Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

3. szám - Radvánszky Bertalan–Jacob, Daniela: A Tisza vízgyűjtő területének várható klímaváltozása és ennek hatása a Tisza vízhozamára – regionális klímamodell (REMO) és a lefolyási modell (HD) alkalmazásával

RADVÁNSZKY. B. - DANIELA JACOB: A Tiszas vízgyűjtőterületéinek várható klímaváltozása 37 12. ábra Relatív átlagos őszi csapadék változás a Tisza vízgyűjtőterületén 2061-2090/1961-1990 (%)(A kontúrvonalon feltűntetett értékek a tszf. magasságot jelzik) Az éves csapadékmennyiség eloszlásának két maximuma van, ahogy az általános részben említettük. A nyár eleji maximum a kontrol időszakban már májusban kezdődik, melyet egy relatíve kisebb csapadékmennyiségü június követ, és júliusban ismét növekszik a havi csapadékmennyiség. A jövőbeni időszakra a májusi csapadék bőség júniusra tolódik és megmarad a júliusi relatív csapadék-átlag, a többi hónapokhoz képpest (13. ábra). A munka folyamán analizáltuk a napi csapadékmenynyiség gyakoriságát. Elmondható, hogy az extrém csapadék gyakorisága a jövőben növekedni fog, különös tekintettel, ősszel (14. ábra). A napi csapadékösszeget a két vizsgált időszakban (1961-1990 és 2061-2090) különböző csapadékmennyiségű osztályokban rendeztük és az azonos osztályok előfordulásainak számát összehasonlítottuk. 13. ábra. Az átlagos havi tavi, A 2001 március eleji csapadék viszonyok 2001 márciusában a Felső-Tiszán az addigi rekord vízállás alakult ki, amely nagy pusztítást végzett a folyó mentén lévő településeken és a Beregi-öblözetben. Az árhullámot, a hirtelen leesett nagymennyiségű lokális csapadék eredményezte. A REMO érvényességi futatás adatai alapján megvizsgáltuk (1/6° horizontális felbontásban), kimutatja-e az éghajlati szimuláció a pusztító árvíz okát (az alkalmazott modell klíma-, nem pedig meteorológiai modell, ennél a vizsgálatnál ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni). Az eredmény alapján elmondható, hogy a vízgyűjtő-területen lehullott napi csapadék-mennyiségek maximuma, 2001. március 3. és 5. között, az ÉK-i Kárpátok területén figyelhető meg, amely a Felső-Tisza szakaszán kialakult természeti katasztrófa alapjául szolgált (15. ábra). A modell 10—30 mmig terjedő napi csapadékmennyiséget jelzett a folyó forrásvidékére a három vizsgált napra. A Tisza vízgyűjtőterületének hőmennyisége A csapadék télen hó formájában éri el a földfelszínt. A tél végi, tavasz eleji hóolvadás nagy szerepet játszik a Tili és nyári csapadékmennyiség szán és annak mellékfolyóin kialakuló tavaszi árhullámban. A regionális klímamodell a 157 200 km

2-re, télen (DJF

6) hőmennyiség csökkenést jelez 2061—2090-ben, 19611990-hez képest. A legminimálisabb csökkenés a Máramarosi-havasokban figyelhető meg, de ezen a területen is, a csökkenés értéke meghaladja az 50%-ot. A legnagyobb változást, 87-90 %-ot, az Erdélyi-szigethegység DNY-i és a Déli-Kárpátok NY-i előterében prognosztizál a modell (16. ábra). A Tisza vízgyűjtőterületének párolgása A párolgás fontos éghajlati tényező a mezőgazdaság és a vízgazdálkodás számára. A jelen tanulmányban a tényleges párolgást vizsgáltuk. A párolgás függ a hőmérséklettől és a csapadékmennyiségtől, az éves járása szorosan követi a hőmérséklet éves járását. A szcenárió időszakot összevetve a kontrol időszakkal láthatjuk (17. ábra), hogy a párolgásnál a tavaszi hónapokban 5-6 %-os pozitív éghajlat változási szignál figyelhető meg. A nyári hónapokra a modell -20,6 %-os szignált jelez (18. ábra).