Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

5. szám - Scheuer Gyula: Eger, a Bárány uszodai hévforrások vízföldtani vizsgálata

44 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 5. SZ. nés, ill. depresszió természetesen túlterjed a medencén kívüli területekre is mert megszűnik az a túlnyomás amely feltöltött medencénél kialakul és ezért a hévíznél jelentős áramlási irány módosulások zajlanak le. 10. ábra. A Bárány uszodai helyi hévrendszer mai vízföldtani sajátosságai feltöltött medence esetén 1. Feltöltés, 2. Eger patak üledékei, 3. Felső-oligocén vízzáró rétegek, 4. Vízadó karsztos kőzet, 5. Fenékforrások, 6. Eláramló hévíz az Eger patak felé, 7. Talajvíz, 8. Hévíz áramlási irány, 9. Forrástölcsér, 10. Eger patak betemetett ága, 11. Eredeti felszín. Leeresztett medencénél megindul a magas vízszintű környezetből a visszaáramlás a medencébe. Időben elhúzódó leeresztés esetén a távolabbi környezetre is átterjedő depresszió alakul ki a hévíz rendszernél, amely helyi nyomáscsökkenéssel jár. Miután a vizsgálatok szerint a karsztból kilépő hévíznek egy része a forrástérből az Eger patak kavicsos rétegeibe körkörösen oldalirányba is eláramlik és annak területi kiterjedését és mennyiségét a karsztos hévízrendszer mindenkori nyomásszintje határozza meg, ezért részben a depressziós térben a medence felé irányuló áramlás alakul ki, míg a depreszsziós téren kívül pedig érvényesül a hévízrendszer magasabb nyomása, amely még mindig magasabb, mint a környezet talajvízszintje. így a medencén kívüli térben kétirányú vízmozgás alakul ki a hévíznél, mert egy része folyamatosan visszaáramlik a forrástérbe, míg a depresszión túli részen mindig olyan magasságú nyomás van, amely meghaladja a környezet talajvízszintjét, azaz ebből a nyomásból eredően továbbra is megmarad az oldalirányú hévízeláramlás, majd ahol az a túlnyomás megszűnik, kialakul a keveredési zóna a talajvíz és a hévíz között. A fent leírtak alapján a leeresztett medencénél sem történik ugyan közvetlen beáramlás a talajvízből a forrástérbe, de a leeresztési állapot mellett labilis egyensúlyi helyzet alakul ki a hévíz és a talajvíz között, amely könnyen sérülhet külső beavatkozások (pl. víztelenítés) hatására. Ilyen szempontból a medence környezetében az északkeleti-keleti oldal minősíthető a legsérülékenyebbnek. Továbbá a medencén belüli vízszintnek a fenékleürítő szintje alá történő süllyesztése a labilis egyensúlyi helyzet miatt kedvezőtlen helyzetet teremtene, amely miatt esetleg talajvíz beáramlás lépne fel a forrástérbe. 3.5. A források vízhozam mérései A Bárány uszodai források vízhozamára vonatkozóan részben szórvány adatok, részben pedig több évre kiterjedő hosszabb mérési sorozatok állnak a rendelkezésre. A Földmérő és Talajvizsgáló Vállalat (FTV) 1989ben kiadott szakvéleményében 1839-ből származó mérési eredményt közöl (Liptai E.), amely akkor még zavartalan természetes tó állapotnál történt, és annak túlfolyó vizét mérték, amelynek egykori szintje valószínűsítve közelítően egyezik a mai fenékleürítőjével. Liptai E. közlése szerint a vízhozam 5900 m

3/d, azaz 4100 l/min volt 1839-ben, amely értéket összehasonlítva az 19972008 közötti vízhozamokkal, megállapítható, hogy akkoriban a források vízhozama magasabb volt, mint napjainkban. Miután a Petőfi téri forrásterületen fakadó források a dél-bükki termálrendszer dinamikus hévíz-területének legjelentősebb megcsapolói, ez a vízutánpótlástól függően bizonyos természetes ingadozásokon belül folyamatosan megújuló mennyiség mindig a rendszer vízutánpótlódásától függő vízkészlet. Ezért, ha a területen a forrásoktól függetlenül, azok közelében mesterségesen létesített vízkivételek történnek, pl kutak létesítésével a rendszerből, akkor, miután a dinamikus hévíz mindig adott mennyiség, a mesterséges vízkivételek a területén a karsztból természetes úton kiáramló hévízkészlet terhére történhet. A Bárány uszodai forrásokhoz közel (80 m) a medence és az Eger patak közötti területen, 1926-ban készült a városi vízmű részére az első hévizet termelő kút. Sajnálatos, hogy a kút létesítését megelőzően és utána sem történtek a forrásoknál vízhozam mérések, amely adatok alapján megállapítható lenne az a konkrét tény, hogy a forrásterületen mélyített kútból kitermelt víz mennyire csökkentette a források vízhozamait, illetve a forrásterületen belüli relatív nyomásviszonyokat. Schréter Z. (1932) leírásából ismert, hogy a kút nagy mennyiségű hévizet szolgáltatott és 8000 mVd-vel állították üzembe. A kúttal kapcsolatban jelentkező hozamcsökkenésekre a gyógyforrások üzemeltetését ellátó Városi Fürdő Rt igazgatója Bárány G. azon közlése utalt, hogy (Kleb B.-Scheuer Gy. 1983) a Bárány uszodánál a medence természetes feltöltődésének ideje lényegesen meghosszabbodott. A kút létesítése előtt a ma is üzemelő medence 4,5-5,0 óra alatt telt meg, míg utána meghosszabbodott 9,5 órára, azaz kb. megkétszereződött a medence feltöltési ideje. így az adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a Bárány uszodai források hozamára és relatív nyomásviszonyaira a létesített ma is üzemelő I. sz. vízmű-kút jelentős csökkenést okozott, már a múlt században a húszas évtized végén. A forrás körüli vízkivételek tovább növekedtek a forrásterületen létesített újabb kutakkal. Ezek közül a ma is üzemelő III. sz. vízmű-kút, amely 1961-ben készült a tárgyalt források közelében, azoktól északnyugatra kb. 70 m-re mélyült. E kút létesítését megelőzően sem történtek a tárgyalt forrásoknál vízhozam mérések. Ezért a kút üzembe állításából adódó forráshozam csökkenések nem számszerűsíthetők. Az FTV 1963-64-ben négy alkalommal végzett a medence feltöltődésére vonatkozó méréseket. Ezek közül a legrövidebb időtartam 11,47 óra volt, míg a leghosszabb 12 óra 43 percnek adódott. Ha az előzőekben közölt feltöltődési időket összehasonlítjuk a Bárány G. által közölt 1926. évi 4,5-5,0 órás idővel, akkor megállapítható, hogy a Bárány uszodai