Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

80 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. mint a Tahi injektor vize (1. táblázat). E különbség minden bizonnyal a kezelés során alkalmazott klórozás eredménye. A táptalajok közötti eltérés oka, hogy az egyes táptalajokon kitenyészthető baktériumok eltérőek lehetnek. 1. táblázat X Tahi I. injektor és a Rákosszentmihályi gépház vízmintáinak tenyészthető csíraszám átlaga (TKE-ml" 1) négy különböző táptalajon Táptalajokon nőtt TKE-ml"' Minták eredete R2A PYE M27 Ravan Tahi I. injektor Rákosszentmihály 95,0 88,8 16,5 116,0 1,4 0,6 1,1 0,5 A Tahi injektor minta diverz közösségét tipikus oligo­tróf, vízi baktériumok, a kemoorganotróf Sphingomonas xe­nophaga, Sphingobium herbicidovorans, Gallionella sp. és egy, idáig tenyésztésbe nem vont gamma-proteobaktérium dominanciája jellemzi (1. ábra). Ez a közösség tiszta, kis szervesanyag-tartalmú, oligotróf vizek baktérium-közössé­gére hasonlít. A Gallionella nemzetség képviselői ismert „vasbaktériumok", mikroaerofíl, fakultatív kemolitotróf au­totróf szervezetek, a vasformák enzimatikus oxidálásából nyernek energiát, de képesek cukrok hasznosítására is. Sejt­jeik spirálisan csavart nyelet képeznek, ezek mentén jelen­tős mennyiségű vasvegyületet halmoznak fel. Jellemzők oli­gotróf vizekben, ivóvízhálózatokban (különösen öntöttvas vezetékekben) tömegesen fordulhatnak elő (Ridgway és mt­sai 1981). A rákosszentmihályi gépház vizében a Mycobacterium sp. Methylocella palustris, Cellvibrio japonicus, Alcalige­nes sp. találhatóak meg nagyobb mennyiségben (/. ábra). A nem kórokozó (pl. tuberkulotikus) Mycobacterium fajok gyakran előfordulnak természetes és vezetékes vizekben, a vízalatti biofílm-közösségekben fontos adhéziós funkciót töltenek be. Ellenálló, mikolsav-tartalmú sejtfaluk segítsé­gével a fertőtlenítő kezeléseket is gyakran túlélik, így rela­tív mennyiségük tovább növekszik (Le Dan tec és mtsai 2002). Megjelenésük nem hozható összefüggésbe sem feká­lis szennyezéssel, sem hibás ivóvízkezeléssel, vagy üzemza­varral. E nem kórokozó Mycobacteriumok közül egyes fa­jok törzseit kizárólag és jellemzően ivóvízhálózatokból izo­lálják, így e rendszerek akár természetes élőhelyüknek is te­kinthetők (Szewzyk és mtsai 2000). A Methylocella palust­ris metán, metanol és más egyszén vegyület oxidálásával is képes energiát nyerni (fakultatív metilotróf), autotróf, a ki­száradást jól tűrő, kissé acidofil szervezet (Dedysh és mtsai 2000). A Cellvibrio japonicus egy szaprotróf talaj eredetű baktérium, amely különleges enzimeivel (glikozil-hidrolá­zok) olyan szubsztrátokat is hasznosítani képes, amelyeket más baktériumok nem, pl. a növényi sejtfalat alkotó cellu­lóz, mannán, xylán, galaktán, pektinek (Humphry és mtsai 2003). A két mintának nemcsak faj összetétele különböző, diver­zitásuk is eltér. A Rákosszentmihályi gépház vizében mind­össze 1,48-1,87; míg a Tahi injektorban 2,49-3,30 volt a kü­lönböző enzimekkel végzett T-RFLP vizsgálatok eredmé­nyeiből számolt diverzitás-index (2. táblázat). Ez annak a következménye, hogy a rákosszentmihályi mintában néhány faj (különösen a Mycobacterium sp.) nagyarányú dominan­ciájajellemző. A diverzitás csökkenése és a fajösszetételben megjelenő különbségek valószínűleg a klórozással hozhatók összefüggésbe. Kutatásaink további szakaszában választ kaphatunk arra, ez a két közösség-típus a teljes ivóvízhálózat mely szaka­szaira, és milyen hosszú ideig jellemző. Későbbi mintavéte­lek eredményei alapján kiderülhet, hogy az egyes vízkémiai és higiénés jellemzők milyen összefüggést mutatnak a bak­térium-közösség szerkezetével. 139 Sphingomonas xenophaga 162 gamma-proteobaktérium 205 Sphingobium herbicidt 232/233 Gallione "69 Gallionella sp. 150 gamma-pnoteobaktériur 153 128 \i i ' 219 Ati WWL-m Ü V •. 240 'orans Ha sp. 197 Mycobacterium sp. 135 Methylocella palustris 229 Cellvibrio japonicus 232 Alcaligenes sp. 55 225 Bacillales baktérium 243 / 1. ábra. A Tahi I. injektor (fent) és a Rákosszentmihályi gépház (lent) vízmintáinak T-RFLP profilja AluRI enzim­mel történt emésztést követően. Az egyes csúcsokat az azo­nos T-RF hosszal rendelkező klánok bázissorrend-lemzé­sével azonosítottuk 2. táblázat. A két vízminta (Tahi I. injektor, Rákosszent­mihály) Shannon-Weaver-féle diverzitás-index értékei négy különböző enzimmel történt hasítást követően, a T­RFLP profilból számítva Enzimek minták Alul AsmRI Hin61 Msp\ Tahi I. injektor Rákosszentmihály 3,15 1,87 2,70 1,53 3,30 1,48 2,49 1,70 Köszönetnyilvánítás A kutatás az ELTE Környezettudományi Kooperációs Kuta­tóközpont és a Fővárosi Vízművek Zrt. együttműködésének ke­retében valósult meg. Irodalom Csernyánszky, L„ Várszegi, C. 1993: A Fővárosi Vízművek partiszűrésű víztermelő rendszerének kialakítása, üzemeltetése. Hidr. Közi. 73:133­Dedysh, S.N., Liesack, W., Khmelenina, V.N., Suzina, N.E., Trotsenko, Y.A., Semrau, J.D., Bares, A.M., Panikov, N.S., Tiedje, J.M. 2000: Methylo­cella palustris gen. nov., sp. nov., a new methane-oxidizing acidophilic bacterium from peat bogs, representing a novel subtype of serine-path­way methanotrophs. Int. J. Syst. Evol. Microbiol. 50:955-969. Homonnay, Z.G., Kéki, Z., G.-Tóth, L., Tóth, E. 2006: Balatoni planktonikus rákok ( Daphnia cucullata, Eudiaptomus gracilis) tenyészthető baktéri­um-partnerei. Hidrol. Közi 86:51-53. Humphry, DR., Black, G.W., Cummings, S.P. 2003: Reclassification of 'Pseudomonas fluorescens subsp. cellulosa' NCIMB 10462 (Ueda et al. 1952) as Cellvibrio japonicus sp. nov. and revival of Cellvibrio vulgaris sp. nov., nom. rev. and Cellvibrio fulvus sp. nov., nom. rev. Int. J. Syst. Evol. Microbiol. 53:393-400. Le Dantec, C., Duguet, J.P., Montiel, A., Dumoutier, N., Dubrou, S., Vin­cent, V. 2002: Chlorine disinfection of atypical mycobacteria isolated from a water distribution system. Appl. Environ. Microbiol. 68:1025­Poindexter, J.S. 1991: Dimorphic prosthecate bacteria: the genera Caulo­bacter, Asticcacaulis, Hyphomicrobium, Pedomicrobium, Hyphomonas, and Thiodendron. In: Balows, A., Trüper, H. G., Dworkin, M., Harder, W., Schleifer, K.-H. (eds.): The Prokaryotes. 3. Springer-Verlag, New York, 2176-2196. Reasoner, D.J., Geldreich, E.E. 1985: A new medium for the enumeration and subculture of bacteria from potable water. Appl Environ Microbiol. 49:1-7

Next

/
Thumbnails
Contents