Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.
127 Makroszkopikus gerinctelen együttesek kvantitatív és kvalitatív vizsgálata a Ménes-patakon Málnás Kristóf 1, Polyák László 1, Deák Csaba 2, Tóth Mónika 1 'Debreceni Egyetem, TEK, TTK, Hidrobiológiái Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér I. 2Debreceni Egyetem, TEK, TTK, Alkalmazott Ökológiai Tanszék, 4032. Debrecen, Egyetem tér 1. Kivonat: Munkánk során vízi, makroszkopikus ízeltlábú együttesek mennyiségi és minőségi viszonyainak vizsgálatára került sor a Ménespatakon (Szigliget), mintavételeink 2007-ben történtek. Ennek során összehasonlítottuk az aljzat mimsége alapján meghatározott mikrohabitat típusok makroszkopikus gerinctelen együtteseit, mennyiségi és miniségi adataik alapján. Továbbá vizsgáltuk az áramlás erősségének az Ízeltlábú-együttesek összetételére gyakorolt hatását. Jelen dolgozatunkban a tavaszi eredményeket mutatjuk be. Kulcsszavak: mikrohabitat, kisvízfolyások, élőhelypreferencia Bevezetés Az ötvenes években jelentek meg először a makroszkopikus gerinctelen állatok jelenlétére, hiányára, és relatív gyakoriságára épülő minősítési rendszerek. Az akkoriban új, kezdetleges vízminősítési rendszerek az utóbbi évtizedekben sokat fejlődtek, s egyre nagyobb hangsúly kaptak nem csupán az ökológiai vízminősítésben (Dévai és mtsai. 1999), hanem a vízi és vizes élőhelyek állapotértékelése során is (Gőri és mtsai. 2000, Dévai és mtsai. 2001a, 2001b). Az utóbbi időkben az ökológiai szemlélet fokozatosan vezető szerephez jut az Európai Unióban is. Ugyanakkor a vízminősítési rendszerek esetében gyakori hiba, hogy az egyes taxonok hiányát pusztán vízminőségi okokra vezetik vissza, holott sokszor előfordul, hogy ennek a megfelelő mikrohabitat hiánya az okozója. Jövőbeni célunk egy a hegyvidéki kisvízfolyások makroszkopikus gerinctelen közösségek mikrohabitát szerinti mozaikosságának, és a különböző taxonok mikrohabitát-preferenciájának tanulmányozását célzó vizsgálatsorozat elindítása. Célunk a hasonló típusba tartozó vízfolyások makroszkopikus gerinctelen közösségeiben tapasztalható eltérések vizsgálata, magyarázata. 2004ben már végeztünk hasonló céllal vizsgálatokat (Deák és mtsai. 2005) a Rakaca-patakon, de akkor elsősorban kémiai paraméterek vizsgálata történt. Jelen munkánk során a hídromorfológiai tulajdonságokra koncentrálunk. Az itt ismertetett elővizsgálat során célunk, a legfontosabb abiotikus befolyásoló tényezők kiszűrése volt. Munkánk során kvantitatív mintavételezés segítségével vizsgáltuk, a Ménes-patak makroszkopikus vízi gerinctelen faunáját, és a bentoszlakó közösségek mikrohabitátok szerinti mennyiségi eltéréseit. Választásunk azért esett a Ménes-patakra, és a későbbiekben a Bódva folyó más kisvizű befolyójára, mert makroszkopikus gerinctelen faunája jói ismert, hisz az utóbbi években több faunisztikai vizsgálat történt ezen a vidéken (Kovács és mtsai, 1999 2003; Kovács 2005a; 2005b; Málnás és mtsai. 2006; Móra és Csabai 2002 a, 2002b, 2003; Nógrádi; 1989a, 1989b, 1995, 1998; Nógrádi és Uherkovich 2002; Uherkovich és Nógrádi 2003; Nógrádi és mtsai. 1999), és az előző évek terepi tapasztalatai alapján természet-közeli állapotú, állandó vízjárású, kvantitatív mintavételezésre alkalmas patak. Anyag és módszer Munkánk során kvalitatív mintavételt végeztünk a Ménes-patakon 2007. április 1.- én. Két mintavételi szakaszunk, a Szögliget feletti „gázló", és a 27-es úton átívelő híd környéke volt. A mintavételt 25x25cm alapterületű Surber mintavevővel végeztük. A mintavétel során négy aljzattípust különböztettünk meg, mindegyik aljzattípusból három-három ismétlést végeztünk. A megkülönböztetett aljzattípusok a köves; aprókavicsos; sima, kemény meszes bevonatú; és a növényi törmelékes voltak Ezek mellett megbecsültük az alga-borítottságot, a megvilágítottság mértékét és feljegyeztük a vízmélységet, valamint az áramlás erősségét. Az áramlás-erősség méréséhez búvárok által víz alatti tájékozódó úszáshoz használt perdület-számlálót alkalmaztunk. Mivel a mérőkerék azonos mennyiségű víz áthaladásakor azonos fordulatot tesz, az eszköz összehasonlításra alkalmas adatokat szolgáltat. A fordulatszámot adott idővel elosztva egy összehasonlítható sebességértéket kaptunk. A begyűjtött állatokat 70%os etil-alkoholban tartósítottuk, majd laboratóriumban sztereo-mikroszkóp segítségével azonosítottuk. Eddig csak az EPT taxonok (Ephemeroptera, Plecoptera, Trichoptera), és az árvaszúnyogok (Chironomidae) azonosítását végeztük el. Bizonyos taxonok a mintavétel, a szállítás során annyira megrongálódtak, hogy azonosításukat csak génusz szintig tudtuk elvégezni. A határozás Aubert, 1959; Bauernfeind és Humpesch, 2001; Wallacees mtsai, 1990; Waringer és Graf, 1997 munkái segítségével történt. Az értékelés során összehasonlítottuk a különböző habitát-típusokat (algaborítottság, aljzattípus) közösségeik alapján, és megnéztük a vízsebesség hatását a talált taxonok egyedsürüségére. Az adatok kiértékelését Statistica 6. 1 programcsomag segítségével végeztük. A kategorikus változók (aljzattípus, alga jelenlét-hiány, napos-árnyékolt terület) összehasonlítását a talált egyedszámok alapján ANOVA és t-teszt segítségével végeztük. Az áramláserősség és a vízmélység egyedszámra gyakorolt hatását Pearson korrelációval vizsgáltuk. Eredmenyek A tavaszi mintavétel során összesen 35 taxont tudtunk kimutatni, melyek megoszlása a következő: 16 árvaszúnyog, 7 kérész, 13 tegzes, és 2 álkérész (1. táblázat). A gázló szakaszon négy aljzattípust, míg a híd melletti szakaszon csak hármat találtunk, így összesen 21 mintát vettünk. A vizsgált változók közül az aljzattípusok szerinti összehasonlítás során kaptunk szignifikáns különbségeket, továbbá a vízsebesség függvényében tapasztaltunk szignifikáns korrelációkat bizonyos taxonok esetében. Az aljzatkategóriák függvényében szignifikáns egyedszámbeli eltérést négy taxon esetében tapasztaltunk (Halesus digitatus, Chaetopteryx fusca, Tinodes unicolor, Rhithrogena sp.). Kérészek közül egyedül a Rhithrogena sp. (P = 0,01; F = 5,599; df = 3) esetében volt egyértelműen kimutatható, hogy a köves aljzatot részesítik előnyben. Sem a sima aljzaton, sem a növényi törmelékes részen nem voltak akkora egyedszámban, mint a kövön, annak méretétől függetlenül (1. ábra). A tegzesek közül a Halesus digitatust (p = 0,01; F = 5,8333; df = 3) sikerült a növényi törmelékkel borított részeken nagyobb egyedszámban fogni (2. ábra), míg a Tinodes Unicolor (p = 0,00; F = 10,699; df = 3) a sima, kemény agyagos jellegű részeken fordult elő nagyobb egyedszámban (5. ábra). Szignifikáns különbséget kaptunk továbbá a Chaetopteris fusca (p = 0,00; F = 6,72876; df = 3) egyedszámai esetében a különböző aljzatokon (4. ábra).
