Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

4. szám - Szigyártó Zoltán: Tennivalók a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése során előirányzott árvízi tározók töltő-ürítő műtárgyainak a kialakításával kapcsolatban

32 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 4. SZ. Ezért a vízbevezetések számát és helyét legalább az első ilyen tervezés alkalmával, a kimosódás elkerülése érdekében (a felvizen és az alvizen) szükséges beavatkozások költségének az együttes mérlegelésével, több változatra támaszkodva, gazdaságossági számításokkal kell meghatározni. (Bara 2005). Tennivalók a Cigándi-Tiszakarádi árvizi tározó megfelelő töltő-ürítő műtárgyának a kialakítása érdekében Az, hogy a tározó jelenleg kivitelezés alatt álló töltőürítő műtárgyának a vízszállító képessége nem elégséges az árapasztás céljára rendelkezésre álló tározótér kihasználására, nyilvánvaló. Az, hogy ez ügyben valamit tenni kell, szintén nyilvánvaló (Szigyártó 2008). Viszont az is tény, hogy a szükséges tennivalók felől megbízható alapokra támaszkodva dönteni csak úgy lehet, ha tisztában vagyunk a szóban forgó, vízszállító képessége szempontjából nem megfelelő műtárgy lényegesjellemző sajátosságaival. Vagyis tisztán látjuk e műtárgy előnyös és hátrányos tulajdonságait, s így azt, hogy e műtárgyat milyen mértékben lehet alapként elfogadni a vízszállító képesség megnöveléséhez szükséges további beavatkozások megtervezésénél. Ugyanakkor az előző elemzésekből - a töltő-ürítő műtárgyakkal kapcsolatos követelmények számbavétele során - az is kitűnt, hogy a víz megfelelő oda- és elvezetése nélkül a legjobban kialakított töltő-ürítő műtárgy sem képes feladatát jól ellátni. Tehát a tennivalók ügyében valóban megalapozott döntésre csak úgy juthatunk, ha számba vesszük: maga a műtárgy és a vele kapcsolatban jelenleg előirányzott különféle kiegészítő létesítmények, a velük szemben támasztott követelmények tükrében, mennyire megfelelők. Ez lesz tehát az a témakör, amellyel a számunkra rendelkezésre álló adatokra támaszkodva (Bognár 2007, VIZITERV 2004) most foglalkozni fogunk. Ennek keretében pedig figyelembe vesszük azt, hogy - az előző fejtegetések alapján - mértékadó esetben a felvízszint a mértékadó árvízszintnél nem 10 cm-rel (Szigyártó 2005/c), hanem 15 cm-rel alacsonyabb

6. így pedig - mértékadó körülmények között - a kivitelezés alatt álló töltő-ürítő műtárgy a három teljesen nyitott szegmenstáblás nyílásán keresztül 285 m

3/s, a két pillérébe beépített, nyitott átereszén keresztül 115 m

3/s, vagyis összesen 400 m

3/s vízhozamot szállít

7. Lényeges továbbá az is, hogy az árapasztás során a szegmens-táblás zsilipek és pillérekbe épített átereszek együttes üzemeltetésével (a kétfajta műtárgy eltérő viselkedése miatt) a vízszintet megbízhatóan nemigen lehet tartani. Ezért - ha már új zsilipet így is, úgyis építeni kell - célszerű visszatérni az ÁBKSZ által javasolt megoldásra (Szigyártó 2005/c, Váradi 2005); vagyis arra, hogy az eredeti elgondolásnak megfelelően a vízszintet a szegmens táblás zsilipekkel tartsák. Tehát az adott esetben a pillérekbe beépített két átereszt kizárólag a tározó víztelenítésére és a tározó területén jelentkező vízigények kie6 Tehát a műtárgy maximális vízszállítása szempontjából az a mértékadó, hogy a felvíz 0,15 m-rel alacsonyabb a mértékadó árvízszintnél és a tározónak az árvédekezés céljára rendelkezésre álló térfogata éppen félig van megtelve. 'Számításaink szerint, 5 m

3/s-ra kerekítve. légítésére használják fel. Amiből természetesen az is következik, hogy mértékadó körülmények között az új műtárgy (vagy az új műtárgyak együttes) vízszállítása 345 m

3/s kell legyen; hiszen a három szegmenstáblás zsilipnyílás 285 m

3/s-os vízszállítását éppen ennyivel kell kiegészíteni ahhoz, hogy a tározót 630 m

3/s maximális vízhozammal lehessen feltölteni (Szigyártó 2008). A töltő-ürítő műtárgy átdolgozott tervének sajátosságai Ami a töltő-ürítő műtárgy kivitelezés alatt álló tervét illeti, mindenek előtt azt kell megállapítsuk, hogy az ÁBKSZ által elkészített anyag (Váradi 2005) leszállítása után, az ajánlati terv átdolgozásakor a tervezők, a számtalan figyelembe ajánlott szempont közül, csupán a zsilip zárószerkezetének a kialakítására vonatkozó ajánlást vették figyelembe. Nevezetesen, a tározóba a víz bevezetését elsősorban szegmens-táblákkal szabályozható zsilipnyílásokon keresztül oldották meg. Ugyanakkor a zsilip kialakítási módjára alapvető befolyást gyakorolt az az indokolatlan döntés, hogy a szegmenstáblás zsilipek küszöbszintje a műtárgy környezetére jellemző 95,00 mB.f. szint fölé 4 m-rel, a tározó legmagasabb tározási szintjével egy magasságba, a 99,00 mB.f. szintre kerüljön. Ide vágó gondolatként ugyanis csupán a következő, önmagában nyilván helyes állítás fogalmazódott meg. „A magas küszöbszintű vízbevezető nyíláson keresztül a tározó feltöltése úgy végezhető, hogy az alvizi tározási szint (99,00 mB.f.) nem befolyásolja a vízbevezetés hozamát" (Bognár 2007). Amellett ugyanis, hogy az idézet megállapítás valóban önmagában helyes, az előzőekben tárgyalt követelményeket alapul véve még feltétlenül szem előtt kell tartani a következőket is: Ha a szegmenstáblák küszöbszintjét nem emelik ki 4,00 m-rel a 95,00 mB.f. magasságú terepszint fölé, hanem azt a terepszintre helyezik, továbbá a vizsgálat során (a korábban elmondottakhoz igazodva) a mértékadó árvízszintnél 15 cm-rel alacsonyabb, 102,97 mB.f magasságú felvízszintből indulunk ki, a maximális vízhozam bevezetésekor előálló hidraulikai viszonyokat a következők szerint jellemezhetjük: - A műtárgy 95,00 mB.f. magasságú küszöbszintje és a felvíz 102,97 mB.f magasságú szintje közötti magasságkülönbség (a küszöbszinttől számított felvíz-magasság) 7,97 m. - Ugyanilyen feltétel mellett a küszöbszint és a maximális tározószint közötti alvízszint magasság 4,00 m. - Vagyis az alvízszint és a felvízszint aránya 4,00: 7,97 = 0,50. - Mivel pedig 0,50 kisebb, mint 0,70, a nyitott állapotban Parshall-csatorna szerűen működő műtárgy a maximális vízhozamot - a több mint 50 éve magyar nyelven rendelkezésre álló szakirodalom szerint (Németh 1954) - alvizi visszahatás nélkül szállítaná még akkor is, ha ilyenkor a tározó színültig telve lenne. - Mindez pedig természetesen még inkább igaz mértékadó esetben, tehát ha a tározó nem teljesen, hanem csak félig van tele. így tehát a műtárgy küszöbszintjét egészen bizonyosan nem azért kellett 4 m-el megemelni, hogy a tározó