Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.

51 Halegyüttesek szerkezete a Balaton nádasaiban - az elektromos halászgép és a kopoltyúháló összehasonlítása Erős Tibor, Specziár András, Bíró Péter MTA Balatoni Limnológiai Kutatóintézet, 8237. Tihany, Klebeisberg K. u. 3. Kivonat: Tanulmányunkban a halak fajgazdagságát, relatív abundancia és biomassza viszonyait, testméret eloszlását és számos, az ökológiai állapot halakon alapuló minősítésében alkalmazott változó eloszlását hasonlítottuk össze, elektromos halászgéppel és kopoltyúhálóval öt balatoni nádasban gyűjtött adatok alapján. Az elektromos halászgép hatékonyabb eszköznek bizonyult a fajok kimutatására (fajszám becslésére) mint a kopoltyúháló nagy mintavételi ráfordítás esetén. A relatív abundancia és biomassza adatokon alapuló többváltozós elemzések (NMDS ordináció) kontrasztos különbséget mutattak a két módszer között: a halállomány összetétele gyűjtési módszer szerint és nem a mintavételi helyek szerint különült el az ordinációs síkon. A kopoltyúháló erős faj és méretszelekciót mutatott. Különbséget tapasztaltunk számos ökológiai (szaporodási, élőhelyi és táplálkozási „guildek") és természetvédelmi (idegenhonos és őshonos fajok száma, aránya) mutató eloszlásában a két módszer között. Vizsgálataink rámutatnak, hogy egyetlen gyűjtő módszer alkalmazása félrevezető lehet a hal-együttesek szerkezeti mutatóinak becslésében, mintavételi módszerek, halak, Balaton Kulcsszavak: Bevezetés A közösség szerkezetet jellemző változók pontos becslése alapvető fontosságú az alapkutatásban, és a környezetminősítési célú alkalmazott kutatásban. A halak gyűjtésére számos módszer ismert (Murphy és Willis, 1996). Az egyes gyűjtő eszközök jelentősen, sok esetben azonban nem kellően ismert mértékben különbözhetnek fogási hatékonyságukban, faj és méretszelekciójukban, ami megnehezíti a közösség szerkezeti mutatók becslését (pl. Olin és Malinen, 2003). Az elektromos halászgép (EN 14011:2003) és a kopoltyúháló (EN 14757:2005) az Európai Unióban általános szabvány szerint alkalmazandó gyűjtőeszközök a tavak halállományainak monitorozására. Nem kellően ismert azonban a két módszer egymáshoz viszonyított hatékonysága a hal-együttesek szerkezeti mutatóinak becslésében. A nádasok kiemelten fontos szaporodási (ivás), táplálkozási és refúgium (menedék a hullámzás, ragadozók stb elöl) élőhelyet nyújtanak a halak számára sekély tavakban; hal-együtteseik szerveződésére vonatkozó ismereteink azonban hiányosak. A Balaton (~ 593 km

2) életében bekövetkező nagymértékű élőhely átalakítások következtében a halak és egyéb élőlénycsoportok számára fontos élőhelyként szolgáló nádasok területe jelentős mértékben visszaszorult (~ 11 km

2). Jelen tanulmány keretében a balatoni nádasok halegyütteseinek szerkezetét vizsgáltuk. Célunk az ökológiai állapot halakon alapuló minősítésében elsősorban alkalmazott változók értékeinek öszszehasonlítása volt elektromos halászgéppel, és kopoltyúhálóval gyűjtött minták alapján, a nádasok halállomány szerkezetének pontosabb megismerése érdekében. Anyag és módszer Mintavételi helyek, eszközök Öt, térben jól elkülönülő nádast vizsgáltunk 2007 nyarán az északi parton: (Szigliget, június 27; Zánka, június 7; Sajkod, június 6; Balatonfüred, június 12; Káptalanfűred, július 4). Az elektromos halászatokat nappal végeztük, generátorról üzemelő halászgéppel (Hans-Grassl Gmbh EL62 II GI). 35 m hosszú szakaszokat vizsgáltunk, az egyes nádasokban 18, 19, 17, 16 és 17-es ismétlésben (összesen 87x35 m = 3045 m). A 35 m-es szakaszok halászata ~ 4 perc volt. A halak gyűjtése a kopoltyúhálóval szintén nappal történt, ami lehetővé tette a két módszer összehasonlítását. Éjszaka végzett gyűjtésnél a kopoltyúhálók túl hamar (< 1 óra) telítődnek a Balatonban (elérik a 6 kg/háló fogást), ami torz mintát eredményezhet (EN 14757:2005). 1,5 m magas, 2,5 m hosszú panelekből álló, szabvány (EN 14757:2005) szerinti bentikus kopoltyúhálókat használtunk (12 panel, 5-55 mm-es szembőséggel), melyekhez két kiegészítő panelt (65 és 80 mm) csatoltunk annak érdekében, hogy előzetes tapasztalataink alapján növeljük a nagyobb testméretü halak fogási hatékonyságát. Az ily módon összeállított háló hossza 35 m volt. A kopoltyúhálók minden esetben lefedték a teljes vízoszlopot. Minden egyes nádasban 5, random helyzetben kitett hálót használtunk (25 háló összesen). Mivel a standard kopoltyúháló kevéssé hatékony az 5 cm -nél kisebb (EN 14757:2005), az elektromos halászgép pedig a 2 cm-nél kisebb testhosszúságú halak gyűjtésénél, az ivadékot (0+ korosztály) kizártuk az elemzésekből. Az átlagos vízmélység (elektromos halászgép, 1,18 (± 0,23 SD) m (n = 87); kopoltyúháló, 1,27 (± 0,24) m (n = 25) nem különbözött szignifikánsan a két különböző módszerrel vizsgált szakaszok esetében (t-próba, P < 0,001). Statisztikai értékelés Rarefaction alapú diverzitási görbék segítségével jellemeztük a fajok számának változását a mintavételi hossz, és a gyűjtött egyedek számának függvényében. Nem metrikus többdimenziós skálázást (NMDS) használtunk a halállomány relatív abundancia vagy biomaszsza adatokon alapuló, gyűjtési módszerek és mintavételi helyek szerinti összehasonlítására. Egy adott nádasban, adott módszerrel gyűjtött halakat egy mintának tekintettük, ezért az ordinációs síkon 10 adatpont (kétféle módszer, öt mintavételi hely) elhelyezkedését vetettük össze. Az elemzéshez egy csoportba vontuk össze azokat a fajokat, amelyeknek relatív abundanciája vagy biomaszszája 1 % alatt volt (egyéb vagy „ritka fajok"). Chi négyzet próbával teszteltük a halak testhossz gyakoriság eloszlásában mutatkozó módszerek közötti különbségeket. Mann-Whitney U tesztet alkalmaztunk az „ökológiai mutatók" gyűjtőmódszer szerinti különbségeinek tesztelésére. Eredmények 20 halfajt gyűjtöttünk (/ táblázat), 11-et mindkét módszerrel, 6-ot kizárólag az elektromos halászgéppel, 3 -at pedig kopoltyúhálóval. Nem tapasztaltunk alapvető különbséget a mintavételi szakasz hosszára standardizált rarefaction diverzitási görbék lefutásában (l.a. ábra)\ a kopoltyúháló fajszám görbéje azonban telítődött, míg az elektromos halászgéppel lehetett új fajt kimutatni nagy mintavételi ráfordítással. A gyűjtött egyedek számára