Hidrológiai Közlöny 2008 (88. évfolyam)

2. szám - Nagy László: A suvadás elleni védekezés értékelése állékonysági szempontból

^ACT^^^^imidáí^llen^rédeke^^ 49 szélyes esetekre, ami a védekező személyzet gyakorlatoztatását jelenti. A 2006 évi tiszai árvíz a következő geotechnikai problémákat vetette fel, melyek műszaki fejlesztési-kutatási projekt keretében is megoldhatók: - A geotechnikai eredetű károsodási és tönkremeneteli helyek előrejelzése lényegesen megbízhatatlanabb (vagy nincs is), mint a vízállás előrejelzés. A geotechnikai eredetű jelenségek előre jelezhetőségének javításával, mint a gyengébb láncszem fejlesztésével, a felkészülést, a védekezés megbízhatóságát lényegesen növelni lehetne. - A szádlemez verés keltette dinamikus hatások vizsgálata és elemzése évek óta mellőzött kérdése az árvízvédekezésnek. Lehet, hogy meg is úszhatjuk azt, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk. Léteznek ugyanis dinamikus hatástól mentes szádaló gépek is, amelyek alkalmazása nem csak a vízoldali, hanem a mentett oldali védekezést is forradalmasítaná. A gépesített védekezés lehetőségeinek feltárása előrelépéstjelentene. - Az árvíz alatt 9 suvadásnál szereztünk tapasztalatot a mozgás sebességére. Ezek tudományos értékelése a későbbi védekezések szempontjából jelenthet fontos ismeretet. Beleértve a kutatásba a talajok nyírószilárdságának változását különböző nyírási sebességek mellett, illetve milyen hatással van az agyag talajok tömörsége és konzisztenciája a nyírószilárdság értékére és a kialakult mozgás sebességére. Nem tudjuk, hogy mitől függ az, hogy az egyes suvadásoknál milyen mozgás sebesség jön létre? Meg kell válaszolni azt, hogy ilyen talajjellemzőhöz köthető a mozgás sebessége? Hogyan tudjuk előre jelezni azokat a helyeket, ahol nagy suvadási sebesség alakul ki? Ez alapján nem tudjuk kijelölni azokat a szakaszokat, ahol a suvadás létrejöhet, és azon belül azokat, ahol a suvadás sebessége már kezelhetetlen méretet, sebességet ölt. - A holtágak, holtmedrek vizsgálata, kezelése továbbra sem megoldott, annak ellenére, hogy több mint 20 éve ismerjük a topográfiai lag azonosított holtmeder keresztezéseket. A 2006 évi suvadások közül több holtág keresztezésben, vagy annak környékén volt található. Az árvíz utáni feltárás mutatott rá arra, hogy sok topográfiailag azonosított holtmeder keresztezésnél nincs eltérő rétegsor annak ellenére, hogy a felszínen terepszint mélyedés alakult ki. - A suvadások kialakulásánál a töltésben szivárgó víz keltette semleges feszültség nagysága meghatározó jelentőségű, csökkentésével a gátak stabilitása nő. Milyen gyakorlati módszerek alkalmazhatók védekezéskor a vízterhelés és a pórusvíz nyomás csökkentése érdekében? - Suvadások elleni védekezésnél jól alkalmazhatóak volnának vízzel feltölthető konfekcionált flexibilis tartályok, melyek a felszínre nem mereven illeszkednek és akár 20-25 kN/rrf nyomást is át tudnak adni a terepszintre. - Tekintettel arra, hogy a suvadás elleni védekezés talán a leghosszabb ideig tartó árvízvédelmi eljárás, fontos volna valamilyen segédlet kidolgozása, amelyik tartalmazná a fontosabb műszaki lehetőségeket, a lehetséges méréseket, a suvadás dokumentációját (eseményeket és ellenintézkedéseket) stb. A döntés-támogatási módszerek jobb igénybevétele a védekezés hatékonyságát, megbízhatóságát növeli. Ennek fontos részei az árvíz alatti mérések (geodéziai mérések, suvadásoknál elmozdulás mérések, észlelő kutak vízszintjeinek bemérése, stb.), s az árvíz alatti feltárások végzése. A tapasztalatok azt mutatták, hogy minden suvadásnál állt a víz a mentett oldalon, áztatva a mentett oldali lábat és az ott kialakuló megtámasztást. A mentett oldali lábnál a vízborítás megszüntetése nagyban javítaná a gát állékonyságát. Ezt a szempontot minden gát rehabilitációs munkánál érvényesíteni kell. A 2006 évi tiszai árvíz is azt mutatta, hogy az árvízvédekezésre történő felkészülésnél, a gyenge helyek meghatározása rendkívüli fontosságú. Megállapítható, hogy nem csak az altalaj okozhat gátszakadást, hanem a töltés tönkremenetele is. Az évek óta javasolt töltésvizsgálatokkal (Szepessy 1991, Nagy 2000) végre foglalkozni kell a gyenge pontok meghatározása érdekében. Az árvízvédekezést támogató geotechnikai tudás több területén is bővíteni kell az ismereteket a későbbi megbízható védekezés érdekében, úgymint: - Meg kell határozni, hogy milyen módszerekkel, milyen ismeretekhez juthatunk az árvízvédelmi töltések árvíz alatti viselkedésének megismerése területén. - Léteznek-e a jelenlegi védekezési módszereknél hatékonyabb és/vagy költség takarékosabb lehetőségek? - Pontosítani kell a gátakra ható terheléseket és biztonsági tényezőket. Alapvetően koronával színelő, vagy még magasabb árvízszintekre kell a gátak állékonyságának megfelelniük, mint ahogy az előző hét évben ez háromszor fordult elő (Tisza-völgy 2000, 2001 és 2006). Úgy tűnik a vízszintek üzemszerűen a töltés-koronával színeinek, ami alapján nem elégedhetünk meg egy csökkentett n = 1,3 előírt biztonsági tényezővel (MSz 15292). Úgy tűnik, hogy egyes döntéshozók (természetesen nem az, aki olvassa ezt az újságot) a biztonsági tényező fogalmával sem tudnak mit kezdeni, pedig nekik kell majd a jövőben a tönkremeneteli valószínűség és a kockázat fogalmával megküzdeniük. - Szükséges volna a mentett oldali rézsű-állékonyság számítási módszerének felülvizsgálata, ami magába foglalná a meglévő teljes műszaki előírás (MI 10422-85) értékelését és felülvizsgálatát is. A mentett oldali rézsű-állékonyság számításánál mindenképpen a kor színvonalának megfelelő módszer alkalmazása szükséges. Kétségtelen, hogy a Műszaki Irányelveket a dereguláció eltörölte, de a témával kapcsolatos szakmai publikációk száma olyan kevés, hogy egy Műszaki Irányelvre történő hivatkozás nem mellőzhető. 6. Epilógus Péch József (1892), az első árvízvédekezéssel foglalkozó magyar szakkönyv szerzője könyvében a következőket írta: „Nincs nevetségesebb, mint amikor egy mérnök nagy komolyan elsorolja, miként kellene védekezni ilyen vagy olyan védő anyagokkal, ha volnál" A 2006 évi árvízvédekezésnél alapvetően minden a helyén volt, anyag-technológia-munkaerő komplett egységet alkotott, és reméljük, a jövőben is így marad. Annak ellenére, hogy a 2006 évi csúcsdöntő tiszai és dunai árhullám ellen sikeres védekezés zajlott, nem lehetünk nyugodtak afelől, hogy ez a jövőben is így marad. Nincs például hatékony védekezési módszerünk hullámverés ellen, vagy eljárásunk gátszakadás elzárásra. A tiszai árvíz lefolyásának egy hónapja alatt több szeles nap is kialakulhat. Példa van bőven erről az előző 150 év Kárpát-medencei árvízvédekezésben. Az 1876 évi árvizek alatt három szeles nap is volt métereshez közelítő hullámokkal. Az 1940 évi árvíznél a hullámzás mintegy 40 km árvízvédelmi burkolatot rongált meg, tett tönkre. Kétségtelen tény, hogy koronával színelő árvíznél (mint volt 2000-ben és 2006-ban) kis hullámmagasság is beláthatatlan következményekkel járhatott volna. A tiszai hóolvadásből keletkező árvizeknél a hullámvédő erdősáv sem megoldás, mert csak az árvíz végére kezdenek rügyezni a fák, kihajtani a levelek, csak akkor éreztetni kedvező hatását az erdősáv.