Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
6. szám - IL. Hidrobiológus Napok: „A Balaton és vízrendszere – a Balaton-kutatás története” és „A Duna-kutatás története” Tihany, 2007. október 3–5.
34 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 6. SZ. Néhány Tisza-menti holtág jellegzetes fitoplankton asszociációi Borics Gábor 1, Krasznai Enikő 2, Várbíró Gábor 1, Abonyi András 3, Grigorszky István 4, Szabó Sándor 5 'Tiszántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és vízügyi Felügyelőség, 4025 Debrecen, Hatvan u. 16. 2Debreceni Egyetem, Ökológia Tanszék, 4010. Debrecen Pf.: 14 3Pannon Egyetem, MK, Limnológia Intézeti Tanszék, 8200. Veszprém, Egyetem út 10. 4Debreceni Egyetem, Hidrobiológia Tanszék, 4010. Debrecen Pf.: 57. 'Nyíregyházi Főiskola TTFK, BI Növénytani csoport: 4400. Nyíregyháza, Sóstói út 31/b. Kivonat: Több, mélység és makrofiton vegetációval való borítottság tekintetében eltérő Tisza-menti holtág fitoplanktonját vizsgáltuk. Célunk az volt, hogy leíijuk azokat a fitoplankton asszociációkat (funkcionális csoportokat), melyek ezekre a vízterekre jellemzőnek tekinthetőek. Az aktuális hidrometeorológiai helyzettől függően több alkalommal is kialakult olyan összetételű fitoplankton, melyben egyetlen funkcionális csoport volt domináns. A heterocitás kékalgák által dominált fitoplankton mellett más, olyan klimax jellegű asszociáció kialakulását is sikerült megfigyelnünk, mint pl. a dinoflagelláták, vagy a Gonyostomum semen által uralt típusok. Több funkcionális csoport atípusos előfordulását is dokumentáltuk. Vizsgálataink igazolták a hidromorfológiai sajátságok és a makrofiton állomány jellegének fontosságát a fitoplankton jellemző típusainak kialakításában. Kulcsszavak: holtág, fitoplankton funkcionális csoport. 1. Bevezetés A fitoplankton kutatói évtizedek óta próbálkoznak azzal, hogy a makrofiton társulásokhoz hasonló, alga aszszociációknak, vagy fitoplankton társulásoknak nevezett jellegzetes faj-együtteseket írjanak le, melyek ugyanúgy jelzik a vízi élettér adott állapotát, mint ahogyan az egyes növénytársulások utalnak, pl. a makroklímára, vagy az edafikus viszonyokra. Az utóbbi években, a meghatározó szaklapokban már több olyan publikációt is olvashatunk, melyek ún. funkcionális csoportokat (Reynolds 2002, Padisák 2003) adnak meg, és leírják a kialakulásukért felelős környezeti feltételeket is. Úgy tűnik azonban, hogy a legbizonytalanabb területek egyike a sekély, eutróf állóvizeké, ebbe a típusba tartoznak holtágaink is. A Tisza-völgy egy-egy holtágának mikroflórájáról számos publikáció látott napvilágot (Hortobágyi 1939, Uherkovich 1967a, 1967b, Hamar 1976, Schmidt 1977, Kiss 1982, 1983, Grigorszky és mtsi 1997, 2000, 2003, Borics és mtsai. 2002a). E közlemények többnyire egy-egy mintavételen alapultak és csupán egy adott holtág algáit kívánták bemutatni. 2005-től kezdődően a vegetáció periódusban havi gyakorisággal vizsgáltuk a Tisza menti mentett oldali és hullámtéri holtágak fitoplanktonját. Célunk annak megválaszolása volt, hogy a növényi tápanyag kínálatukban hasonló, de medermorfológiájukban és növényzetükben eltérő holtágakra milyen alga közösségek jellemzők. A minták jelentős részének biomasszája alacsony volt (< 9 mg/l), bár a nyár közepétől jelentősebb méretű fitoplankton is kialakulhatott, de csak azokban a holtágakban melyek kellően mélyek ahhoz, hogy valódi pelágiummal rendelkezzenek. A legnagyobb biomasszájú (65,2 mg/l) fitoplankton 2. Anyag és módszer Havi gyakorisággal vettünk mintákat hét (7. táblázat) Tisza menti holtágból 2005-ben és 2006-ban, a májustól októberig terjedő időszakban. A mintavétel minden esetben oszlop mintavevővel történt, sekélyebb holtágak esetén a teljes vízoszlopból, mélyebbeknél a felső max. 4,5 m-es rétegből. A vízkémia vizsgálatokat a TIKTVF laboratóriumában végeztük az érvényes szabványoknak megfelelően. Az algaszám és biomassza becslése fordított rendszerű mikroszkóppal történt, Ács és mts. (2004) szerint. A fitoplankton funkcionális csoportjainak megadása Reynolds et al. (2002) Padisák (2003), ill. Borics et al. (2007), a biomassza kategóriák megadása Mischke et al. (2002) munkája alapján történt. 3. Eredmények Munkánk során 106 fitoplankton mintát dolgoztunk föl, melyekből 532 algataxon került elő. A funkcionális csoportok különböző faj és egyedszámban voltak reprezentálva a mintákban (2. táblázat). Az egyes holtágakban, függően az összes biomassza mennyiségétől más és más funkcionális csoportok voltak jellemzőek (3. táblázat). A planktont az L 0, W 0, W|, W 2, W s, Y, Q funkcionális csoportok uralták, s ezek közös jellemzője, hogy döntően, ill. kizárólag ostoros szervezeteket tartalmaznak. A planktonikus kovaalgákat tartalmazó C és D asszociációk, valamint a hipertróf állóvizekre legjellemzőbbnek tartott heterocitás kékalgák (H,) csak két holtág esetén voltak dominánsak egy-egy alkalommal. a Tiszadobi Malom -Tisza 10m mély kanyarulatában volt mérhető. Domináns eleme a Peridinium gatunense dinoflagellata faj volt. Az asztatikus jellegű, s ezért rendkívül gyér hínárnövényzetű Felső- Darab Tiszában, a Gonyostomum semen (Q) tömegprodukciója volt megfigyelhető. 1. táblázat. A vizsgált vízterek fontosabb hidromorfológiai, fizikai és kémiai sajátságai ( - :a mintavételi pontnál hínárnövényzet nem jellemző) Hely Növényzet Max. mélység (m) pH Vez.kép. (US/cm) a-klorofill (mg/m 3) Összes P (mg/l) Ásványi N (mg/l) Felső Darab-Tisza, Tiszadada 1,5 7,36-8,55 246-477 1,2-721,8 0,08-2,86 0,1-1,2 Szöglegelői Holt-Tisza, Tiszaeszlár Stratiotes 2,5 7,2-7,6 280-440 1,5-27,5 0,06-0,58 0,1-0,8 Darab-Tisza, Tiszadob Trapa natans 2,0 7,28-8,14 249-322 1,4-114,6 0,05-2,16 0,1-0,7 Morotvaközi Holt-Tisza, Nagymajor Ceratophyllum 2,0 6,96-7,87 298-1006 0,5-160,6 0,05-4,14 0,2-0,9 Egyeki Holt-Tisza Ceratophyllum 2,0 7,02-8,18 639-827 0,5-112 0,07-1,86 0,1-0,7 Szűcs-Tisza, Tiszadada 4,0 7,3-8,05 290-395 4,7-133,8 0,07-2,43 0,1-0,7 Malom-Tisza, „úszóláp", Tiszadob Ceratophyllum 4,0 7,2-7,93 294-338 2,3-44,9 0,07-1,36 0,02-0,65 Malom-Tisza, „kanyar", Tiszadob 13,5 7,55-8,4 300-369 0,5-125,7 0,03-2,29 0,07-1,98 Falu-Tisza, Tiszadob 5,5 7,84-8,51 272-369 5,2-62,3 0,04-9,45 0,1-0,7
