Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

4. szám - Cselőtei László: Vízgazdálkodási igények és lehetőségek Magyarországon (Földművelés, vízgazdálkodás, öntözés)

CSELŐTEI L ^VízgazdálkodásMgén^ 3 A növények termesztés-ökológiai igényeinek kielégítését azok gazdasági és technikai korlátai határolják be. Ezért ahol szükséges és lehetséges a víz vonatkozásában a hajtatásnál és a dísznövény-termesztésben az evapotranszspiráción belül a részben eltérő hatású párolgást (evaporációt) és a növény párologtatását (transzspirációt) igyekszünk külön szabályozni. A növény kondícióját, vele az élettevékenységét befolyásoló sugárzást, a növény és környezete hőmérsékletét, valamint a levegő nedvességét és a légmozgást a szükség és a lehetőség szerint szintén külön szabályozzuk. Az előzőek célként a szabadföldi kertészeti termelésben is megmaradnak - sőt a késő tavaszi és kora őszi fagyok elleni védekezéssel ki is egészülhetnek - és a termelés körülményeitől függően valósulhatnak meg. A szántóföldi növényeknél az öntözés komplex hatásán belül annak vízpótló szerepe dominál, amely egyes kritikus növényfejlődési, illetve időjárási helyzetekben kondicionáló jelleggel egészülhet ki (7. ábra), Az öntözés fejlesztése Az öntözés területi növelésének, illetve fejlesztésének vállalati körülmények között az előbb említett mindhárom szinten végső soron a gazdaságosság és vele a piac szab határt. Ez azonban soha nem állandó, annak igényeihez és lehetőségeihez folyamatosan alkalmazkodnunk kell, azt meg kell teremtenünk. 850 8, ábra. Az éves csapadékösszeg országos átlagai 1901-2004. között. (Ligetvári,

Sszalai, Kram mer, 2006) (A vízszintes vonal az 1961-1990-es átlagot, míg a másik vonal az exponenciális trendet jelzi). A termelési és benne az öntözési technológia fejlesztését tehát a ráfordítás-hozam szempontjából vizsgáljuk. A termesztés és vele az öntözés intenzitása miatt pótlólagos ráfordításra, így tartalmi (műszaki és egyéb) fejlesztésre ma inkább a kertészeti termesztésben van lehetőség. A nagyobb mértékű területi növekedés viszont korlátozott, arra inkább a szántóföldi növényeknél kerülhet sor. Másként kifejezve: amíg a kertészeti termelésben - a szőlőtermesztés és néhány egyéb növény kivételével egyre inkább alapvető feltétel az öntözés, addig a szántóföldi növényeknél keresnünk kell azokat a lehetőségeket, amellyel az öntözés gazdaságossá tehető. Mint már utaltunk rá, a biomassza tömegének növelése (a C0

2 asszimiláció) ökológiailag önmagában is indokolhatja az öntözést. Keresnünk kell tehát a lehetőségét, hogy azt minden arra felhasználható vízzel segítsük. A klímaváltozás várható kedvezőtlen hatásai is erre késztetnek (8. ábra), (Ligetvári, Szalai, Krammer, 2006). A termesztés társadalmi-gazdasági tényezői mellett tehát felértékelődnek az ökológiai, jóléti és egyéb hatások, és velük megnő a vízgazdálkodás, mint ilyen irányú szolgáltatás jelentősége. Vízkészlet - vízfelhasználás - öntözési igény A növényállomány kiegészítő vízellátásának, az öntözésnek egyik legfontosabb behatárolója az ország térben és időben rendelkezésre álló vízkészlete. Ennek döntő része, 58 km

3 a természetes csapadékból származik. A határainkon túlról a felszínen érkező és az országot elhagyó víz különbsége mintegy +6 km

3. A víz azonban nem ismer országhatárt. A vízfolyásokból a felszín alatt elterülve kiszivárgó és a felszín alatt határainkat átlépő víz tömegét csak becsülhetjük, illetve a különböző vízkivételekből számíthatjuk (/. táblázat), (Cselőtei, 2000). 1. táblázat Vízkészlet - vízfelhasználás. Öntözővíz-igény Vízkészlet km

3 - Határon túlról 112 - Határon túlra 1 18 - Felszín alatti vízből ? Csapadékból 58 Vízfelhasználás 60 km

3 E + T (zöme csapadék) 52 - Ipari 4,5 -Vezetékes 1,0 Mezőgazdasági - tógazdaság 0,5 - öntözés 0,5 - haj tatás 0,1 Van vizünk - kérdés, hogy mikor, hol, mennyi, milyen, stb. - mennyiért? és kikkel versenyzünk érte? Ebből a növényi vízfelhasználás 52 km

3, amely - feltöltve a talajt - az evaporáció és az annál többnyire nagyobb növényi transzspiráció forrását adja, egy része pedig a mélybe szivárog, vagy elfolyik. Az ipari és a vezetékes víz 4,5+1 km

3. Ez részben tisztítva vagy anélkül elfolyik, vagy ma alkalmanként újra felhasználjuk. A mezőgazdaság további vízfelhasználása tógazdasággal, vagy öntözéssel történik. Jelenleg mindkettőt 0,5+0,5 km

3-re becsüljük, míg a hajtatás és a dísznövény-termesztés igénye együtt 0,2 km

3-re tehető. A felszín alatti vizekből jelentős a növényzet gyökérzete által elérhető, vagy a kutakból kiemelt öntözésre használt talajvíz tömege (9. ábra), (Urbancsek, 1970). Ma gyakorlatilag alig mérhető a bizonyos körülmények között öntözésre még felhasználható tisztított szennyvíz és hígtrágya. Az öntözés területi növeléséhez, a növény kiegészítő vízellátásához tehát ma van vizünk. A kérdés az, hogy mikor, hol, mennyi, milyen, mennyiért és hogy adott helyen a mezőgazdaság kikkel versenyez érte. Ebben a helyzetben tehát a társadalmi-gazdasági és természeti változások fő tendenciái szempontjából vízgazdálkodásunkat — benne a mezőgazdasági vízgazdálkodást és az öntözést - folyamatosan újra kell értékelnünk (Cselőtei, 1962, 1978, Somlyódi, 2000). Közülük kiemelkedik a klímaváltozás várható hatása és az arra adott válaszok eredője. Ehhez stratégiailag minden területen előre kell tekintenünk, az alkalmazkodás azonban a termelésnek, a felhasználás lehetőségeinek megfelelően folyamatos kell, hogy legyen.