Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

4. szám - Szigyártó Zoltán: Tennivalók a Vásárhelyi-terv továbbfejlesztése során előirányzott árvízi tározók töltő-ürítő műtárgyainak a kialakításával kapcsolatban

30 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 4. SZ. A vízszinttartás pontossága Azt már egy korábbi vizsgálatunk során kimutattuk, hogy a tározót árapasztás céljából a legcélravezetőbb vízszint-tartással üzemeltetni (Szigyártó 2005/a, 2005/b). Nem csak azért, mert az üzem legjobban ilyen módon tartható kézben, hanem azért is, mivel a rendelkezésre álló tározótérfogatot így lehet legjobban kihasználni. Erre vezethető aztán vissza az, hogy az ÁBKSZ anyaga is emellett az üzemmód mellett foglalt állást (Váradi 2005). Akkoriban azonban - közvetlen tapasztalatok híján - az ilyen, vízszinttartásos üzemmel kapcsolatban volt még egy kisebb bizonytalanság. Az, hogy ilyen körülmények között mekkora lehet a vízszinttartás megkövetelhető pontossága. Ezért (egyéb tapasztalatok híján) az öntözővíz-elosztó csatornahálózatok hasonló üzemének tapasztalataiból kellett kiindulnunk. Tehát ezekből következtettünk arra, hogy a vízszintet árapasztás esetén is lehet ±10 cm-en belül tartani. így mindenképen megnyugtató, hogy a folyamatban levő, s a tiszai duzzasztómüveknek a vízjárásra gyakorolt hatását is kutató vizsgálataink ide vágó eredményei az akkori következtetésünket mindenben alátámasztották. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az árapasztáshoz e vonatkozásban nagyon hasonló feladatokat ellátó tiszai duzzasztómüveink, kellő gondossággal üzemeltetve, a felvizüket akár ±5 cm-es pontossággal is tartani tudják (Szigyártó-Rátky 2007/b). Tehát a vízszint-tartás pontosságára tett az a korábban megfogalmazott követelmény, hogy a tartott vízszint egy ±10 cmes tartományon belül kell maradjon, biztosan teljesíthető. Ezek a tapasztalatok aztán némileg más megvilágításba helyezik az alkalmazandó elzáró- és szabályozó szerkezetekkel kapcsolatos követelményeket is. Nevezetesen, bár továbbra is igaz, hogy a vízszintet legegyszerűbben billenőtáblás zsilippel lehet tartani (mivel árapasztás során ilyen műtárgy alkalmazása esetén kell a táblát legritkábban mozgatni), ma már biztosak lehetünk abban, hogy az alkalmazásra javasolt másik műtárgytípussal, a szegmens-táblás zsilippel - kissé nagyobb gondossággal eljárva - ugyancsak jó eredményt lehet elérni. így ma már nem tartjuk indokoltnak azt, hogy a jó vízszinttartást, mint alapkövetelményt szem előtt tartva a billenőtáblás szerkezet alkalmazását bármilyen más okból a szegmenstáblás szerkezet alkalmazása elé helyezzük. A tározó leürítése Bár az elvégzett vizsgálatok eredménye szerint az árapasztás érdekében egyes tározók üzembeállítására akár egy vagy két évtizedig sem kerül sor (Szigyártó 2008), mégsem lehet kizárni azt, hogy az árapasztásra egyszer majd egymást követően, rövid időn belül, többször is szükség lesz. Ezért indokolt arra az igényre tekintettel lenni, hogy a tározóknak ne csak a szükséges gyorsaságú feltöltését, hanem azok minél gyorsabb leürítését is lehetővé tegyük. Ami a tározó feltöltését illeti, a nagy vízhozamokat a tározóba Parshall-csatorna szerű üzemmel szállító műtárgy előnyős voltáról már volt szó, s e szerkezet lényeges sajátossága, hogy küszöbszintje meglehetősen aladolgozása is akörüli haszonnal jár, mint amekkorára akkor számithatnak. ha minden tározó töltő-ürítő műtárgyát külön-külön terveznék meg. csonyra, a műtárgy környékén levő terep magasságába kerülhet. Más oldalról, ha a töltő-ürítő műtárgy küszöbszintje a műtárgy környékén levő terep magasságában van, nyilvánvaló, hogy (ha ezt a helyszíni adottságok is lehetővé teszik) ugyanaz a zsilipnyílás használható fel a tározó feltöltésére, mind a küszöbszint feletti tározótér leürítésére. Ennek pedig már minden körülmények között hatása van a beruházási költségek csökkentésére is. Ezért is szükséges tehát előírni azt, hogy a zsilip küszöbszintje egyezzék meg a műtárgy szelvényében levő terepszinttel. Létesítmények a műtárgy felvízi oldalán Azt már ez előzőek során láttuk, hogy a töltő-ürítő műtárgy jól csak akkor működhet, ha - a szállítandó vízhozam a műtárgyhoz a hullámtéren keresztül nem csak akadálytalanul, hanem egyúttal úgy tud eljutni, hogy eközben (a megfelelő színvonalú vízszinttartás érdekében) a vízszintben az árvízi meder keresztszelvénye mentén, a folyó sodorvonalára merőlegesenjelentős különbségek nem állnak elő, - a víz a műtárgyra —az árvízi meder sodorvonalának megfelelő irányból csaknem merőlegesen ráfordulva - a műtárgy hossztengelyével párhuzamos áramlással, s az áramlási tér tengelyére szimmetrikus áramképpel érkezik, továbbá - a hullámtéren keresztül a műtárgyhoz érkező víz kimosódásokat nem okoz. Az első két követelménnyel bizonyos vonatkozásokban már az ÁBKSZ által összeállított javaslat is foglalkozott, az utolsóval pedig azért nem, mert az anyag kidolgozása során ennek teljesítését magától értetődő követelménynek tekintették. Ennek ellenére a rendelkezésre álló adatok (Bognár 2007, VIZITERV 2004) arra engednek következtetni, hogy az ezzel foglakozó tervezőmérnökök nem minden vonatkozásban gondolták át a töltő-ürítő műtárgy felvizében szükséges tennivalókat. Ezért - a figyelmet most is felhívva az ÁBKSZ anyagának ide vágó részleteire - a következőkben csak az ezekkel kapcsolatos legfontosabb kérdésekkel foglalkozunk. így mindenek előtt azt kell leszögezzük, hogy a folyóból az árapasztáshoz szükséges, általában több 100 m

3/sos vízhozam, az árvízi mederben előálló nagy sebességek miatt, a folyó sodorvonalára csaknem merőleges irányba csak úgy nem fog befordulni. Ehhez feltétlenül megfelelő vezetőműre van szükség, s e célra a hullámtéren, megfelelő vonalvezetéssel kialakított, kellő vízszállító képességű, továbbá a szükséges vízhozamot megfelelően kis felszín-eséssel szállító tápcsatorna a legalkalmasabb. Az azonban még a leggondosabban kialakított tápcsatornától sem várható el, hogy ez a műtárgyhoz minden körülmények között a műtárgy tengelyével párhuzamos áramlással, a csatorna tengelyére szimmetrikus áramképpel vezesse a vizet. Ezért a megfelelő tápcsatorna kialakítása mellett elengedhetetlen a műtárgy elé megfelelő terelőműveket is kiképezni; úgy, ahogy ezt az ÁBKSZ által elkészített javaslat tartalmazza (Szigyártó 2005/c, Váradi 2005). Továbbá rögzítenünk kell azt is, hogy a töltő-ürítő műtárgy maximális vízszállításakor előálló, s esetenként akár a 10 m/s-os nagyságot is megközelítő sebességek