez. Az alternatívaként javasolt alak katalógusból történő becslés 15-25 % hibával terhelt, ugyanakkor egyetlen mérésen alapul, így használata összehasonlíthatatlanul gyorsabb, mint a hagyományos eljárásé. A hátránya jelenleg még az, hogy a számításokhoz szükséges formulát csak azokra az alakokra dolgoztuk ki, melyek forgástestek, ezáltal számítógépes grafikai eljárással megrajzolhatók, valamint a térfogatuk és a hosszuk közötti összefüggés könnyen megadható. A bonyolultabb alakok esetén, az idő és költséghatékonyság szempontjait is figyelembe véve, jelenleg még csak a munkaigényes, térbeli megformálás kínálkozik lehetőségként. Köszönetnyilvánítás Köszönetem fejezem ki témavezetőimnek, dr. Borics Gábornak és dr. Nagy Sándor Alexnek, akik munkám során minden támogatást megadtak. Köszönet illeti Várbíró Gábort, aki a szakmai munkában nélkülözhetetlen segítséget nyújtott. Köszönöm továbbá mindazoknak (a hivatásos algológusoknak, ill. egyetemi hallgatóknak) a türelmét és munkáját, akik segítségünkre voltak az - olykor unalmasnak tűnő - tesztek elvégzésében. Irodalom CEN TC 230/WG 2ATG 3 (2006): Draft proposal of "Phytoplankton biovolume determination using inverted microscopy (Utermöhl technique)" Dévai Gy., Végvári P., Nagy S., Bancsi I. (szerk.) 1999: Az ökológiai vizminösités elmélete és gyakorlata 1. rész. - Acta Biol. Debr. Oecol. Hung. 10/1. 216 pp. Engelsen O., Hop H., Hegseth E.N., Hansen E. and Falk-Petersen. S. (2004): Deriving phytoplankton biomass in the Marginal Ice Zone from satellite observable parameters Int. J. Remote Sensing, 10-20, Vol. 25, No. 7-8, 1453-1457. Felföldy L. (1987): A biológiai vízminősítés (4. javított és bővített kiadás). Vízügyi Hidrobiológia 16, 1-258. VGI, Budapest. Grigorszky I., Nagy S., Tóth A., Máté Cs., Müller Z., Borbély Gy. 1998: Zooplankton and phytoplankton interactions in a temperate eutrophic oxbow. - Journal of Plankton Research 20/10: 1989-1995. Grigorszky I., Nagy S., Krienitz I., Kiss K. T., Hamvas M.M., Tóth A., Borics G„ Máthé CS., Kiss B„ Borbély Gy., Dévai Gy., Padisák J. 2000: Seasonal succession of phytoplankton in a small oligotrophic oxbow, and some consideration to the PEG model - Verh. Internat. Verein. Limnol. 27: 152-156. Grigorszky I., Borics G., Padisák J., Tóthmérész B., Vasas G., Nagy S., Borbély Gy. 2003: Factors controlling the occurence of Dinophyta species in Hungary - Hydrobiologia 503-506: 203-207. Gulyás P. (1983): KGST Biológiai módszerek VHB 12. 1-242 Vizdok Bp. Hillebrand H„ Dürselen C. D„ Kirschtel D., Pollingher U., Zohary, T. (1999): Biovolume calculation for pelagic and benthic microalgae. J. Phycol. 35: 403 - 424. Joint I., Groom S.B. (2000): Estimation of phytoplankton production from space: current status and future potential of satellite remote sensing. Journal of experimental marine biology and ecology. ISSN 0022-0981 vol. 250, n 1-2, pp.

233-255. Kreps E., & Verbinskaya N., (1930): Seasonal changes in the phosphate and nitrate content and in hydrogen ion concentrations in the Barents Sea. J. Cons. Int. Explor. Mer 5, 329-346. Lohmann H. (1908): Untersuchungen zur Feststellung des vollständigen Gehaltes des Meeres an Plankton. Wiss. Meeresunters. Abt. Kiel, N. F. 10,129-370. Maia-Barbosa P. M., Bozelli R. L. (2005): Length-weight relationships for five cladoceran species in an Amazonian lake. Braz. arch. biol. Technol.vol.48 no.

2. pp.303-308. Németh J. és Vörös L. (1986): Koncepció és módszertan felszíni vizek algológiai monitoringjához. 1-264. Környezetvédelmi Intézet, Budapest. Olenina I., Hajdú S., Edler L., Andersson A., Wasmund N„ Busch S., Göbel, J., Gromisz S„ Huseby S., Huttunen M„ Jaanus A., Kokkonen P.,