Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

103 Az élőbevonat biotektonikus élőhelyeken, esetünkben epifitikus és epihalotikus élőhelyekről gyűjthető be. 2006-ban a vízinövényekről és a tavak feltöltése után kihelyezett mesterséges alzatokról (függőlegesen leszúrt, 1,8 cm átmérőjű műanyag csövek, melyek felülete alkalmas az élőbevonat kialakulására) havi rendszerességgel vettünk perifiton mintát, a mintavételt egy-egy helyen háromszoros ismétlésben hajtottuk végre. 2007-ben a bevonatminták vertikális (függőleges) megoszlását is figyelembe vettük, külön vizsgáltuk az alzat felső 20 cméről és az alatta lévő 30 cm-ről vett mintákat, a mintavételt havonta kétszer egy-egy helyen kétszeres ismétlésben végeztük. A halastóba elkülönítve, halak által hozzá nem férhető helyre is helyeztünk ki mesterséges alzatokat, melyeket minden esetben mintavétel után teljesen letisztítottunk és vizsgáltuk a következő mintavételig képződött bevonat mennyiségét. Az élőbevonat minták vizsgálata során meghatároztuk a nedves anyag, szárazanyag, hamu- és a hamumentes szárazanyag (szerves anyag), klorofill-a, összes nitrogén és összes foszfor mennyiséget. Eredmények és következtetések • 2006.07.03 • 2006.07.20 S 2006.08.30 • 2006.09.27 02006.10.31 nádas tó gyékényes tó 4. ábra A tavakban képződött élőbevonat átlagos szárazanyag mennyisége 2007-ben (1. tó n — 12, 2. tón = 8, 3. és 4. tó n = 4) Ugyanarról a mintavételi helyről származó, de különböző alzaton - nád és műanyag cső, illetve gyékény és műanyag cső - képződött bevonatok vizsgálata során nem találtunk szignifikáns eltérést. 2006-ban a szárazanyag mennyiségek a rendszer első egységében magasabbak a többi tóban képződött bevonathoz képest és a kifolyó irányába haladva értékük csökken, 2007-ben viszont a halastóban - egy alkalmat kivéve - magasabb az egységnyi felületre eső szárazanyag tartalma a mintáknak (3-4. ábra). 2006-ban és 2007-ben is az 1. tó esetében figyelhetők meg a legnagyobb szórási értékek, mely a kijelölt mintavételi helyek közötti különbséget jól tükrözi. A rendszer két utolsó vízinövényes egységében kis mennyiségű bevonat képződik, melyre magyarázatot a rendszer tápanyag eltávolítása, illetve a sűrű és zárt növény állományok árnyékoló hatása ad. Welch és Jacoby (2004) eredményeihez hasonlóan kísérletünk során is a szerves anyag tartalmú szennyvíz bevezetése az élőbevonat biomasszájának növekedését eredményezi. 2007-ben a jelentősen megnövelt szennyvíz bevezetés hatására az élőbevonat szárazanyag tartalma is magasabb volt. Az alzatok felső részéről vett bevonatok szárazanyag és klorofill-a tartalmára egységnyi területre vonatkoztatva magasabb értékeket kaptunk, mint a fényszegényebb alsó részről származó minták esetében. 1. táblázat: 2007-ben a halastóban - elkülönített részen képződött bevonat átlagos mennyisége szárazanyagban kifejezve (g m2) (n = 6) Szárazanyag (g m

2) 05.31.-06.18. 06.18.-07.02. 07.02.-07.16. 07.16.-08.13. 08.13.-08.27. 10,76±1,25 7,23±7,26 14.56±12,46 3,33±0,87 1,57±0,36 A 2. táblázatban tüntettük fel az élőbevonat minták összes nitrogén és összes foszfor tartalmát, a szárazanyag százalékában kifejezve. Az átlagos nitrogén és foszfor tartalom az első tóban - egy esetet kivéve - magasabb, mint a vízkezelő rendszer második tavában. Eredményeink összefüggésben állnak a rendszer működési sajátosságaival, mivel az első tóba történik a szennyvíz bevezetése és bizonyítható a bevonat részvétele a vízkezelő rendszer anyagforgalmában. Az élőbevonat vizsgálatát továbbra is folytatjuk, hogy a vízkezelő rendszer működéséről és a tisztítási hatékonyság növeléséről pontosabb ismereteink legyenek, melyek hasznosíthatóak a rendszer üzemeltetése során. Irodalom Azim, M.E., Verdegem, M.C.J., Van Dam, A.A., Beveridge, M.C.M., 2005. Periphyton and Aquatic Production. In: Azim, M.E., Beveridge, M.C.M., Van Dam. A.A., Verdegem, M.C.J. (eds.) Periphyton Ecology, Exploitation and Management. CABI Publishing. London, UK. pp. 1-14. Behning, A.L., 1924. Zur Erforschung der am Flussboden der Wolga lebenden Organismen. Monogr. volz. Biol. Stanc. Saratow,l: 1-398. Dussart, B.H.: 1966. Limonologie L'étude des eaux continentales. Ed. Gauthier-Villars, Paris, pp. 1-667. Lakatos, G., 1976. A terminological system of the biotecton (periphyton). Acta Biol. Debrecina, 13: 193-198. Lakatos, G., 1998. Constructed wetlands for wastewater treatment in Hungary. In: Vymazal, J., Brix, H., Cooper, P.F., Green, M B., Haberl, R. (eds.) Constructed wetlands for wastewater treatment in Europe. Backhuys Publishers, Leiden, The Netherlands, pp. 191-206. Welch, E. B. and Jacoby, J. M„ 2004. Periphyton In: Welch, E. B. and Jacoby, J. M. (eds.) Pollutant effects in fresh waters: Applied Limnology. Spon Press. London. UK. pp. 273-311. 3. ábra. A tavakban képződött élőbevonat átlagos szárazanyag mennyisége 2006-ban (1. tó n = 9, 2. tó n = 6, 3. és 4. tó n = 5

) 90 n 80 Í 70 ra 60 g

1 50 § « g 30 K20 10 0