Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

2. szám - Ismertetés - Országos Víz és Élet Tematikus Képzőművészeti Biennálé, Baja, 2007. (Dr. Faludi Gábor)

64 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 2. SZ. gyengült. Közben szegényedik növény- és állatvilágunk, ro­hamos sebességgel alakulnak át tájaink. Sokat, túl sokat vet­tünk el a természettől. Kopott, kopik a természet egysége, ember és természet kölcsönössége. A kellően át nem gon­dolt, túlzó emberi beavatkozás visszaüt. A kiállítás közvetlen és közvetett eszközeivel jelez, ér­deklődést kelt, figyelmeztet a víz és az élet, az élet és a víz alapvető összefüggéseire, és arra is, hogy a víz - amely sem­mi mással nem pótolható, nem helyettesíthető - a 21. szá­zadban az emberiség fő stratégiai kérdésévé vált. Amint az a kiállításon is látható, a képzőművészet érzé­keli, és a maga módján jelzi, dokumentálja mindezt. Az át­lagnál érzékenyebb művész reagál a megbolydult világ és a környezet változásaira. Tárgyiasult munkája a műalkotás, a megjelenítés anyag, eszköz, technika, ízlés, élmény függvé­nye - de döntően a művész személyiségéé. Ettől olyan iz­galmas ez a kiállítás, s ettől kezdve válik érdekessé a szak­emberek és érdeklődők számára is. Bármennyire is külön­böznek egymástól a művek, egy dolog mégis közös bennük: saját ábrázolási hagyományaikat újítják meg a tematikus ki­állítás kedvéért. Ez a tér egységes keretbe foglalja az itt ki­állítók törekvéseit. A bemutatott munkák, ha jelzés-szerüen is, de érzékeltetik, hogy amilyen békésen megférnek egy­más mellett a különböző technikák, úgy az eltérő nézőpon­tok is inkább feltételezik, mintsem kizárnák egymást. Érde­kes : előremutató együttgondolkodás. A gonddal kivitelezett és egyedi módszereket alkalmazó lapok és térbeli munkák változatosságát élteti az alkotók eltérő szemlélete, művészi attitűdje, amely e térben mégis összekapcsolódik, párbeszé­det kezdve egymással. Sokféle egyéni megoldás, hangvétel jellemzi az itt kiállítókat, a tárgyilagos és érzelem-teli fogal­mazás-mód, a mesterségbeli tudás vagy éppen a letisztult struktúrákban való gondolkodás fontossága, amelyek nélkül nem létezhet a művészet, s amelyek nélkül nem csodálhat­nánk e munkákat sem. Az itt bemutatkozó alkotók gondolkodásmódjukba, mun­kamódszerükbe is bepillantást engednek. Változatos techni­kák adják a mostani alkotások együttesét. Ma már egyre ke­vesebb jelentősége van annak, hogy az alkotás milyen tech­nikával készül. Sokkal fontosabb az alkotó gondolata, és az, hogy mit tud kifejezni mindabból, ami foglalkoztatja. A technika másodlagos helyre szorult, s csupán abból a szem­pontból számottevő, mennyire birtokolja azt a művész. A kiállítás látogatója felfedezheti a sajátos karaktereket, s egyúttal képet kap fő alkotói képességeikről és törekvése­ikről is. A biennálé a szokványostól eltérő, téma-orientáció­jában egyetemes (Víz és Élet), tág horizontú, színes, érde­kes, változatos, vegyes. Találkozunk itt térben gondolkodó, non-figuratív, valóságot átírtan megjelenítő alkotásokkal, de impresszionista tájakkal, a valóságot, a víz motívumát meg­jelenítőkkel, új-realistákkal, különleges falikárpittal, a víz­zel, mint jelképi jelenséggel, térben fogalmazó munkával is. Az összhatás vonzó és elgondolkodtató. A képi megvalósítás tisztaságával és a grafika legegysze­rűbb eszközeivel, a fekete-fehér kontrasztjának dinamikus együtthatásával dolgozik Farkas Zsuzsa. Témája a levegő és a mozgás, valamint a hozzá kapcsolódó állandóan válto­zó tér. Gerle Margit installációja valós, természeti környe­zetből kiemelt részletek, mint önálló életet élő, természeti tulajdonságokkal felruházott lény meditativ mélysége jut ki­fejezésre. Raffai Réka a láthatón túl, különleges világot fe­dez fel, illetve alkot - gazdag rejtélyes asszociációs lehető­ségekkel. Bánsághi Tibor Vine , Akiram (Schwarz Mária), Nemes István autonóm tartományt kereső és kijelölő alko­tók. Talán legjellemzőbb vonásuk a valószerű és valóságon túli lírai világ, a megjelenítés laza könnyedsége, és az erő­teljes atmoszférikus sugárzás. Vidovits Iván képeit sajátos szemlélettel építi. Szimbolikus erőkkel telítődnek a külö­nösségekbe burkolózó motívumok Valós témák formálód­nak gondolataival Büki Zsuzsanna a kékek számtalan tónu­sával és árnyalatával jeleníti meg printjein az áradatot és a párát. Gábos József, Sejben Lajos, Csendes Csaba alkotása­in a forma- és színredukció olyan szintű, hogy egyszerre tudjuk rekonstruálni az eredeti témát, teret, jelenséget, és képzeletünkkel kioltani minden hasonlatot, továbbredukálva a formát és a színt. Kupeczki Ágnes műve mozgalmas, len­dületes kompozíció, ezek a tudat mélyén feltárt láttatások. A kiállítás szólamát meghatározó és kifejező varázslatos kék szín Benes Józ.ve/ nagyformátumú inkjet printjén jelenik meg. Klossy Irén grafikai lapjain lassan kezd megszűnni a külvilág. Magával ragad ez a sajátos hullámzás, szokatlan vibrálás, a formák líraian lágy, játékos, ugyanakkor szigorú­an racionális örvénylése. Lakatos Ervin munkái frissek len­dületesek és élők. Intuitív módon népesíti be figuráival a képmezőt, színei önálló, ritmikus harmóniává olvadnak ösz­sze. Szurcsik János tájképei, közvetlen alkotói közegét megragadó munkái, különös szintézisbe olvasztják a való­szerűségét és a szubjektív színek birodalmát. B. Mikii Fe­renc alkotásainak szereplői többnyire emberi figurák. Bizo­nyos részeik pontosan körvonalazhatóak, mások elvesznek a színekben, foltrengetegben. A vonalak olykor ködszerű füstté ritkulnak, s a néző organikus, formákat vél felismerni bennük. Bálint Attila romantikus hangvételű, sejtelmes at­moszférájú pasztelljein a hagyományos technikai eszköz­használatot megújító, érzékeny tájképeket látunk. Alkotó módszerét, szemléletét hagyománytisztelet vezérli. Kádár Katalin az ábrázolás konvencionális mozzanatainak megőr­zésére törekszik, lírai költeménnyé formálja kompozíciójá­ban a fény-árnyék hatásokat, technikájában pedig felszaba­dult. Kántor József elektro-grafikáján a foltok egyféle rit­musú játéka varázslatos hangulatú tájképpé változik át. Si­pos Lóránd a szokatlanul megválasztott nézőponttal, a fény­árnyék egymásra hatásából és végletes kontrasztjából ki­bontott formával az elidegenítendő tárgy megválasztásával létünk bizonytalanságát érzékelteti, és azt, hogy mindez ha­talmas és félelmetes lehetőségeket rejt magában. Ferenczi Zsuzsa Mikrokozmosz gobelinje, Wrobel Péter Túlsó part I. II. III. elektro-grafikai sorozat, magukkal ragadó kompozí­ciók, amelyek a lélek és a tudat mélyrétegeiben feltárt látta­tások. Damó István hidegtű technikával készült művész­könyve korunkat rögzíti játékos, tiszta, következetes forma­rendszerben, tág teret engedve a képzeletnek. Húber Edit hagyományos akrill technikai eszközhasználatot megújító Tengeri látképe romantikus hangvételű, sejtelmes atmoszfé­rájú tájkép, amelyeken a részletek hol eltűnnek, hol érdekes hangsúlyt kapnak. Mészáros Gábor plasztikai nyelve sajáto­san monumentális. Időtlenség és finom festőiség jellemzi az itt kiállított munkáit. Fodor Ilda alkotásain a természetből kiinduló plasztikai és színbeli formák, a víz szimbolikus el­vont értelmezése látható. A kiállítás egy nagy vállalkozás első reményteljes lépé­se, ígéretes folyamat kezdete. A biennálé következő kiállítá­sára 2009-ben a Víz Világnapja tájékán, tavasszal kerül sor. Az I. Országos Víz és Élet Tematikus Képzőművésze­ti Biennálé (Baja, 2007. szeptember 21-december 15.) a­nyagát a Duna Múzeum Galériája 2008. június 4-30. kö­zött mutatja be Esztergomban. Dr. Faludi Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents