Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

3. szám - Kravinszkaja Gabriella: A Balaton kilendülése a Kyrill viharciklon hatására 2007. január 18–19.

61 A Balaton kilendülése a Kyrill viharciklon hatására 2007. január 18-19. Kravinszkaja Gabriella KÖDU KÖV1ZIG Balatoni Vízügyi Kirendeltség, Siófok. kravinszkaja(fl kdtvizig.hu Kivonat: A Kyrill viharciklon erőteljes hosszirányú kilendülést okozott a Balatonon. Ez a téli időszakban rendkívülinek számít. A kilendülés kiterjedt a tó teljes felületére, és jelentős víztömeget mozgatott meg a tó teljes hosszában. A partvédő-müvei ellátott 180-160 cm-es koronamagasságok védelmet nyújtottak a Kyrill hatásai ellen, azonban a partvédőmüvei nem rendelkező, vagy lídós partszakaszok esetében a mögöttes területek rövid idejű elöntésével számolni, s védelméről gondoskodni kell. A Szerző a hajópark és a parti ingatlanok védelmére előrejelzési és riasztási rendszer kidolgozását javasolja. Balaton, viharciklon, víz-kilendülés. nak (Szigliget, Balatonalmádi) adatait vettük figyelembe, de természetesen a kiértékelés teljessé tételéhez szükséges az OMSZ által üzemeltetett és érintett állomások teljes adatsorának közös elemzése. Jelen cikk csupán első lépése lehet egy jövőbeni közös munkának, melyben mindkét szervezet leteheti névjegyét a balatoni kilendiilések előrejelzésének kidolgozása területén. Ennek jelentősége az esetleges kármegelőzésben, vagy mentésben számszerűsíthető, mely a rövid idejű part menti elöntéseket és a hajópark védelmét érinti. A tó hosszirányú kilendülését két szélső állomásának - Keszthely és Balatonfüzfő - (1. ábra), keresztirányú kilendülését, két szemközti állomásának - Balatonszemes és Balatonakaii (4. ábra) - valamint, Balatonfüzfő és Siófok (5. ábra) egyidejű, vízállás töréspont adatsorával jellemeztük. A vízszinteket a 103,41 mBf. Magasságra vonatkoztatjuk. A maximális széllökések alakulását Szigliget - Balatonalmádi (3. ábra) vonalában, valamint a légnyomás-változás alakulását Balatonszemes (2. ábra) hidrometeorológiai állomás adatsora alapján szemléltetjük. A keszthelyi automata vízszint-érzékelő bekötő csatornája 47 cm (103.88 mBf.) magasságra lett sok éve telepítve, így az annál alacsonyabb vízszinteket a szenzor nem érzékeli. A januári kilendülés hatására jelenleg folyamatban van a bekötőcsatorna süllyesztése. Az 1. ábra szemlélteti, hogy 18-án már a reggeli órákban a légnyomás-csökkenés (2. ábra) és az előoldali szél (5. ábra) hatására elkezdődött a tó kilendülése. Keszthely térségéből a 100 cm körüli vízfelszín, nyugalmi helyzetéből az egyirányú áramlás hatására kimozdult, és az éjszakai órákra mérhetően 50 cm-t csökkent (47 cmig). A folyamatos DNy-i szél a vizet a Fűzfői öbölbe sodorta, ahol a vízszint elérte a 148 cm-t. A mérhető vízszint-különbség 101 cm volt. A légnyomás Balatonszemesen 985 hPa alá csökkent, és a maximális kilendülés ideje alatt ott is maradt. Az előoldali szelek az éjszakai órákban is 20 m/s közeli, és feletti lökéseket okoztak, majd a front a hajnali órákon áthaladt a Balaton fölött. Fentiek eredményeként, a tó hossztengelyében lévő két állomás között 1 m vízszintkülönbség állt elő tartósan, 19-én éjjel 2 és 5 óra között. A méteres vízszint-különbség megközelítőleg 20 óra alatt alakult ki és a teljes visszarendeződés kisebb-nagyobb vízlengések után (/. ábra) csak január 20. dél körül történt meg. A lengéseket a víztömeg visszaáramlása, és az Almádinál továbbra is észlelhető nagyobb széllökések generálták. Közben a légnyomás is fokozatosan visszatért az 1000 hPa közelébe. Kulcsszavak: A Balaton mellett élő ember megszokta már, hogy a nyár folyamán esetenként heves szélviharok söpörnek végig a tavon, télen azonban ritkán fordul elö vihar. E szokatlan jelenség a 2006-07 télen észlelhető volt nálunk is, melynek nem meteorológiai, hanem hidrológiai alakulásáról szeretnék rövid tájékoztatást adni. A 2007. év januárjában vihar pusztított Angliától a Baltikumig. Elérte szűkebb környezetünket, a Balatont is, ám a meteorológusok szerint már csak a viharzóna széle érintette a tavat és környékét. Ez is elégnek bizonyult azonban ahhoz, hogy a Balaton víztömegének kilendülése bekövetkezzen és a visszarendeződő kilengésekkel együtt több, mint 36 órán keresztül tartson. A közérthetőség végett röviden tekintsük át a tó vízmozgásainak ide vonatkozó értelmezését. Legnagyobb állóvizünk, a Balaton csak nevében állóvíz. Mozgását a természet ereje irányítja, amelynek egyik integrált eleme a meteorológiai tényezők változása. Ez a mozgás, különböző szempontok szerint jellemezhető, azonban, ha a meteorológiai elemek közül dominánsan a szél hatását keressük, akkor három csoportot különböztethetünk meg [1], melyek a következők: - a felszín helyileg és időben erősen változó, periodikus jellegű a mozgása (hullámzás), - a teljes víztükör vízszintes helyzetéből történő kimozdulása (periodikus kitérése - a vízlengés, tartós kitérése - a kilendülés), - a felszín változásaival kapcsolatos mozgások (áramlások). A fenti csoportosításból jelen esetben a dinamikus egyensúlyra törekvő, nem ismétlődő kilendülés a számunkra érdekes, melynek hossz- és keresztirányú változata ismert. Miután a kilendülések alkalmával a teljes víztömeg kimozdulásáról van szó, a hossz- és keresztirányú kilendülések együtt jelentkeznek. Hidrometriai jellemzőinek köszönhetően (kis vízmélység, nagy hossz, öblözetek tagoltsága, stb.) a tó hosszirányú kilendülése nagy mértékű. A kilendülések, és a kiváltó meteorológiai elemek nyomon követésére a partmenti automata vízszint-regisztráló, és meteorológiai állomások alkalmasak. A Balatoni Integrációs és Fejlesztési Ügynökség Kht. (BIFÜ) az Európai Unió LIFE programja keretében kialakította a Balatoni Információs (monitoring) Rendszerét (BIR), mely az internetre kivetítve (http://bir.webeye.hu ) folyamatosan szolgáltatja fenti információkat. Jelen cikk összeállításakor a Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság, valamint az OMSZ két viharjelző állomásá-