Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)
3. szám - Deák Antal András: Az esztergomi reneszánsz vízgép históriája
22 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 3. SZ. V. Kísérlet a vízgép rekonstruálására 1. Földrajzi adottságok A „malomkereket" hajtó verpeci forrás a Duna átlagszintje felett 1-2 m-re tört a felszínre. Ezért vizét a tornyon belül, mintegy forrás-fogalalásban, kb. 4-5 m-re felduzzasztottak, és egy túlfolyón felülről engedték rá azt a malomkerékre. Maga a „malomkerék", feltehetően a tornyon kívül, a Malombástya védelmében működött. 7 6 2. A vízemelés a várba két fázisban történt A fentebb idézett történelmi források gondos szemrevételezése egyértelműen ez irányba tereli gondolatunkat. a. Wernher: „... A vizet a Dunából föld alatti vezetéken az említett toronyba merítik (1. fázis), majd a várba átömlesztik (2. fázis)." b. A XVII. századi török kézirat: „... Egy bizonyos helyre a Dunából vizet húzván, víztartó van készítve (1. fázis), ezen víztartó jolött ...a korongot forgatják, a víz a reá gyakorolt nyomás következtében a várba foly (2. fázis)." 3. A fenti két leírás értelmezése a. A Duna szintje tájáról a vizet Wernher szerint a Verpec-torony belsejébe emelték egy, külön erre a célra épített ciszternába. Ide nem gravitációs úton, hanem „merítve", beléje „vizet húzván" jutott a víz. Ezt a munkát a forrás vize által hajtott vízikerék végezte el, ami a vízmű munkájának az első fázisa volt. b. A tornyon belül, a Duna szintje fölött 4-5 méterre lévő, az előbb említett ciszternából továbbították a vizet a várba. Ezen ciszterna fölé-beié szerelték azt a szerkezetet a török kézirat szerint a korongot, amelyet, ha forgattak, az a vizet a várba nyomta. Ez volt a vízmű munkájának a második fázisa. Megjegyezzük: A vizet a várba nyomó szerkezetet azért működtették egy külön víztartályban, hogy ha kell, a vizet leereszthessék róla, és a szükséges karbantartási, javítási munkálatokat szárazon végezhessék el. 4. A vízgép szerkezetére vonatkozó következtetések. a. A vízemelés első fázisát labdás vízemelő végezte. Elképzelésünket ugyancsak két mozaik-információ támogatja. - Evlia Cselebi azt mondja, hogy „a Duna medencéjében lévő gömbszerü vasgolyók egymás után a Duna vízét (!) a vasból készült vízcsőbe 7 7 lökték". Szemléletünknek leginkább az felel meg, hogy ezek a vasgolyók felülről csapódtak a csőbe, felülről hullva adták át a vizet a várba juttató energiájukat. A fent idézett mondat azonban inkább valószínűsíti azt, hogy mindez fordítva történt: alulról lökték, terelték a golyók a vizet a csőbe. Ezt a szemléletet támogatja az a kitétel, hogy ezek a golyók a legalul lévő Duna-vizet „lökték" illetve „merítették" a csőbe. így értelmezve a leírtakat kézenfekvő, hogy egy labdás vízemelőre kell gondolni. A malomkerék hajtott tehát egy olyan kereket, amelyen „tevenyakhoz hasonló" karok nyúltak a láncra vagy kötélre fűzött vasgolyók alá, és ily módon „páter noster"-szerűen továbbították egyiket a másik után - természetesen nagy csörgés-zörgés kíséretében, amit a fedett helység kis légtere még fel is erősített. A „labdák", „ágyúgolyók" által a csőbe terelt vízoszlop dugattyúként folyamatosan szívta maga után lentről azt a vizet, amelyet aztán abba a ciszternába ve7 6 Ez a megállapítás 1543 utánra érvényes, mivel Alessandro Vitelli irányításával - erről fentebb már szó volt -, ekkor építették a Malombástyát. 7 7 A szó többes számban szerepel Karácson fordításában, de nyilvánvalóan helytelenül, hiszen akár azt a csövet vesszük, amelybe az ágyúgolyók „csapódtak", akár a várba vivő vezetéket, mindkét esetben az egyes szám a helyes. zettek, amelyben a vár vízellátását biztosító dugattyúkat hajtó „tympanon", azaz korong forgott. Elképzelésünk összhangban van nemcsak Evlia Cselebi leírásával, hanem a többi idézett forráséval is. - A modenai Számadáskönyv-ből fentebb már ugyancsak idéztük: „Tamás úrnak 25 dénárt fizettek, hogy csináltasson egy labdát a szökőkút számára (una palla per l'arco deli' aqua) ". Mivel pedig a várban nem, hogy szökőkút, de víz sem volt, itt csak a mi vízművünk jöhet számításba. b. A vízemelés második fázisát a Kteszibiosz nyomán a Vitruvius által leírt dugattyús szerkezet végezte. Ennek az állításnak az alátámasztására idézzük a már ismert szövegrészeket: a. Wernher: „most pedig tympanumhoz hasonló vízemelő gépet hajt". b. Török kézirat: „ezen víztartó fölött van egy tympanum... Midőn a tympanumot forgatják, a víz a reá gyakorolt nyomás következtében a várba foly." VI. Végkövetkeztetések 1. A vízgép rekonstruálására vállalkozó feltalálóink helytelenül értelmezték Cselebi leírását. A vasgolyók nem felülről hullottak egy vas csőbe, hanem alulról terelték a 'Duna' vizét a csőbe. Ez a víz nagy valószínűséggel a forrásnak a kerék meghajtását elvégző vize volt. A szerkezet pedig egy labdás vízemelő. Arra az ellenvetésre, hogy miért kellett a vizet újra felhozni, ha már egyszer fent volt, válaszul álljon itt a 3-4. századból származó barbegal-i „csodamalom", amely őrölt, és vizet emelt egyidejűleg 7 8. 2. Jelen esetben helytelen a „tympanon" szónak harang jelentést tulajdonítani, miként tette ezt Szepesi kollégánk, mivel arra valamennyi leírás rácáfol: „[...] Most pedig tympanumhoz hasonló vízemelő gépet hajt" (Wernher); „Midőn a tympanumot forgatják, a víz a reá gyakorolt nyomás következtében a várba foly (Török kézirat)." (Megjegyezzük: A harangot hiába forgatták volna...) 3. A Vitruvius-, Schickhardt- és Hopferwieser-szövegek tanúsága szerint képesek voltak a renaissance idején olyan dugattyúkkal működtetett vízgépet szerkeszteni, amely a vizet a Duna szintjéről az esztergomi várba nyomta. 4. A forrás vize által hajtott vízikerék két szerkezetet működtetett: a vizet a Duna szintjéről felhozó labdás vízemelőt és az általa felemelt vizet a várba továbbító „tympanon"-t, azaz tömör kereket, korongot, amelyhez a víznyomó (pumpa) dugattyúkarjait rögzítették. Deák, A., A.: On the Trail of the Renaissance Hydraulic Machine in Esztergom Abstract: Under the northern bastion of Esztergom Castle, on the bank of the Danube there was once a karst spring bubbling up to the surface with abundant water. During the Renaissance the spring drove a mysterious mechanism, which pumped water up to the castle. All those who saw or heard about it referred to it with labels such as "wondrous" and "astonishing". However, descriptions that would reveal its structure and the principles of its operation in a satisfying manner for posterity have not survived. In the recent past four inventors have attempted to reconstruct the mechanism. Key words: hydraulic history, hydraulic machine. DEÁK ANTAL ANDRÁS bölcsész-doktor. Az ELTE-n szerzett oklevelet (1970). Középiskolai tanár (1970-1983). 1983-tól a Magyar Környezetvédelmi és Vízügyi Múzeum - Duna Múzeum - munkatársa. Tudományos tevékenységének területe : A 17-18. századi természettudományok története: Luigi Ferdinando Marsigli, Johann Christoph Müller, Timon Sámuel, Bél Mátyás, Mikoviny Sámuel és Széchenyi István élete és munkássága. 7 8Erfindungen der Menschheit. Sigloch Edition, Blaufelden, év nélkül. (2000 táján).
