Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
1. szám - Szigyártó Zoltán: Tennivalók a Váráshelyi-terv továbbfejlesztése során előirányzott árvízi tározók hidraulikai méretezésével kapcsolatban
SZIGYÁRTÓ Z.: A Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése során előirányzott árvízi tározók hidrológiai méretezése 3 lérnyílásait minden bizonnyal ugyancsak a tározóba bevezetendő, mintegy 300 m 3/s-os vagy akörüli vízszállításra méretezték. 4 Mindezeknek a létesítményeknek a méreteit meghatározó döntéseket pedig már akkor, amikor a kidolgozott matematikai statisztikai eljárásra [10] támaszkodva a vízszállító-képesség jelentős növelésének a szükségességére a figyelmet felhívtuk [13], nem lehetett meg nem történtté tenni. Másképpen fogalmazva: A töltő-ürítő műtárgy vízszállító-képességének a jelentős megnövelésére vonatkozó javaslatunk figyelembe vétele esetén a már megtervezett és kivitelezés alatt álló tározó egyes részeit (számottevő költségtöbblettel) olyan mértékben át kellett volna alakítani, ami már a laikusok figyelmét is felhívhatta volna a korábbi, megfelelő méretezés hiányára. Emberileg tehát bizonyos mértékig érthető (bár erősen kifogásolható), hogy egy ilyen fiaskó ellenére a munka felügyeletét ellátó illetékesek közül, miért nem akadt senki sem, aki a további tározók létesítése során egy ilyen hiba elkövetésétől a vízügyet (és az országot) meg óhajtotta volna védeni! így történt ez annak ellenére, hogy az Árvízvédelmi és Belvízvédelmi Központi Szervezet Kht. ide vágó, már említett anyagát [11, 13] az összes illetékesnek nyilván el kellett olvasnia! Annak érdekében pedig, hogy a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése során a tervezésnél elkövetett ilyen és ehhez hasonló durva hibákat a következőkben — kellő gondossággal eljárva — el lehessen kerülni, lássuk mindenek előtt a hidrológiai méretezés és az ehhez kapcsolódó hidrológiai vizsgálatok feladatait, az ezek megoldásához szükséges lépések egymást célszerűen követő sorozatát. Végül pedig lássuk azt, hogy a hidrológiai méretezés során elkövetett súlyos hibák miképpen befolyásolják a Cigándi-Tiszakarádi árvízi tározó kihasználhatóságát. A hidrológiai méretezés feladatai és a csatlakozó hidrológiai vizsgálatok célravezető, egymást követő lépései Egy árvízi tározó hidrológiai méretezésének a feladata nyilvánvaló módon kettős: Egyrészt az, hogy (a helyszíni adottságokat, például a meder vízszállító-képességét, s a felette levő tározók hatását is figyelembe véve) meghatározza az árvízi tározó kiépítendő térfogatát; másrészt az, hogy megadja a tározó töltő-ürítő műtárgyának a tározó térfogatával összhangban levő, kiépítendő vízszállító-képességét. Mindezt pedig oly módon, hogy a jelenleg érvényben levő mértékadó árvízszíneket az évi legnagyobb jégmentes vízállások — akár csak az 1970es évek legelején — ismét 1 %-os valószínűséggel haladják meg 5 Az ide vágó részletek vonatkozásában pedig a következőket kell szem előtt tartani. 4E vonatkozásban annyi mindenesetre bizonyos, hogy a mértékadó árvízszintnek megfelelő felvíz-magasság és a töltő-ürítő műtárgy összes táblájának a felhúzása esetén, a műtárgy utáni híd szelvényében kialakuló vízszint e híd alsó élét még éppen nem éri el [17]. Amiből viszont a 3. lábjegyzet szerint egyértelműen következik, hogy a töltő-ürítő műtárgy lehetséges maximális vízhozama mellett, az e műtárgy után kialakított vízszállító útvonal lehető legnagyobb vízszállító képessége is 400 m 3/s környékén kell legyen [17]. ~A korábbi 1 %-os árvízszintek visszaállításának az igényéből, tehát a feladat logikai megalapozásából következik, hogy azt kizárólag csak matematikai statisztikai módszerekkel lehet megoldani. Nyilvánvaló uAhhoz kétség nem fér, hogy a továbbfejlesztett Vásárhelyi-terv alapgondolatának elfogadása után az első lépés annak a feltárása kellett legyen, hogy nagy árvizek idején, a Tisza töltései között tovább le nem vezethető vízmennyiségek időszakos befogadására a mentett oldalon hol és mekkora területű tározókat lehet kialakítani. Az ilyen munkának az elvégzésére már régóta rendelkezésre áll minden eszköz és tudás, s ez az a feladat, melyet a tervezők kellő színvonalon el is végeztek. A tározás céljára felhasználható területek kijelölését az egyes tározókban elhelyezhető legnagyobb vízmenynyiségeknek a meghatározása kell, hogy kövesse, amely nyilvánvalóan a tározókban előállítható legmagasabb vízszint magasságától függ. Az is nyilvánvaló, hogy ez a vízszint-magasság a folyó töltésébe épített töltő-ürítő műtárgy szelvényében érvényes mértékadó árvízszint magasságánál nagyobb nem lehet. Ennél magasabb vízszint a tározóban ugyanis csak akkor alakulhatna ki, ha a töltő-ürítő műtárgynál a folyó vízszintje is meghaladná az ottani mértékadó árvízszintet. Ez a helyzet pedig — a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése során rögzített, és általunk is bemutatott alapelvek szerint — a tervezés alapjaként biztosan nem fogadható el. Az már más kérdés, hogy (ha ezt a tározó céljára kijelölt terület adottságai indokolják) a tározó legmagasabb vízszintje ennél alacsonyabb is lehet. Amit viszont a szakértők által követhető és elfogadható elemzéssel bizonyítani is kell. 6 így kaptuk meg tehát azt az előzetesen előirányzott tározótérfogatot, amely a további számítások egyik alapja lesz. Az előzőek szerint meghatározott, szükség esetén igénybe vehető tározótér helyének és (az adottságokhoz igazodva) előirányzott tározótérjogatának az ismeretében a következő feladat a szükséges legkisebb tározótérfogat meghatározása. E vonatkozásban pedig nyilvánvaló módon a következőkből kell kiindulni: - A bajt a Tisza számos szakasza mentén elsősorban az okozza, hogy a két árvédelmi töltéssel közrezárt árvízi meder vízszállító-képessége csaknem mindenhol, helyenként pedig jelentősen lecsökkent. Ennek következtében a töltések méretezése szempontjából alapként szolgáló (és az 1970-es évre vonatkozó 1 %-os árvízszintekre támaszkodva meghatározott) mértékadó árvízszinteket a levonuló nagy árhullámok tetőző vízállásai az utóbbi időkben rendre meghaladják (/. táblázat). - így a tározóval szemben nyilván elemi követelmény az, hogy a folyó mentén végzett egyéb beavatkozásokat is figyelembe véve, a tározó szükség szerinti feltöltésének az eredményeként, a levonuló árhullámok tetőző szintje a tározók alatti hosszabb-rövidebb folyószagyanis, hogy a kitűzött cél eléréséhez alapként (lényegében önkényesen) felvett „mértékadó árhullámkép"-ek [2, 5, 17] felhasználása olyan színvonalat képvisel, amely mellőz minden tudományos alapot\ Például ugyanez a kritika érhetett volna az illetékeseket akkor, ha az 1970-es években a mértékadó árvízszinteket nem matematikai statisztikai vizsgálatokra alapozva, az 1 %-os valószínűségű árvízszintekre támaszkodva, hanem ugyancsak mérnöki megérzéssel kialakított árhullámképek alapján határozták volna meg. 6Megjegyezzük azonban, hogy éppen ez az utóbbi adat, a tározó megengedhető legmagasabb vízszintje az, amelynek meghatározásával kapcsolatban ma még nem egy esetben kérdések merülhetnek fel, s amelyek természetesen érintik az illető tározókba bevezethető vízmennyiség nagyságát is.