Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

71 náltunk (Colina és mtsai, 1996), melybe 65 m/m %-os salétromsav és 96 m/m %-os kénsav elegyét töltöttük , a feltárás után a foszfor tartalmat 882 nm-en mértük spektrofotométeren. Üledék mintákat csőmintavevővel vettünk 2007 júniusában, hat mintavételi ponton. A legfelső 0-5 cm-es réteget elkülönítettük, majd a mintákat integráltuk. Ebből többlépcsős feltárással kivontuk a teljes foszfor tartalmat, melynek meghatározása a fent említett kolorimetriás eljárással történt. Eredmények A bodorka „teljes test" vizsgálata alapján megállapítottuk, hogy a fiatalabb és az idősebb korcsoportok esetében is szignifikánsan magasabb foszfor tartalom jellemző a tavaszi hónapokban, mint nyáron. A fiatalabb korcsoportok tavaszszal szignifikánsan több (x átl.± 1SE; 4,32 ± 0,27 %, száraz súly) foszfort tartalmaztak, mint nyáron (2,86 ± 0,08 %) (t-teszt, df = 6, t = 5,013, P = 0,001) (1-2. ábrák). Idősebb egyedeknél hasonló különbségeket mértünk: tavasszal átlagosan 4,17 ± 0,01 %-ot, nyáron ez az érték 3,23 ± 0,12 % volt. A különbség ugyancsak szignifikánsnak (df = 10, t = 5,11, P = 0,000) bizonyult (3-4. ábrák). A béltartalmakban mért foszfor koncentrációk hasonló trendet mutattak: fiatalabb egyedeknél tavasszal a P-tartalom átlagosan 1,71 ± 0,1 %, míg nyáron ez az érték 0,61 ± 0,07 %-ra csökkent. Ez a különbség szignifikáns (df = 9, t = 8,284, p = 0,000) volt (1-2. ábrák). Idősebb példányoknál tavasszal átlagosan 1,54 ± 0,1 % P-t mértünk, míg nyáron ez az érték szignifikánsan alacsonyabb (0,62 ± 0,04 %) (df = 7, t = 8,278, P = 0,000) volt (3-4. ábrák). Az izomszövetben nem jellemző szezonális dinamika a foszfor tartalomban. Fiatal egyedeknél tavasszal átlag 0,89 ± 0,06 % P-tartalom voltjellemző, míg nyáron 1,00 ± 0,03 % P-tartalmat mértünk (1-2. ábrák). A különbség nem volt szignifikáns (df = 8, t = -1,631, P = 0,070). Az idősebb korcsoportok izmában tavasszal 1,05 ± 0,08 % P-t mértünk, nyáron 1,00 ± 0,05 %-ot, a különbség ebben az esetben sem szignifikáns (df = 8, t = 0,524, P = 0,307) (3-4. ábrák) 1. ábra: A 2+, 5+ korú bodorkák tavaszi mintáinak foszfor mérési eredményei 2. ábra: A 2+, 5+ korú bodorkák nyári mintáinak foszfor mérési eredményei » — ILL^J teljes test izom béltartalom 3. ábra: Az 4+, 5+ korú bodorkák tavaszi mintáinak foszfor mérési eredményei izom béltartalom 4. ábra: Az 4+, 5+ korú bodorkák nyári mintáinak foszfor mérési eredményei A teljes-test, izomszövet és béltartalom mérések alapján a különböző korcsoportok között nem volt szignifikáns különbség, bár az idősebb egyedek átlagosan valamivel magasabb belső foszfor tartalommal bírnak. A fiatalabb egyedek teljes testéből mért foszfor arány (3,59 ± 0,26 %) szignifikánsan nem különbözött az idősebb egyedekből mért értékektől (3,7 ± 0,16 %) (t - teszt, df = 19, t = -0,348, P = 0,365) (5. ábra). Az izomszövet P-tartalma korral nem változott: fiatalabb egyedekben 0,95 ± 0,03 %, idősebb példányoknál 1,03 ± 0,04 %. A különbség nem szignifikáns (df= 21, t = -1,250, P = 0,112) (6. ábra). A béltartalomban mért P arány az izomban mért értékekhez közelít, fiatalabb egyedekben 1,16 % ± 0,17 voltjellemző, idősebb egyedek esetén 1,08 ± 0,14 % (7. ábra). A különbség itt sem szignifikáns (df = 21, t = 0,35, P = 0,364) A különböző korcsoportok béltartalmának P-tartalmában valószínűleg azért nem lehet jelentős eltérést tapasztalni, mivel azonos táplálék spektrummal rendelkeznek. A Major tavi üledék felső (0-5 cm), bodorka által is „igénybe vett" rétegének teljes foszfor (TP) tartalma a következő megoszlást mutatta; semleges pH-n, ammónium-kloriddal kioldódó frakció 0,75 % ± 0,22; lúgos közegben (Na OH-val kioldódó frakció) a TP két nagyságrenddel nagyobb mennyiségben szabadult fel (20,76 ± 0,88). Savas közegben (HCl-val kioldódó frakció) volt a legmagasabb a kinyerhető TP mennyisége (78,5 % ± 1,1). Sondergaard (2007) szerint az élőlények számára legkönnyebben felvehető formák a semleges frakcióban vannak jelen. A vashoz és mangánhoz kötött foszfor a lúgos frakcióba oldódik ki, míg a savas közeg a kalcium és magnézium vegyületek formájában jelen levő foszfort tátja fel. Az eredmények alapján tehát az üledék felső rétegének foszfor tartaléka nagyrészt kalciumhoz és magnéziumhoz kötve van jelen a Major tóban, amely normál tavi (semleges vagy enyhén lúgos) körülmények között növények számára nem válna felvehetővé. Azonban a hal tápcsatornájában az üledék savas és lúgos közegbe egyaránt kerül, így az ürített faecesben a zoobentoszból és zooplanktonból származó foszfor mellett jelentős szerepet kaphat az üledékből feltárt foszfor is. I teljes test