Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

2. szám - Faludi Gábor–Kubatov János: Türr István halálának századik évfordulóján

60 HIDROLÓGIAI KÖZLÖNY 2008. 88. ÉVF. 2. SZ. máig, a belvizeket levezetni és öntözés által meg lehetne óvni emelni a földmívelést". Türr, miután sokan kételkedtek az országban az öntözés eredményességében, Gonda mérnök tanulmányaira hivat­kozva a tények sokaságát sorolta fel az öntözés hasznossá­gának és eredményességének bizonyítására. Hangsúlyozta, hogy szorgalmas öntözés csak gondos megművelés és kellő trágyázás mellett hozhat kedvező eredményt. Türr-re jel­lemző a beszéd kritikai hangneme, valamint, a nevelés és a közgazdaság összefüggésének és központba állításának mindmáig figyelemre méltó bátor hangsúlyozása. "Csak sajnálni lehet - folytatja bírálóan - amit Zsedényi Ede képviselő úr az országgyűlésen mondott, hogy aki ma a nevelésre és közlekedési eszközökre pénzt akar kiadni, lehet kedélyes cosmopolita. de nem jó hazafi. Én pedig a mon­dom, hogy aki a nevelésre és a közgazdaságra szükséges be­fektetéseket elhanyagolja, azon hiedelemben élhet, hogy megtakarításokat eszközöl, de ezen jó hiedelmével az or­szág jövőjét és létét ássa alá". 1879-ben - a szegedi árvízkatasztrófa évében - több alka­lommal tartott beszédet: március 9-én a vízről, mint éltető és romboló elemről, november 23-án pedig a vízi utakról. Ugyanebben az időszakban emlékirattal fordult a kormány­hoz. Egyre szuggesztívebben akarta magával ragadni és megnyerni a közvéleményt a vízgazdálkodással kapcsolatos problémák megoldása érdekében. Rámutatott, hogy a Bán­ság a felvirágzását mindenekelőtt a Béga-csatornának kö­szönhette, hiszen a korábbi mocsarak gazdag termőföldek lettek. Az Alsó-Bácska meggazdagodása, virágzóvá tétele döntő mértékben a Ferenc-csatorna létrehozásának volt a következménye. Hangsúlyozta, hogy a csatornák - ame­lyekre nagy szükség van - „kivihetők akarat és együttműkö­dés által". Amerika és Anglia eredményeit idézte ösztönző példaként. "Nem tengerentúli expedícióra hívom én fel Ö­nöket, hanem a tenger által adományozott földünk, hazánk és országunknak a mezőgazdászat, ipar és kereskedelem te­rén virágzóvá tételére. Ha azt akarjuk, hogy az Isten segít­sen, kezdjünk magunkon segíteni". A közlekedési hálózat korszerűsítéséért Hazánk a közlekedés fejlődésében is saját utat járt. A polgári fejlődésben előrehaladottabb nyugat-európai orszá­gokban a vasutak elterjedése előtt nagy csatornázási munká­latokat végeztek. A megépített csatornákon bonyolódott le a termékek szállításának jelentős része, s ez mind a mezőgaz­daság, mind az ipar fejlődését nagymértékben elősegítette. A gyorsan fejlődésnek induló vasúti közlekedés itt már vi­szonylag fejlett vízi út-hálózatot talált. A vasútépítés gyors üteme a vízi közlekedést háttérbe szorította, de figyelemre méltó, hogy ennek ellenére igen hamar felismerték a két közlekedési eszköz, a vasút és a víz egymást kiegészítő jel­legét és összehangolásának szükségességét. Magyarországon a XIX. sz. közepén még nem volt kiépí­tett hajózható csatornarendszer, aminek hiányát a vasútépí­tés - kétségtelenül indokolt, és az egész ország gazdasági é­letére kiható - fokozott üteme sem tudta ellensúlyozni. A kormány a közgazdasági helyzet lényegében reális felisme­réséből adódóan nagy erővel karolta fel a vasútépítés ügyét: a közlekedés fejlesztésével szunnyadó gazdasági erőket a­karta felébreszteni. Rövid idő alatt hatalmas összegeket for­dítottak vasutak építésére, de ez - a fejlődés elősegítése mel­lett - nem kis mértékben hozzájárult az államháztartás e­gyensúlyának megbomlásához is. Mindezek a körülmények a nemzetközi tapasztalatokkal együtt tovább erősítették Türr Istvánban a vizek szabályo­zásának, és az egész országot átfogó hajózható csatornák ki­építésének gondolatát. 1868. novemberében előterjesztést tett az Adriai-tenger és a magyar Duna-völgy közötti közlekedés megteremtésé­re. Erre a problémára később is visszatért, több javaslatot juttatott el a kormányhoz. E tárgyban a fent említett első e­lőteijesztése azt mutatta, hogy felismerte az ország fejlődé­sének elmaradottságát, és az általános gazdasági élet fellen­dítésének szükségességét. "Tény az, hogy hazánk közlekedési eszközök dolgában a nyugati polgárosodás mögött nagyon is hátramaradt. Ná­lunk mindenki vasútat és csatornát kiált segítségre. Hogy te­hát a körülmények és a politikai vagy a nemzetgazdászati conjunkturának. netalán kedvezőtlen alakulása készületle­nül ne érjen, szükséges ,minden vasúti és csatornai hálóza­tunkat gyorsan, erélyesen és ésszerűen megállapítanunk, mert bizonyos az, hogy egy nemzet hatalma és befolyása nem attól függ, hogy váljon a közállam erszénye megtelt-e, hanem ama hatalom, s ama befolyás mindig biztosabban a­zon mérték szerint ítélhető meg, mely polgárainak középa­ráriyban vett jólétét jelzi." Türr a vasútépítési láz közepette a két közlekedési esz­köz - vasút és víz - kölcsönösségéről és az építés optimáli­sabb arányairól beszélt. A Béga-csatorna kérdésében mon­dott beszédében hangsúlyozta: "Nem azt akarom mondani, hogy nem kellett volna vasu­takat építeni, de igenis lehetett, kellett is volna némely vas­utak helyett csatornákat építeni, némelyeket pedig kiegészí­teni, hogy céljuknak megfelelhessenek. Ha hiba volt az, hogy rohamosan és fényűzéssel építettük a vasutakat, ma bün volna meg nem tenni mindazt, ami erőt adna az ország­nak ezen teher elviselésére." . Türr 1875. májusában - tanulságul - ismét a francia ta­pasztalatokat idézte, s nemcsak a közlekedés és szállítás, hanem az öntözés és belvízelvezetés szempontjait is figye­lembe véve: "Istennek hála, rég elmúltak azon idők, amidőn egy könnyen érthető, de kevésbé megfontolt vasutakérti ra­jongástól vezetve Franciaországban érvényre emelkedett a­zon vélemény, hogy a csatornák és közutak magukat túlél­ték, és hogy ezen közlekedési és szállítási eszközöket a vas­utakkal kell helyettesíteni és pótolni. Az idő ezen túlzásokat igazi értékükre szállította le, és megmutatta, hogy a vízi utak, dacára szerkezetüknek, a ver­senyt a vasutakkal nemcsak kiállják, hanem ott, ahol létez­nek, olcsóbb szállítási árt biztosítanak. Már maga az elkese­redett harc, amelyet a vasúti társulatok a csatornák ellen folytattak, ezen utóbbi közlekedési eszköz életképességét és kereskedelmi fontosságát bizonyítja. Az állam érdekében fekszik tehát a forgalom teijedelmét nem kevesbíteni, mert mind az, ami a forgalmat kevesbíte­né, nemcsak az állam által fizetendő kamatot növeli, hanem egyúttal kevesbítené az állam adóbevételét, és így kétszere­sen sújtaná az államkincstárt. Megérthető tehát azoknak törekvése, kik a vízi utak épí­tését, melyek a forgalomnak egy részét a vasutaktól elvon­nák, határozottan és rendszerideg ellenzik. Egyenlőre a csa­tornák ellen intézett ellenvetés, még az elfogulatlanabb és tisztább felfogású emberre is benyomást tehet. De váljon ezen ellenvetés tökéletesen helyes-e? Váljon az állam csak vasúti társulatok és államkincstárból áll-e? Váljon nincs-e egy magasabb, minden mást felülmúló ér­dek? Igen, van, és ezen érdek, ezen cél a következő: hogy a meglevő közlekedési utak és eszközök a nemzetnek képe­sek legyenek kielégítő szolgálatot tenni.

Next

/
Thumbnails
Contents